Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #69221
    Hogyan is ölték meg. Nem is UACV-vel., hanem személyesen odamentek érte. Paff neked hiperszonikus gép...


    Mert biztosra akartak menni, azt meg UCAV-ról nem tudják megmondani, hogy egy lézerirányítású bombától romba dölt épület alatt ott van a teste, vagy sem. Egy ilyen kiemelt célpontnál ezt vállalták be, mert a bizonytalanságot nem akarták bevállalni. Személy szerint mondjuk nem kicsit kellett hozzá a SOCOM lobbyja, mert sose fogom megérteni, miért lett volna rosszabb, ha egy bomba vagy egy Tomahawk csapódik be oda...

    Egyszerűen nem látom értlemét 60-100 millárdos fegyverrendszer kifejlesztésének és milliós repórával üzemeltetésének, hogy 40 év alatt kb. 5-ször használják. (Vagy egyáltalán. Eddig remekül kikaptak enélkül tucatnyi ilyes célt.)


    Az előző példádat tekintve: Oszama gyilkosai milyen eszközzel is jutottak el a célterületre? Egy lopakodó helikopterrel, amelyről azt sem tudjuk, hogy mennyibe került kifejleszteni, milyen repköltséggel bír, és hogy összesen hányszor vetették be eddig. Szóval ha ott ez érv volt, akkor itt miért ellenérv?

    Hajóról is lassan olyan UACV üzemeltethető, ami napokig a célkörzetben marad. Mi lesz, ha tankolható lesz levegőben az újabb UACV generáció? Mi lesz akkor a határ? Amíg az olajrendszerből el nem fogy az olaj a kritikus szint alá...?


    Attól tartok, itt egy picit összekeverjük a kifejlesztőt / felhasználót. Amit te mondasz, az US NAVY. Az X-51-et viszont az USAF fejleszti. Az US NAVY-nek is van hiperszonikus tesztprogramja, az Conventional Prompt Global Strike - CPGS, ez egy robotrepülőgép, nagy hatótávolsággal. Esélyesen Harpoon és Tomahawk leváltásra.

    De kapaszkodj, mert az US ARMY-nak is van saját programja, az Advanced Hypersonic Weapon, amelynek a célja az, hogy az Egyesült Államok területéről a világ bármely pontját elérje. Mint a ballisztikus rakéta, csak hát nem ballisztikus pályán.



    Az USAF saját programja az X-51 Waverider, és alapvetően az irányíthatóságot és a nagy sebességnél működőképes torlósugárhajtómű a fejlesztés lényege (ebben eltér az AWS-től). Hogy aztán fegyverhez, vagy hordozójárműhöz használják fel, az egy más kérdés.

    De az USAF szempontjából egy hiperszonikus bombázó vagy hordozó jármű korántsem ördögtől való elképzelés, lévén per pillanat az USAF a globális csapásmérés téren hátrányban van az US NAVY-hez képest. A NAVY a hordozóival és az tengeralattjáróra telepített Tomahawk-okkal a tenger melletti területeket lefoghatja, de értelemszerűen ez bizonyos korlátokat is jelent számára. Az USAF ugyanerre a képességre csak akkor képes, ha a világon teleszórt légibázisaira támaszkodik, amelyek üzemeltetése politikai és gazdasági okokból sem feltétlen jó megoldás (japán -> Okinawai támaszpont esete). Az USAF számára nyilvánvalóan vonzó lenne egy olyan csapásmérő platform, amely X órakor felszáll mondjuk Hawaiiról, és másfél óra múlva a kínai partoknál lehet.


    A Hiperszonikus alkalmazás lehetőségei egy 2008-as DARPA anyagban: felderítés, és megelőző csapás erősen védett célokon


    Ez az elképzelés annyira új, hogy kvázi ezeket vázolták fel anno az X-20 Dyna-Soar számára is (a link alsó részén írtam erről, Dyna-Soar II. és III.). Csaknem 60 éve. Hovatovább ezt várta el a légierő a Space Shuttle-től is, az 1000 mérföldes cross-range képességet, hogy egy adott pályán 1000 mérföldet bármerre kitérhessen, emiatt vetették el Max Fagett egyenes szárny elképzelését, és tért minden pályázó át a deltaszárnyas megoldásokra, hogy elegendő felhajtóerő álljon rendelkezésre a gép manőverezőképességéhez.

    De hovatovább az USMC is régóta pedzgeti, hogy egy nagy sebességű, a légkört akár el is hagyó "űrugró" járművel képes lehet a világ bármely pontjára egy kisebb kontingest eljuttatni bármikor, amire sokkal nehezebb tud az ellenfél reagálni, mint egy LHD osztályú hajó felvonulására. A SUSTAIN program 2002-től 2009-ig leírt egy ívet, majd lassan elsikkadt. Leginkább azért, mert a Department of Navy és az USAF is félre tekintett rá. Elöbbi a közös US NAVY / USMC parancsnokság ugye, és ha az USMC-nek nem lesz szüksége a hajókra, akkor az fájó lehet az US NAVY-nek. Utóbbi azért, mert az USMC ez esetben egy olyan eszközhöz juthat, amely csúnyán belelóg az USAF érdekszférájába.


    A SUSTAIN elképzelése a WhiteKnight/SpaceShipOne desingra építve


    Közben pedig csendben tegyük hozzá, hogy Kína, India és Oroszország is aktívan kutatja a hiperszonikus járműveket. A kínai WU-14 tesztjárműnek a múlt hónapban volt a 3. sikeres tesztje.

    Ilyen körülmények mellett hagyományos eszközökre építeni a jövőt finoman szólva is veszélyes...
    Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2015.07.09. 11:01:07