Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #63562
    A mai világban 10%-os költségtúllépés nem sok főleg úgy, hogy utólag kellett az egész projektet átszabni.

    A 10% csak az R&D, és csak a 2007 vs. 2012-es árakat nézve. A fly-away cost terén csaknem 25% már az eltérés (detto 2007 vs. 2012). A fő probléma az lesz, ha az üzemeltetési költségek is elszállnak. Ezzel amúgy játszanak is a kritikusok, mert itt ugye a program teljes élettartamát 50 évre számolják, szemben a korábbi 30 éves ciklussal. Vagyis ha valaki nem figyel, és csak a korábbi típusok adatait veti össze, akkor eleve egy elég magas szám jön ki az F-35-ös kárára.

    Csakhogy egyik F-35 sem variaszárnyú, a F135-nek a jelek szerint nincsenek olyan gyermekbetegségei, mint az TF-30-nak és a legbonyáosabb F-35B mennyiséges a teljes mennyiséghez képest elenyésző.

    Nincs variaszárny, viszont van lopakodó képességet meghatározó festés, van emelőrotor, van elektro-hidraulikus mozgató motor, és így tovább. Az R&D elején pedig éppen az F135 volt az egyik legproblémásabb elem. Én továbbra sem látom, hogy érdemes lenne hurráoptimizmusban kitörni, de persze temetni sem temetem az F-35-öst.

    Teáht a projektre költhető pénz nem mindig változott, csak a magasabb költség miatt nőt a gépek unit és program cost ára is

    Összetettebb a dolog, mert az alacsonyabb gépszám alacsonyabb üzemeltetési költséget is jelent, és leginkább az fly-away cost és az üzemeltetési költség az, ami a program teljes költségét drasztikusan el tudja úsztatni.

    Még a számokkal sem tudnak sokszor rendesen játaszni, mert ennyire lövésük sincs...

    Ez azért a másik oldalról is megvan. A Lockheed is eljátszotta már azt, hogy milyen olcsó is az F-35, kihoztak az LRIP-7-re már 100 millió USD alatti árat. Azt persze kihagyták, hogy ebben nincs benne a hajtómű, ami további legalább 35 millió USD. Ezt a hajtómű nélküli Fly-away cost-ot amúgy úgy tudom a Boeing találta ki az F/A-18E/F kapcsán, ami azért volt gyönyörű, merthogy ugye két hajtóműves gép... :)

    A kínos problémáknál felsorolt eseteknél mi volt kínos...?

    Az M60A2 esetében a Shillelagh rendszer megbízhatósága, a célravezető számítógép tömege, hőtermelése és megbízhatósága. A Bradley esetében szinte minden, először a torony szükségessége (ami amúgy utólag került a járműre), aztán az úszóképesség megvalósíthatósága (nem is lett végül úszóképes), az ATGM (TOW) szükségessége (hiszen anno az M2 Bradley-t eleve az M1-esekkel való közös használatra szánták, csak az M3-asok működtek volna függetlenül, de egy felderítő járműnek viszont nem az ellenséges harckocsik elleni harc a feladata).

    Az F-5G (ami később az F-20 lett) program keretében a Northrop arra épített, hogy a modern technológiák a szórakoztató és számítógép technológiába átültethetőek a katonai alkalmazásokba, nevezetesen az F-5G avionikája, fedélzeti rendszerei kellően olcsóak lehetnek, hogy ahhoz, hogy a gép olcsó tudjon maradni annak ellenére, hogy felér többé-kevésbé a konkurenciához (Mirage-2000, F-16). A Northrop akkori vezetője azt tűzte ki a program céljául, hogy az F-16 képességeinek a 80%-át tudja hozni, de fele áron. Tette mindezt úgy, hogy az F-15 és az F-16 programbanokban is sok problémát okozott a modern avionika integrálása, és annak megbízhatóvá tétele. A Northrop szigorúan saját mércét állított fel az F-5 sikerére építve, amely a megbízhatóságot és a repülőórára vetített karbantartásigényt favorizálta, erre is építették az egész marketinget (pl. MFHFB: F-20: 4,2; F-16A: 3,1; A repült órára vetített karbantartási igény: F-20: 15,1; F-16: 33,9). Csakhogy az USAF a kezdetektől fogja jelezte a Northrop-nak, hogy nem túl kívánatos személyek (kezdve ott, hogy az F-20 soha nem szállhatott le USAF reptéren, sőt, az 1984-es párizsi légishow-n kénytelen volt a Northrop lefestetteni a gépre pingált USAF felségjelet, hiszen a gép nem az USAF tulajdona), a Northrop mégis folyamatosan abban a hitben élt, hogy van esélye, lásd ADF tender. Az F-5G / F-20 számtalan kritikát kapott, irónikus módon azon külföldi pilótáktól is, akik lehetőséget kaptak a kipróbálásukra, hiszen ők a "csúcs", modern és nem utolsó sorban az USAF által használt F-16-ost akarták inkább (Pakisztán esete).