-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#65701
hogy pont annyira volt indokolt fejleszteni mondjuk 1970-1980-ig, mint 1990-2000-2010-ig.
A Los Angeles osztály első egységei 1976-77-ben kerültek rendszerbe. Mivel pedig a Seawolf osztályt 3 egység után leállították (plusz a 3. egység valójában nem vadász-tengó, hanem inkább hírszerző feladatkört lát el), ezért az US NAVY SSN egységeinek száma csökkenni kezdett. Ez részben nem okozott gondott, mivel ugyebár a Carrier Group-ok száma is csökkent, és a feladatok is valamelyest hígultak, ám per pillanat a NAVY-nek komoly gondot okoz, hogy egy-egy egység váratlan kiesése már az eredeti harci csoport és feladatköri ellátásokból vesz el egységet. Magyarul nincs tartalékuk. A Virginia-osztály beszerzését pont ezért igyekeznek felpörgetni, akár 2 egység / éves szintre, hogy a kiöregedő Los Angeleseket pótolni tudják...
De úgy érzem egy tengeralattjáró osztályt kb kihagyhattak volna, de ha van rá pénz, akkor miért ne. :-)
Kihagytak, a Seawolf osztály effektíve kimaradt, a helyettes Virginia osztály pedig bő 10 évvel később állt rendszerbe.
Tudom szíved csücske a villany szivarok, de hogy használnák őket? Mert a kínaiak vagy a ruszkik partvédelemre tudják használni, de az amiknak erre nem kell. Tengót külföldön állomásoztatni meg bonyolultabbnak tűnik, mint átpakolni egy repülő századot egy külföldi reptérre.
Alapvető eltérés, hogy az AIP tengók jelenlegi osztályai (egy kivételtől eltekintve) valójában viszonylag rövid távú használatra készültek, tehát hogy nem alkalmasak az US NAVY által elvárt feladatkörök egy részére, egyáltalán nem meglepő. A kivétel az "új" japán Soryu-osztály, amely még így is harmad akkora vízkiszorítású, mint a Virginia (~4200 tonna alámerülve). Így rendelkezik bő 11'000km-es AIP (víz alatti) hatótávolsággal. Vagyis a Soryo-osztály már alapvetően alkalmas lenne az US NAVY feladatainak többségére, ha ellátnák VLS indítókkal.
Egy dologra nem képes, ez pedig a Carrier Group-oknál általánosan elvárt ~30-35 csomós vonulási sebesség. A CBG-k egyébként alapvetően egy "zónában" mozognak általában, mikor "dolgoznak", de vonuláskor bizony általános a 30 csomós sebesség, ezt pedig a nem-nukleáris meghajtású tengók jelenleg még nem képesek több ezer km-en át tartani. Vagyis vonulás közben kellene kísérni az atom-meghajtású egység, de ha már a harcterületen vannak, akkor a nukleáris meghajtású tengók is általában 8-14 csomó közötti maximális sebességre lassítanak, a csendesség (rejtőzés) miatt. Itt a probléma. Harci helyzetben a nukleáris tengó sem halad gyorsabban, mint a hagyományos, mert akkor egyből elárulja a helyzetét.
Egy 5-8 ezer tonnás AIP SSK tengó az US NAVY általános elvárásainak a többségét képes lenne ellátni, a CBG-k folyamatos kísérését leszámítva. Az, hogy a hatótávolságuk nem végtelen, nem feltétlen korlátozó tényező, lévén a haditengerészet legtöbb hajója is hagyományos meghajtású, és vagy kikötőkben, vagy üzemanyag-ellátó hajókból kénytelenek üzemanyagot vételezni, ha a hazai kikötőktől messze dolgoznak éppen.
Az pedig, hogy a "szívem csücske", kicsit túlzás, inkább azt mondanám, hogy a hagyományos tengók harci helyzetben jelentős előnyben vannak. A Los Angeles-osztály régen elavult, már az 1980-as években is volt olyan hadgyakorlat, amikor holland SSK-k simán körbehajózták őket úgy, hogy nem vették észre a veszélyt. Azóta a helyzet egyre csak romlott. Még a 2000-es évek elején, az ausztrálok is lealázták az US NAVY-t a hadgyakorlatokon, és még ekkor sem történt semmi. Csak nagyon nehezen jutottak el oda, hogy kölcsönkérték a Gotlandot, és elkezdtek foglalkozni két éven át a problémával, hogy kidolgozzák a harceljárásokat az AIP SSK-k ellen. Ami alapvetően az elemzések szerint nem más, mint kismillió szonárbója a helikopterekről ledobva. A Gotland pedig még így is sok borsot tört a ASW egységek orra alá. Arról nagyon mély csönd van, hogy az SSN-ek harceljárásait mennyiben befolyásolták a hadgyakorlatok tapasztalatai. Talán nem véletlen, hogy a Gotland-féle tapasztalatok után jelent meg a Virginia Block III. esetén egy teljesen új, nagyobb és állítólag hatékonyabb szonárrendszerre való igény.
Azzal együtt, hogy top secret, azt még így is látni, hogy nagy a baj. Az US NAVY, mivel a leggazdagabb haditengerészet, erőből képes megoldani a problémát, ám elgondolkoztató, hogy adott esetben mennyire szélsőséges helyzetbe kerülhetnek egy esetleges valós háborús helyzetben ezek a tengeralattjárók. Az US NAVY kb. az 1960-as, 70-es évek óta eléggé egyhelyben topog, hiába a legmodernebb, legnagyobb, de egyben látványosan talán a legrugalmanattlabb haditengerészet a világon...