-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#66062
Ezt a részt úgy nem értem, ahogy van. A vadászgép? Az E-2D meg dísznek van fent? Közös hadműveleteknél még E-3 is befigyelhet...
Akkor az elejétől nem értetted, miért forszírozom az E-2D-t. A lényeg az, hogy egy E-2D a becslések szerint egy 12-15 méter magasan, másfél Mach-al repülő ASM-et olyan 120-150km-ről képes lehet észlelni és követni. Egy vadászgép AESA radarral is cirka fele ekkora távolságból. De amíg a vadászgép csak maga előtt, addig az E-2D hozzávetőleg körkörösen (mondjuk persze ~30km-nél messzebbről, a sárkányszerkezet és szárnyak takarása miatt). Ez így már elég komoly érv a mellett, hogy az E-2D rávezetést komolyan vegyék.
Mondom a baj az, hogy a bombázók és ASM-ek elfogását te pont olyan légiharcnak kezeled mint a klasszik vadász vs vadász harcot. Az F-14-nek ez egy mellékes feladata volt, a repteljesítményén is meglátszik az alap szutyok TF-30-cal...
Nem pont olyannak, de a lényegét tekintve mindkettő levegő-levegő harceljárás.
Viszont a -10% az jelenti, hogy a jelenlegi állomány karcsúsítása mellett az új vasak beszerzésnél a legkönnyebb vágni főleg úgy, hogy akkor ne legyen F-35 és a szerintem totálisan idióta Zumwalthoz ragaszkodnak
Ahogy írtam, az USN nem azért vágja az F-35C beszerzést, mert anyagilag ez a legkönnyebb megoldás. Ők alapból nem akarják az F-35C-t.
És az mikor jött volna? Az F-22/F-15 szintű teljesíményt hozott volna?
Az NATF-el kapcsolatosan kb. azonos volt az elvárás, de a Navy ugye kisebb sebességnél nagyobb felhajtóerőt várt el, továbbá megerősített sárkányt, futóművet, stb..
Az F-4 Phantomm II óta nem volt olyan NAVY gép, ami közelében lett volna szárazföldi kortársához képest repteljesítményben..
Bocsánat, de az egy fordított történet. Az US NAVY számára fejlesztették ki az F-4 Phantomot, amit az USAF és az USMC átvett, mert McManara egységes vadászgép-típust akart a három fegyvernem számára. Az F-4 pedig győzelmeskedett az F-106 Delta Dart-al szemben, így ez lett a 'közös vadász' (noha a légierő csökkentet számban kapott F-106-ost is - egyébként érdekes lett volna, miként oldották volna meg a hordozófedélzeti üzemeltetést az F-106-osnál, ha esetleg az győzött volna...). Érdemes megjegyezni, hogy az F-4 a legtöbb területen megverte az F-106-ost, és összeségében jobb volt minden szárazföldi kortársánál...
A T/W aránnyal már elnézésts, de tele van a tököm, egy totálisan balfasz mérőszám.
Én hoztam fel, de te állítottad, hogy az F-35 meg jobb benne...
Ami miatt a Hornet elmarad az, hogy már négy légiharcrakéta légellenállása is már azért érződik és hogy F-35-höz hasonló harcászai hatósugara legyen alapból 2-3 pótos kell. Áruld már el, hogy ezzel hogyan érné el a tiszta F-35C repteljesítményét? Mert szerintem sehogy...
Ezzel most megint az a fundamentális kérdés merült fel, hogy mi alapján vetünk össze két gépet. Azt, hogy standard helyzetben (ahogy felszállnak) mekkora az adott teljesítményük, vagy az, hogy úgy, ha valamilyen előre meghatározott változó (eme esetedben a hatótáv) alapján kiegyenlítve hogy viszonyul a teljesítményük egymáshoz...
A 150 mérföld meg pont olyan korlát, mint az F-22 250 mérföldje csak az M1.6 táján csinálja azt. Ez időre vetíve majdnem ugyanannyi. A fajlagos fogyasztás mellett ekkora távolságnál értelmezhető sanszosan a névleges harcásztai hatósugara.
Ezt valahol le is írják? Mert az F-22A 250 mérföldjét sem írják le alaposabban sehol. Számomra illogikus egy képesség (adott esetben a szupercirkálás) esetén ilyen távolsági meghatározás. Egyetlen logikus válasz van rá, mely szerint nagy magasságból, folyamatos süllyedés mellett hajtja végre ezt, és azért kell ekkora távolságot megadni, mert ekkora távolság után már a sűrűbb légrétegekbe ér, ahol nem képes tovább tartani a sebességet az utánégető bekapcsolása nélkül...
