
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
#68730
Semmiféle szovjet bombázófenyegtés nem volt az '50-es évek legeslegvégéig az amerikai kontinenst nézve, de még akkor is egyirányú úttal jutottak el volna a USA határának pereméig, ha nem számolsz Alaszkával...
Volni éppen volt, a Tu-4A hozzávetőleg 5600-6000km-t volt képes megtenni egy RDS-1 bombával. Ezzel bőven elérhette a nyugati part északi városait (pl. Seattle)....
Amikor már tényleg lement az első gnóm/troll gépek sora, a vége akkor is F-102/106 lett történetnek és nem Tu-128/MiG-25 méretű szörnyek megalkotása. (Kivéve a bukott Arrow...)
Kezdjük azzal, hogy az F-102 is gnóm gép lett, úgy rendelték meg, hogy nem volt rendesen kifejlesztve, letesztelve. Az eredmény az lett, hogy az ADC (Air Defence Command) első számú vadászgépe konkrétan még a hangsebességet se léphette át, a hatótávolsága pedig nagyon rossz lett. Az F-106 egy javított, de továbbra is sok problémától szenvedő típus volt.
Alaphangon a fő különbség az volt, hogy amíg a szovjeteknek nem volt mindenhol kiépített radar és légibázis-rendszerük a keleti/északi határai mentén, addig az amerikaiak ezt kiépítették az 1950-es évek közepére. Tehát ők megtehették (meg kellett tenniük), hogy nem szörnyen nagy gépeket építesz.
Az Arrow mellett viszont említsd akkor már meg az YF-12-őt, ami konkrétan még a MiG-25-höz képes is szörny...
Valahol röhejes, hogy taktikai vadásznak próbálták az F-111-et eladni, de honi légvédelmi vadásznak meg F-102/F-106.
Amikor az F-102-est 'kitalálták' (Ultimate Fighter 1954 program), akkor a hatósugárnak 375 mérföldet jelöltek meg, a Convair még ennél is többet ígért. Az F-102-től azt várták, hogy nagyon gyors legyen, nagyon jól gyorsuljon, nagyon erős fegyverzete legyen és végül a hatósugara is elég legyen a feladathoz. Ebből a fegyverzet valósult meg úgy-ahogy, komoly késéssel. Az USAF temérdek pénzt költött el rá, és az F-102 alig-alig tudott jobb teljesítménymutatókat felmutatni, mint a sokkal olcsóbb F-101 (többek között ezért kényszerült arra, az ADC, hogy az F-101-est sokkal kiemeltebb pozícióba emelje, mint amit eredetileg szántak neki.
Az ADC konkrétan senyvedett attól, hogy mit csináljon az F-102-vel, nem volt pénze másik gép kifejlesztésére (az F-102B/F-106 kifejlesztése is kész financiális vargabetű volt, részben a sorozatgépekre szánt pénzből fizették ki), így maradt az F-102 tupirozása, ami az F-106-ban ért célba.