Hogy egy kis haditechnikai rész is legyen benne ( :D), apám mellől spec. egymás után két szovjet katonát lőttek ki marha messziről a németek 44ben úgy, hogy neki semmi baja nem lett- thx -, pedig éppen a lábukat fogta (4 éves volt), de azért inkább ők is elmentek otthonról, biztos ami biztos, miután eltemették a két arcot. :) Végül persze semmi sem lett. Amikor hazamentek, jöttek az illetékesek, kihantolták a szerencsétleneket, és minden ment tovább ahogy addig. Ráadásul még mindig áll a ház is. :)

Szovjetekkel kapcsolatos élmény az is, hogy nagyanyáméknál a románok vitték volna az utolsó tehenet, de a mama - rögtönzött - és papírt mutatott fel Mihály király aláírásával - természetesen tök másról szólt -, de mivel a románok nem tudtak olvasni, de a nevet felismerték, a tehén maradt. :) (A velük lévő szovjet tisztes meg tudta mi a helyzet, de csak mosolygott, nem szólt. (Thx utólag is!) Nagyapámék - apámék - spec. emiatt nem haltak éhen a télen ...)

Kitelepítésről és tripla államosításról is tudnék - baromi közeli hozzátartozós (nagyszüleim) családi példákat, de leszarom, rég volt.

Sőt, nekem személyesen inkább olyan élményeim vannak, mint amit Wampa írt. Csak ilyenek vannak. A gyerekeim nőnek fel, nos, sokkal szarabb helyzetben vannak sok tekintetben bölcsiben, oviban, mint én voltam, de ez nem ide tartozik.

Szovjetek? Laktanya? Amikor "adtak", a közelükben szar volt a TV adás. Ennyi az emlékem. :) Meg a copfos kis egyen szovjet gyerekek, meg a rohadt sok katonai teherautó az utakon. (Mondjuk ugyanezt megéltem amerikaiakkal is az NSZKban, és csak a márka volt az egyetlen különbség az teherautóknál: ugyanúgy sok fehér ember között sok ferde szemű integetett nekünk, mint a ruszkiknál, de ahol több fekete is volt a platón, ott páran még ki is röhögték a Ladánkat előzés közben, amit a ruszkik nem találtak nevetségesnek 87ben. :)

Amúgy meg tény. Sok kapcsolatunk/kapcsolatom nem volt velük. 1x mondjuk komolyabban fociztam szovjet gyerekekkel, és még nyertünk is, ők meg elfogadták, nem volt dühöngés. Az NSZKban már ugyanez hatalmas verekedésbe torkollott helyi németek és szerbek ellen, mondjuk török srácokkal voltam együtt egy csapatban... :D

Személyes élménykém viszont kiemelném, hogy a "szovjetek idejében" legalább nem lőttek soha felém és a családom felé még gumilövedékkel sem, amikor hazafelé mentünk egy kulturális programról, nem mint demokratáék alatt később, egy bizonyos napon októberi napon, akik ugye semmit sem hitelből fedeztek ...

Az egyetemre való bekerülésnél a valutalapos időkig nézték, hogy ki kinek a fia-borja (pl. anyámat amiatt nem engedték be, mert nagyapám - "szegény" - az USAban született, ami a hatvanas években még nem volt túl nyerő, de érdekes módon pl. anyám testvére már simán bekerült az orvosira, szóval franc se érti ezt), utána már csak nagyon kirívó esetben kádereztek. De tény, hogy létezett ilyen, viszont még mindig jobb volt a helyzet, mint hatalmas csöcsökkel szóbelizni, bekerülni, majd lediplomázni valami büfé szakon, majd kiállni valamelyik szépségversenyen, és benyögni, hogy az illető bizony diplomás. (Kötelező film a korszakból: Fűre lépni szabad)

A lopás viszont tény, mindent vittek meg átmentettek, használták az állami szektor javait. De most a helyzet ugyanolyan, ha nem rosszabb. (Kötelező film a korszakból: Kár a benzinért)