-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
#70176
Szerény véleményem szerint:
A német ászok teljesítményét illetően:
Leírtátok már páran,hogy az átlagos német harckocsizó nem kapott a hátsója alá wunderwaffét,csak ha megfelelő harctéri teljesítményt nyújtott (Lásd Otto Carius esetét a Pz 38(t)-vel).Ehhez a "megfelelő teljesítményhez" nem elég a kiképzés,úgymond érezni kell a harckocsit-és most nem csak arra gondolok,hogy "jól" ismerik úgy a saját típusokat,mind az ellenségét,hanem arra is,hogy az adott harckocsit,amiben éppen ülnek,jól ismerik.Hogy tisztában vannak azzal,hogy mondjuk az xyz1234 alvázszámú,abcd567 toronyszámú harckocsiban lévő technikai eszközök mennyire jól-rosszul működnek adott körülmények és terepviszonyok között.Hogy nem árt,ha álcázzák nemcsak a járművet,hanem a hátrahagyott nyomaikat,stb,stb-csupa olyan dolog,amit nem lehet csak kiképzéssel elsajátítani.Továbbá szerintem az sem mellékes szempont,hogy a Tigris,Párduc és társai nimbusza onnantól indult el igazán,hogy a német haderő védekező harcot volt kénytelen folytatni.Az ETO esetében ez ugye azt jelenti,hogy a németek 4 éve megszállva tartanak egy országot és ez idő alatt elég jól kiismerték a terepviszonyokat és ezt jól a saját hasznukra tudták fordítani(most nem a hadászati szintről beszélek).Ehhez képest a nyugati szövetségesek például még a bocage fogalmával sem voltak tisztában-mert az nem csak simán sövényt jelent,és elég komoly terepakadálynak bizonyult.A szövetségesek harckocsizói nem hiszem,hogy sokkal képzetlenebbek lettek volna a német kollégáiknál,de tény,hogy jó részüknek a D-nap előtt nem volt sok harci tapasztalata,főleg nem más harckocsik ellen.
Az M4-szériát illetően:
A legfőbb problémája az volt,hogy aki a bevetési doktrínát írta (és ehhez próbálták igazítani a harckocsik fejlesztését egy darabig),az rohadtul nem vette figyelembe azt,hogy az ellenség reagálni fog-értsd,nem fognak csak azért leállni egy fejlesztéssel,mert az amerikaiak/oroszok/britek előállnak egy hk-val és "Show me what you got! felkiáltással azt bevetik.Az amerikaiak pl. 42 elején hozzájutottak egy T-34-eshez és egy KV-1-eshez is,de nem is feltételezték azt,hogy ezekre a németek reagálni fognak valamilyen módon-a történet német részét meg tudjuk.Alapvetően annyit reagáltak rájuk(az amcsik),hogy műszaki gondjaik vannak(főleg a KV-nak),nem túl kényelmesek,nem praktikus a belső kialakításuk és mivel nincs szükség rájuk(there is no battle need for a T-34) ezért nem is kezdtek bele az áttervezésükbe/gyártásukba.(A Battle Need kérdésköre a közepesharckocsik kapcsán ennél szerteágazóbb,de munka után vagyok és nem emlékszem minden kis nüanszra,meg nem rágtam még végig magam az összes Osprey/New Vanguard könyvön.Meg akit érdekel,és tud angolul az beírja jutbobon,hogy Operation Think Tank 2012 és végignézi/-hallgatja a témában nálamnál műveltebb koponyákat).
A 75 mm-es ágyú 1942-ben elég volt egy közepes harckocsinak,amit alapvetően nem arra terveztek,hogy más harckocsikkal szálljon szembe (Csakhogy a valóság nem így működik).Ők a KwK37-est vették a legnagyobb fenyegetésnek,ebből a szempontból az M3 löveg megfelelt az elvárásnak.A páncéltest kialakítása is ennek megfelelően készült-de nem véletlen,hogy később ez változott.A mozgékonyságát illetően,szinte látom magam előtt a tervezőket,ahogy elképzelik,amint a harckocsiszázad X számú harckocsija alakzatba rendeződve felvonul az amerikai Great Plains valamelyik gyakorlóterén.Gyönyörű,csodálatos,látványos képzeletbeli pillanat ez,ahogy a harckocsik végigvágtatnak a sík terepen,homokfelhőt húzva maguk után.
Csak éppen a legrosszabb rémálmában sem gondolta azt a kedves tervezőcsapat,hogy inkább a Rocky Mountains-ra vagy épp az Appeninnekre tervezze a járművet-nagy fordulósugár,gyenge mászóképesség.(Most nem az M4A3 76(W) HVSS-ről beszélünk.)
Egyszer úgy döntöttem,összeszámolom,hányféle gyártási alapváltozata van a Shermanoknak(Csak a harckocsikat számolva,tehát pl:M10,M7,M36,M32,M40 stb. kiesik).Totál feleslegesen álltam neki,mert sok esetben az alapváltozatnak-pl M4A1-nemcsak alváltozatai-M4A1 76(W)-hanem al-alváltozatai-M4A1 76(W) HVSS-is vannak.És ez ennél még mindig tud sokkal bonyolultabb lenni és még egy al-al-al-alváltozat is lehet,hogy több ezres mennyiségben készült és került bevetésre.
Igazából az M4-sorozat az eredeti feladatkörére megfelelt-de egy harckocsinak nem pusztán csak a gyalogság kísérgetése,meg védvonalak áttörése a feladata,hanem a más harckocsikkal való küzdelem is.És ebből a szempontból nézve a Shermanok nem szerepeltek valami jól,csak az M1 lövegtípusok felszerelése után váltak a Pz IV-nél (KwK 40) erősebbé,de még nem vették fel a versenyt a Panther/Tiger/random wunderpanzer lövegével.Ugyanakkor pl Normandia esetén a bocageban gyakorlatilag mindegy volt a lövegek páncélátütése,mert gyakran csak 50-60 méterről nyitottak tüzet a szembenállók-aki hamarabb célbatalált,az nyert.
Summa Summarum:Használható volt,de sem jónak,sem rossznak nem nevezném inkább csak olyan közepesnek.(Bocs a szóviccért,ha-ha)
A harckocsik megbízhatatlanságát illetően lehet,hogy inkább karbantartási igényről kellene beszélni-"minél nagyobb a karbantartási igény.annál kevésbé megbízható a harckocsi"-fordított aránypárként.
Persze ez csak az én véleményem,mint harckocsik iránt érdeklődő,War Thunderező paleontológuspalánta.