-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
davidbog #64324 Az függőleges stabilizátorokat korán elkezdték használni, úgy rémlik a T-28 orosz közepes harckocsiban is volt, de ebben nem vagyok biztos.
Van egy jó írás erről, orosz nyelven. Úgyhogy csak azt írom amiben biztos vagyok (nem feltétlen jelenti azt is hogy igaz, lehet hogy félreértettem valamit. :)).
Az oroszok az '50-es években kezdték el tömegesen használni és fejleszteni a stabilizátorokat.
Az egész 1952-ben kezdődött, amikor kiírták a követelményeket a T-54 leváltására szolgáló harckocsira (első körben három harckocsi volt esélyes: Object 140, Objcet 430 és Object 907, de mindet elvetették), az egyik követelmény egy nagy teljesítményű (1000+ m/s-os teljes kaliberű lövedéket használó) 100 mm-es huzagolt löveg volt. A löveg tömege nem haladhatta meg a 2530 kg-ot amelyből a stabilizátor tömege maximum 180 kg lehetett. Ez a löveg lett a 100 mm D-54. Ez kapott egy függőleges "Rainbow" nevű stabilizátort amely elektro-hidraulikus giroszkópot kapott és a legfontosabb eleme valami elektroncsöves átalakító volt. A löveg fa makettje 1953 nyarára készült el. A fegyvert először 1954 márciusában építették be harckocsiba és akkor kezdték el tesztelni.
Aztán 1955. február 2-án egy új "Lightning" nevű két síkú stabilizátort szereltek fel így a löveg 100 mm D-54TS lett. Persze a stabilizátorokkal párhuzamosan folyamatosan fejlesztették az irányzékokat éjjellátókat, megemlít különböző típusokat de inkább kihagyom őket. A D-54TS kapott egy "Blizzard" nevű stabilizátort is (nem tudom miben különbözik a Lightningtól :(), amelyet a második Object 140-es harckocsiba építették be. 1957 januárja és márciusa között megtörténtek a tesztek és a nem voltak kielégítőek, a "Lightning" stabilizátor nem volt elég megbízható a hozzá tartozó T2S irányzék pedig drága, bonyolult volt, tömegtermelésre nem megfelelő. Visszautasították, hogy ez legyen a közepes harckocsik standard stabilizátora és irányzéka. De a módosított T2S-29-14 jelű irányzékkal ellátott stabilizátort (ami így már a "Downpour" nevet kapta) a 122 mm M-62-T2 löveg kapta meg ami a T-10M nehéz harckocsiba lett beépítve. Azt olvastam róla, hogy nem szerették, mert külön volt stabilizálva a löveg és az irányzék. Innentől kezdve a második generációs stabilizátorok jöttek, a szöveg le is írja, hogy mitől második generációsak és hogy mik voltak az újítások, de nem értem. Ami biztos, hogy ezekkel sokkal nagyobb pontosságot lehetett elérni.
1960-ban a 100 mm D-54TS egy új "Meteor" nevű második generációs stabilizátort kapott, ez a löveg a 100 mm U-8TS (2A24) nevet kapta. Ez már megfelelt és 1961. augusztus 12-én rendszeresítették az Object 165 harckocsiban. Ugyanezt(?) a rendszert a 115 mm U-5TS (2A20) nevű löveg is megkapta. Ezt is elfogadták és így mindkét löveget rendszeresítették. A 100 mm-es löveget a T-62A (Object 165) a 115 mm-es löveget a T-62 (Object 166) kapta meg. 1962 márciusában úgy döntöttek hogy törlik a 100 mm-es verziót és csak 25 darab készült belőle. Végül a 100 mm-es löveg további fejlesztését 1962. június 29-én törölték. Sok panasz érkezett a csőszájfékre, hogy sok port, homokot (télen havat) ver fel elsütés után, illetve a pontosságot jelentősen rontja. Meg amúgy is a 115 mm-es kicsit erősebb is (főleg kisebb távolságokon) és pontosabb is volt mert az simacsövű löveg volt.
A későbbi lövegeknél ebből a "Meteor" nevű második generációs két síkú stabilizátorból indultak ki, de arról már nincsenek információim.
A T-55 és T-54 harckocsik lövegeit is modernizálták. 100 mm D-10TG egy függőleges STP-1 "Horizon" nevű stabilizátort kapott 1955-ben ezt a T-54A harckocsik kapták meg. A100 mm D-10TS már két síkú STP-2 "Cyclone" nevű stabilizátort kapott 1956-ban, ezt pedig a T-54B és T-55 harckocsik kapták meg.
Amúgy a forrásom alapvetően a 100 mm D-54 löveget mutatja be, mivel sok kísérleti harckocsiban megfordult és sok verziója volt ezekről is szól.