Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #66387
    A dolog ott kezdődik, hogy Ukrajna a Szovjetunió széthullásakor a világ harmadik legnagyobb atomhatalma volt, ~1900 stratégiai és ~2500 taktikai atomfegyverrel a kezében. A stratégiai fegyverek gerince 130db UR-100N (SS-19) ICBM volt, amelyekből mintegy három tucat még ma is rendszerben van Oroszországban. Strapabíró, kiforrott, viszonylag megbízható típus. A másik fő típus 60db RT-23 (SS-24), ami szilárd-hajtóanyagú, vadonatúj ICBM típus volt (1989-ben állt rendszerbe), az SS-24 keresztje első sorban a START-II. volt, melynek értelmében ezeket ki kellett volna vonni, ám a START-II.-őt bár aláírták, nem ratifikálták, így az Oroszok csak 2000 után kezdték el kivonni a meglévő rakétákat (az ukránoktól hozzájuk került rakétákat a megegyezés értelmében szétszerelték). Ezen kívül volt ugye nagy számú robotrepülőgépük, Tu-95 és T-160 bombázógéppel. Ezeket egytől egyig leszerelétk ugye.

    Ha Ukrajna elrettentő erőt szeretett volna, pusztán az RT-23-asokat megtartva is bőven elegendő pusztítóerő maradhatott volna a kezében, kb. Nagy-Brittania szinten tartva az országot. Mivel pedig van saját rakétatervező- és gyártó kapacitása (Juznoje és Juzmas), ezért a leváltásukat saját erőből is megoldhatta volna, atomipara szintén akadt, így a nukleáris fegyverek terén is önelláttásra képes lehetett szükség szerint. Kína az 1970-es évek végén sokkal rosszabb állapotok mellett is képes volt ICBM fejlesztésbe fogni, az Ukránoknak pedig nem nulláról, hanem kész eszközökről kellett volna elindulniuk.

    Más szóval, ha meglett volna az akarat, akkor Ukrajna bőven bentarthatta volna magát a nukleáris fegyverekkel rendelkező országok klubjában. A békés megoldásban bíztak, és (mily meglepő) ráfaragtak... Sajnos a világ nem sajnálja, hanem eltapossa a gyengéket... :(