-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
F1End #65083 Ennek egyik legfőbb oka az lehet, hogy az ukrán haderő már meglehetősen hosszú ideje elég ramaty állapotban van. Egy gyengélkedő gazdaságú, GDP arányosan sem túl sokat a fegyverkezésre költő állam próbált egy, több ezer komoly páncélostechnikával felszerelt hadsereget fenntartani, ami csak papíron sikerült. Régebben is voltak ezekről cikkek, most hirtelen csak ezt találtam, egy 2009-es cikk, ami egy orosz tanulmányra hivatkozik, illetve még egy hosszabb beszámoló is van a katpol blogon egy Irakot megjárt ukrán katona visszaemlékezései alapján. Röviden, az ukrán haderő annyira alul volt finanszírozva és le volt x@rva, hogy a repülőgépek kb 90%-a repképtelen volt, a pilóták évi 10 óra körül repültek (a NATO -ban ha jól tudom 200 óra körül van ez a szám, vagy legalábbis nagyságrendileg ez a kategória), és a hadsereg más területein is hasonló volt a helyzet, bár ennyire talán nem szélsőségesen. Mindezek mellett elég nagy volt a vízfej, gyakorlatozáshoz sem volt gyakran lőszer, vagy mert egyszerűen nem volt rá pénz, vagy mert a logisztika olyan rosszul volt megszervezve, az alulfizetett és motiválatlan tisztek és állomány pedig ott lógták el a valós teljesítést, ahol tudták, annak csak látszatát próbálva fenntartani, ráadásul a belpolitikai fordulatok miatt ha jól tudom a hadvezetést is párszor lecserélték. Szóval bár papíron tekintélyes méretű volt az ukrán haderő, rosszul volt szervezve és kiképezve, a hatalmas mennyiségű haditechnika harcképesen tartása sem volt megoldott.
Persze az is hozzájárulhat a dologhoz, hogy a lázadók viszonylag jó teljesítmény nyújtanak. Fegyverrel egész jól el vannak látva, egyrészt valamennyi működőképes eszközt szerezhettek helyben is a területen lévő bázisokból, átállt katonáktól, másrészt valószínűleg Oroszországból is kapnak fegyvereket, s ami a legfőbb, az oroszok valószínűleg kiképzőkkel is segítik őket, illetve külföldi, főleg orosz és csecsen önkéntesek és zsoldosok is harcolnak valószínűleg az oldalukon, akik valószínűleg az ukrán haderő legtöbb egységénél képzettebbek és tapasztaltabbak, s a szeparatisták mellett szól a helyismeret is, illetve az, hogy nem ők a támadó fél, avédekezés pedig szintén könnyíti a helyzetüket..
Egyébként ha felidézzük az 1994-96 és 1999-2000-es orosz-csecsen háborúkat, akkor azt láthatjuk, hogy az oroszok sem nyomultak ennél gyorsabban előre.