-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#62652
Tehát itt erre gondoltam, hogy ha tegyük fel a mostani időkben két hatalmi tömb, ami nagyjából (ha nem is minden téren) egyenlő nagyságot és erőt képvisel, itt is megjelenne -e a haditermelés, az anyagháború, a többet gyártok mint, amennyit veszítek akkor nyerhetek szemlélet? Tehát nem csak az ütközetek kimenetele a döntő.
Megjelenni megjelenhet, de ismét: az adott körülményektől függ minden. Pl. a 2003-2011-es Iraki jelenlétnél az USA durván rászorult a katonai iparra, lévén jelentős mennyiségű lőszert puffogtattak el, így a készleteket iziben kellett pótolni (ha jól rémlik 2006 körül vált kritikussá a dolog).
Elhúzódó háborúban az ipari háttér kritikus jelentőségű, ám az is, hogy mennyire válik "gátlástalanná" a háború. Nyilvánvaló, hogy egy anyagháborúnál az ellenség háttéripara kiemelt célponttá lép elő. A II.Vh-ban ez az Európai hadszíntéren még "nem volt probléma", mert leszámítva a szovjetek Urálon túlra telepített iparát, a többi ország elérte egymást. Ezért volt az USA belépése drasztikus hatással a háborúra (illetve egész pontosan már a belépése előtti támogatása), lévén az USA háttéripara zavartalanul tudott termelni, a központi hatalmak meg érhették el, a maximum, amit tudtak tenni, az a Paukenschlag (pergődob) hadművelet volt, amikor az amerikai partoknál kezdtek el járőrözni a német U-boat-ok.
Ma viszont minden komolyabb hatalom (Németországot leszámítva) rendelkezik ballisztikus rakétákkal...
Vagy a mai technológiai szint olyanon áll, hogy ha még elegendő idő is van(persze ez is nagyon relatív) akkor sem lehet futószalagon ontani az F35-ösöket.
Megint a szélsőséges részére koncentrálsz. Amúgy most is futószallagon ontják az F-35-ösöket, csak olyan mennyiségben, amennyit a DoD kifizet. Ha többet fizet, többet gyártanak...
De az "egyszerű" technológiák (kézifegyverek, tüzérségi eszközök, lőszerek, harcjárművek, hadihajók, egyéni védőfelszerelések, stb.) gyártását felfuttatni nem ennyire bonyolult.
Ugye a II. Vh termelésénél az is egy fő szempont volt, hogy mennyire könnyen és gyorsan lehet előállítani az adott eszközt. A mai fegyverek tervezésénél ez a szempont (még ha nem is első helyen) jelen van még?
A sorozatgyártás szempontjából igen. Sőt, manapság több figyelmet fordítanak az egyszerű karbantarthatóságra, ami kvázi ugyanez pepitában. A gyártástechnológiák terén a kritikus pont az automatizálás, de elég megnézni, hogy itthon mennyi idő alatt húzta fel a Mercedes a Kecskeméti gyárát. Most vedd ezt úgy, hogy a papírokkal nem szórakoznak...
Igazából a fő gondolatmenetem onnan indult, hogy egy világméretű konfliktusban ismét előjönne -e az anyagháború, a tömeges sorozás, vagy inkább a kisebb nagyon jól felszerelt és kiképzett hadseregek szurkálgatnák precízen egymást. Melyik lehetne a hatékonyabb? Egy olyan konfliktusban, ahol a győzelem érdekében a nagyobb áldozatvállalás is elfogadható. Persze nem értelmetlen, eredményt nem hozó áldozathozatalról van szó.
Továbbra is az a kérdés, hogy milyen konfliktust vázolsz fel. Egy India-Kína/Pakisztán alapú háború (ami azonban nem világháború, "csak" a Föld lakosságának 1/3-át érintené közvetlenül...) esetében például amíg nem kerülnek elő a nukleáris fegyverek, addig anyagháború is elképzelhető. De itt fellép egy komoly probléma, mert India és Kína is erősen függ például a kőolaj-impottól, lévén saját kőolajkészleteik nem túl jelentősek a fogyasztásukhoz képest. Szóval nem egyszerű... Ráadásul ha az egyik fél sarokba szorul, könnyen utolsó mentségként a nukleáris fegyverekhez fordulhat...