Ettől még tudja a gép, ahogy a saját átlag személyautódat is lehetne húzatni 180-200-ig átlagban meg 5-ezres fordulatszámon is, csak az élettartam szorzó becsókol és csak pislogsz...
A hasonlatoddal élve a személyautókat 110-130km/h óra közötti tartós sebességre lövik be általában, az utolsó sebességfokozat ezen sebességhez ideális motor-fordulatszám tartományban pörög.
Az F-35-öst utánégető nélkül a magas szubszonikus (föld közeli) vagy a transzonikus (nagy magasságbeli) sebességhez optimalizálták, nem a szupercirkáláshoz. Szemben mondjuk az F-22A-val...
Aztán majd tegyék fel a kérdést 10 év múlva, amikor lassan minden potenciális félkomoly ellenfél is dobule digit SAM rendszerrel és Szu-30MK széria vagy azzal egyenértékű géppel fog dobálózni és talán hozzávaló légiharcrakétával is.
Ugyanígy felmerülhet az is, hogy vajon a 10 év múlva rendszerben lévő modern radarok / lidarok / irst-k és eots rendszerek mennyire lesznek hatékonyak a lopakodó gépek felderítésében. Az F-35 alapvetően ugyanis továbbra is a lopakodás körülre épült, ha nem is olyan mélységben, mint az F-117A, B-2A vagy F-22A.
Akkor az alacsony veszteségű légiháború álom lesz és lehet eljátszadozni azzal, ami a II. vh legsötétebb anyagháborúja idején volt, legalábbis egy ideig...
Szerintem az alacsony veszteségű légiháború olyan formán, mint az az 1990-től mostanáig fentáll, hamarosan meg fog szűnni, vagy csak az olyan harmadik világbeli országokkal szemben lehet esélyes, akik elmaradott gépekkel fognak rendelkezni. Kína, India és Oroszország jelentősen megerősödött azóta, és pár generációs ugrás is bekövetkezett. Persze még mindig nem tudni, mikor fogja például Kína rendszerben állítani az első F-22-eshez vagy F-35-öshöz fogható vadászgépét, de ma már aligha hiszem, hogy bárki is a térdét csapkodná azon, hogy ugyse lesznek erre képesek soha...
Most komolyan, jelen állapotában mi a túróra jó a Zumwalt?
A régi mondással élve a teve egy olyan ló, amit egy bizottság tervezett. Na a Zumwalt-osztály egy olyan hadihajó, amit egy bizottság tervezett. Beleraktak, vagy legalábbis bele akartak rakni mindent, amit a mérnökök tervezőasztalán csak találtak. Railgun, lézerfegyver, komplex dual-band radar, és így tovább. Az eredeti Arsenal-ship koncepció egy olcsó hajót vizionált, ami alig több, mint egy teherhajó, aminek a rakterébe egy rakat (256-512) VLS-t helyeztek el. Na abból lett ez egy olyan hajó, amely csak 80 VLS-el rendelkezik. A railgun még nem bevethető, kapott két 155mm-es löveget, amely nagy nehezen képes akár 100km-re is ellőni, mert muszály neki, ugyanis a Haditengerészet elvárásaiban szerepel a Tengerészeti Tűztámogató (Naval Gunfire Support) feladatkör, amit ugye hajdan a csatahajók láttak el. Emiatt nem vonták ki évtizedekig az Iowa-osztályú egységeket. Mert olyan masszív érzés az, ahogy 406mm-es lövegekkel lövik a partot. Hogy ez gazdasági szempontból releváns-e, azt senki sem kérdezte. A politikai támogatottsága eme elvárásnak olyan nagy, hogy a kongresszus számtalanszor foglalkozott vele, és csak azért egyeztek végül bele az utolsó két Iowa-osztályú egység (az Iowa és Wisconsin) törlésébe a Haditengerészet állományából, mert a DD(X) majd pótolja azok tűzerejét (más szóval egyébként ha a DD(X) eredeti Arsenal ship lett volna, ágyúk helyett Tomahawk-okkal, akkor sose kapta volna meg a kongresszus jóváhagyását). Szóval ebben especiel a haditengerészet összekötött lábakkal táncol.
De hogy rúgjunk mégegyett a döglött lóba, érdemes felemlegetni, hogy a Zumwalt másodlagos fegyverzete, az 57mm-es Mk.110 (alias svéd Bofors 57mm) ágyúit lecserélték 30mm-es Bushmaster II. (US Navy-ül: Mk.46) gépágyúkra. Az ok: olcsóbb. Pont. Alacsonyabb a tűzgyorsasága (200 vs. 220), kisebb a lőtávja (~4km vs. ~17km), és ugye érthető okokból kisebb az egy lövedékre vetített rombolóereje is. De mégis...