10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!


[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #69433
    Bulvár szintű következtetésnek mondod, de alapvető morál-meghatározó kérdések ezek. Ez pont olyan, mint amikor lesöpröd az asztalról az 1 vs. 1 vadászgép-összehasonlítást, mert mindig lesz AW&C, EW, Link-16, stb.

    Na ugyanúgy nem lehet elmenni a mellett, hogy 2000 bevetés után lehullott egy 117-es. Volt egy nimbusza, egy pedigréje a gépnek, hogy a légvédelem tehetettlen ellene. Igen, aki egy picit mélyre nézett, az tudta, hogy ez előbb-utóbb be fog következni, de maradjunk annyiban, hogy az USAF is aktívan propagálta a 117-es "láthatattlanságát" és "sebezhetettlenségét". Ugyanez pepitában az M1 Abrams 'sebezhetettlensége', ami megdőlt Irakban, mikor kilőtt, kiégett Abrams-okról kerültek ki a fotók. Teljesen mindegy, hogy az hátrahagyott, műszaki hibás jármű, vagy éppen négy 152mm-es tüzérségi gránát robbant fel a hasa alatt, a lényeg a végeredmény, amit az ellenség a zászlajára tűzve hordozhat körbe, hogy nézzétek, nem sebezhetettlenek!

    Szerintem pontosan emiatt nem is meri az US ARMY (és az USAF sem, sőt az US NAVY végképpen nem) a könnyű, kicsi, olcsó megoldásokat erőltetni személyzettel ellátott járműveknél. Az US ARMY FCS programjában is 20-30 tonnás járműveket vizionáltak, de a védelem kérdését nem tudták megoldani. Hiába lehetett volna hatékonyabb a rendszer 2db 30 tonnás járművel, mint egy 60 tonnással (a GCV programban idáig jutottak), de ha az előbbi esetén a veszteségek magasabbak lehetnek, akkor az nem elfogadható, és a drágább, nehézkesebb, bonyolultabb megoldást választjuk, mert nem engedhetjük meg azt, hogy a katonáink meghalljanak. Ha a 60 000 US$-os HMMWV helyett 500 000 dolláros MRAP járműveket kell venni, hogy éves szinten mondjuk 100-al kevesebb katona halljon meg (100 000-ből) akkor fizetnek, mint a katonatiszt, még akkor is, ha az elvesztett katonák özvegyi kártérítése és a sérültek rehabilitációja töredék annyiba kerülne, mint a járműcsere.

    Az USAF (szerintem, ismét) ezért nem veszi komolyan a COIN gépeket, az US NAVY ezért nem veszi komolyan a könnyű, 1000 tonna alatti partmenti járőrhajókat, és sorolhatjuk még tovább.

    Hiába áll elő a DARPA például a jövőbeli harcjárművek koncepciójában egy olyan megoldással, amely gyors, mozgékony, nehezen lekövethető járműre alapoz, az US ARMY olyan látványosan nem vesz róla tudomást, hogy az már fájdalmas...


    A DARPA GXV-T koncepciója


    Nos ilyen háttér mellett igenis számít az, hogy olykor-olykor bizony rés esik azon a bizonyos önhittséggel felépített pajzson, ami azt vallja, hogy lehet háborúzni 0 vagy nagyon kis veszteséggel. Hiába magyarázol utána, hogy Vietnamban a két oldal veszteségei között mekkora különbség volt (holott a különbség még csak nagyságrendi sem volt, hiszen nem csak Amerikaiak, de Dél-Vietnamiak és egyébb országok katonái is halltak meg), hanem az, hogy a végén ki győzött. Itt jön az, hogy a végén milyen zászló leng az adott ország felett.

    Emiatt nem nevezhető sikeresnek a 2003-as Iraki megszállás sem. Több, mint tíz év, több ezer koalicíós, és több százezer civil halott, sok-sok százmilliárd dolláros költségek eltapsolása után ugyanis a terület jó részét az IÁ uralja, és most mehetnek megint vissza, csak most nem Szaddam, hanem az IÁ az ellenség. Sikeres volt akkor beavatkozás? Katonailag igen, de a végeredményt számítva nem. Márpedig amikor egy politikus kiadja a parancsot egy katonai akcióra, akkor leginkább nem a katonai végeredményre lesz kiváncsi, hanem arra, hogy a teljes (politikai) kép mit fog mutatni...