-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
#63581
Akkor megpróbálom röviden, de igen nehéz lesz.
Egészen a '70-es évek elejéig valóban hatékony precíziós csapásmérő fegyverek vagy fegyverrendszerek nem léteztek, a csapásmérő gépek az egyre pontosabb célzórendzerek ellenére a buta bombák sorozatos oldásával operáltak. Persze minél alacsonyabbról és közelebbről teszed, annál kisebb a hiba. A baj az, hogy ezzel vastagon belerepülsz a légvédelem megsemmisítési zójában.
Mi a két véglet a csapásmérés terén? Nézzük a sebességet és a mérete. Mret terén a jet gépek közül a legkisebb kategóriát a nem COIN gépek közül kb. az A-4 Skyhawk jelenti a felső kategória a taktika csapásmérőknél az F-111/Su-24 volt a hideháború idején. Ennél nagyobb kategória már inkább stratégiai pl. B-52, Tu-16 (ez határeset). Ezek már csak nagy magassából operáltak igen kevés kivételtől és inkább elméleti lehetőségtől eltekinve. Igen sok bombát cipeltek és gyak. a II Vh-s szőnyegbombázással operáltak, csak picit fejlettebb kivitelben. Az A-4 és társai viszont jellemzően alacsonyról operáltak.
Mit jelent ez? A strat bombázók ellen már nagyon komoly cucc kell, hogy egyáltalán kezdj velük valamit. Gyorsak M0.8-0.9 táján is képesek a strat bombázók hasítan és mivel magasan és akár ECM által védeve vannak ezért komoly légvédelmi rakétarendszer kell ellenük.
A tatikai csapásmérők viszont alacsonyan képesek érszervétlenül a célt megközelíteni. Ezek közül egyes gépek akár éjszakai is terepkövető radarral, lásd F-111. A '80-as években a jenkiknél már volt preíciós csapásmérő képesség is F-111F és A-6E TRAM képében.
Tehát a védelem vagy úgy érhető el, hogy gyorsan és alacsonyan repülsz vagy magasan és gyorsan, de akkor kell ECM is.
A fenti gépek csapásmérő ereje elvi szinten akár 24-30 db Mk-82 is lehetett (A-6 és F-111 vagy F-4), de ez elméleti volt, mert ahol ellenséges vadász és légvédelem volt ilyen mennyiséggel repülva a gépek manőverezőképessége nagyon gyenge volt, ezen felül a harácszati hatósugár is igen korlátozott volt.
A nagy gépek a nagy magasság miatt még több bombával operáltak, de a B-52 gépeknél pl. utólag teremtették meg a buta bombák hordozását és off design helyzet volt az, hogy ennyi elfért bennük, mert a korai hidrogén bombák irgalmatlan nagyon voltak és nehezek is, ezért jól meg lehetett tömni ezeket. A nagy szórás miatt nagy magasságból ez kellett is.
Na, akkor miért nem jó a C-130?
1. Lassú. Ez már önmagában ok arra, hogy ne foglalkozzunk vele. Bármilyen koszos vadász képes lelőni, és még a II. Vh-s csöves tüzérségnek sem ellenfél. Ellenben eg 60 méteren esete száguldó F-111 olyan célpont, hogy igen nehéz volt ilyet leszedni még a '80-as években (és ma is...)
2. A fegyverhelése nem egyedi és 17 tonnával hatósugara és sebessége még rosszabb. Nagyon magasra sem tud menni, tehát a magasság és sebesség együttee sem védi. A 17 tonnás fegyverterhelés meg elméleti.
3. A gép alavető kialakítása annak felel meg, hogy teherszállító. Sérülésállósága 0. Ha átalakítod még ennél is szarabb lesz, ja és drágább...
4. Hasolnó kategóriájú közepes bombázót lehetett volna igény tervezni - volt is - tehát akkor minek a C-130, ha semmilyen mutatóban nem tud adni semmi pluszt adni, de minden téren pocsék.
A Tucano és társai meg annyira különleges kategória, mint harci gép, hogy aboszlút nem is hasonlítató össze a taktikai vadászokkal.
A B-1/52 gépek meg jellemzően 8 JDAM-mel járőrözetek és nagyon nehéz olyan esetet elképzelni, ahol 8-16 2000 fontos JDAM-nél egy áthúzással egy több oldalhati.
Kisebb céloknál, ha tömegesen akarsz SDB-t használni, akkor meg fizikailag nincs idő mindent megcélozni és a bombák adatkapcsolata is zizis lehet, mert mozgó cél esetén kétirányúnak kell lennie szeritem.
Így már érhető, hogy miért értelmetlen a bombázó C-130?