-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#69978
Hoho, ez sem gyenge. Az Egyesült Államok már 1956-ban kísérletezett távirányítású harckocsival. A delikvens egy átalakított M48A1 Patton volt, amire (mindössze) két kamerát szereltek, egyet a sofőr periszkópjára, és egyet az irányzó távcsövére (a technológia megvizsgálására ezt is elégségesnek tartották).
![]()
M48A1 távirányítású harckocsi-tesztjármű, vonulási módban, a torony hátrafele nézve rögzítve
![]()
A vezetőállás kamerája
![]()
A töltőkezelő helyére beépített rádió, erősítő és jeladó
Az irányító személyzet egy M190 teherautón foglalt helyet, és mai szemmel nézve kicsit mókásan fest a 60 évvel ezelőtti "robotechnológia". Az irányantenna mindössze 30°-os szöget fedett le, ebben kellett tartani a harckocsit, a harckocsit irányító két fős személyzet két TV képernyőn át látta a kamerák képét, és gombokkal, illetve tekerőkkel irányította a harckocsit. A rádióirányítás hatósugara nyílt terepen is mindössze 2,5km körül mozgott, erdős terepen ez megfeleződött, hóesésben pedig 900 méter körülre zuhant.
![]()
A teherautó és az irányantenna
![]()
A monitorok
![]()
Ezt látta az irányzó
A fő probléma még sem a távirányító hatótávolsága volt, hanem inkább a kamera technológia korlátai. A kamerákat tönkretette, ha a nap közvetlenül a lencsébe tűzött, tehát a nap felé nem fordulhatott a harckocsi, ha alacsonyan volt. A kamera képen olyan rossz volt, a 25 mérföld per órás sebességgel haladó harckocsi kezelője egy 90 centiméter magas falat csak 5 másodperccel azelőtt tudott kivenni, mielőtt nekirohant volna (ie.: feltehetően a tesztelés alatt ez a baleset be is következett). A képernyőn állati kellett a fényerőn, ha világos vagy sötét tónúsú képet közvetített, mert ha világosra volt állítva, és a kamera által közvetített kép sötét tónusú lett, a képernyőn nem lehetett kivenni a részleteket, így az irányzónak (és a sofőrnek) mindig kézzel állítgatnia kellett a fényerőt. A távolság mérése sem volt könnyű, ugyanis a egyszerűen nem volt mélysége a képnek, érthető okokból.
A löveg csak kézzel volt tölthető, de 100 lövést végrehajtottak vele, az eredmények elég lehangolóak voltak, kb. kétszer annyi idő volt egy célpontra ráálni, mint egy rendes M48A1 erre képes volt, a szóráskép pedig kb. duplája volt a normálisnak, ráadásul a lövedék fényjelzője elvakította sokszor a kamerát, így nem lehetett követni, hogy talált-e a lövedék, vagy sem.
Az utolsó csepp a pohárban a korabeli technika megbízhatósága, vagyis annak hiánya. A 7 hónapos program alatt 17 alkalommal kellett leállni a meghibásodások miatt, ami a legtöbb esetben azt is jelentette, hogy a meghibásodott elemeket le kellett szerelni, és elküldeni Detroitba javítattni.
Szumma szummárium, a program azt hozta ki, hogy szép és jó a távirányítás elmélete, de a technológia 1956-ban még nem áll rendelkezésre ahhoz, hogy ezt meg is valósítsák...
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2015.08.21. 10:20:43
