-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
davidbog #64989 Azoknál főleg az átütés számított sokat. Legalábbis a közepeseken lévő 90 mm-eshez, 20 fontoshoz képest. A két 120 mm-es (M58 és L1A1/A2) főleg a 30°-os páncélzat ellen nyújtott kiemelkedően jó átütést a 60 és 90°-os adatukhoz képest. De a 120 mm-esekkel fele akkora tűzgyorsaságot értek el, mint az emlíett kisebekkel, az osztott lőszer miatt. Az amerikaiaknak volt egyesített lőszere a 120 mm M58-hoz, de csak automata töltőberendezéssel lehetett betölteni, ezt a rendszert a T57 kísérleti nehéz harckocsiba építették be, de mindössze 18 darab lőszer fért el a harckocsiban.
A Conquerornak és az M103-nak is az lett volna a feladata, hogy nagy távolságból akár 2 km-ről is megtudják semmisíteni az erősen páncélozott orosz harckocsikat. Ehhez akkor a nagyobb kaliber jobb volt.
Az '50-es évek közepétől a brit 105 mm L7 löveg megjelenése szükségtelenné tette a Conquerort és az M103-at. Sokkal könnyebb és kisebb löveg volt mint a 120 mm-esek, be lehetett építeni kisebb tornyú tehát kisebb méretű/tömegű harckocsikba is. Az L7 ugyanazt az átütést tudta produkálni, mint a 120 mm-esek, igaz hogy az L7 űrméret alattival (APFSDS) míg a 120 mm-esek teljes kaliberűvel (APBC), azonos típusú lőszerek esetén erősebbek maradtak volna a 120 mm-esek (a brit 120-ashoz volt APDS is) . De egy kicsivel nagyobb tűzgyorsasággal is rendelkezett az L7, mint a 120 mm-esek.