Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #52202
    Nos ez egy összetett kérdés. A T-64-es sok szempontból még a T-80-asnál is jobb, emiatt pedig az oroszok is sokra tartják. Csak hát a T-64 gyár az bizony Ukrajnában található...

    Kicsit menjünk vissza az időben. Az 1950-es évek végén, 60-as évek elején négy szovjet hk. tervezőiroda/gyár működött:

    -Leningrád (1963-tól Omszkba települt át)
    -Harkov
    -Cseljabinszk
    -Niznyi Tagil (Uralvagonzavod, "Uráliak")

    Az első három gyár vezetése alapvetően tisztelte egymást, Leningrád a nehézharckocsik szülőhelye volt (JSz-2/-3/-4 és T-10), Harkov a közepes harckocsiké (itt tervezték a T-34-85, később T-64, T-80U, a szovjet idők után T-84 harckocsikat), míg Cseljabinszk alapvetően a könnyű harcjárműveké (BMP, BMD széria). A tervezéstől függetlenül a gyártás mind a négy gyárban folyt harckocsik terén. A Niznyi Tagil-i gyár főtervezője az ambiciózus Kartszeva, aki nem igazán tiszteli az "öregeket" (úgy mint Morozovot, a Harkovi iroda és Kotint a Leningrádi iroda főtervezőjét). Tervezőirodájához fűződik a T-44, T-54/55, T-62, T-72 és a T-90 megtervezése.

    A T-55 után következő harckocsi az Objekt 430 (Morozov) illetve az Objekt 140 (Kartsev) között látszott eldőlni. Morozov a tömeg csökkentésére ment rá, és el akart szakadni a "V" szériás diesel-motoroktól, az új 5TD kétütemű diesel-motorok felé. Mindkét harckocsi még a 100mm-es D-54TSz hk. ágyúval volt felszerelve. Mindkét harckocsi elbukott, de mindkettő más-más irányba ment tovább.

    Az Uráliak egy átalakított felfüggesztésű, megnagyobbított T-55 alvázra egy új, lapos tornyot szereltek (Objekt 165), illetve egy új, erősebb ágyút próbáltak ki az egyik Objekt 140 prototípus tornyában (Objekt 166). Miután az Objekt 430 csak 10%-al tudott jobb értékeket felmutatni, mint a T-55, ezért (politikai hátszéllel) az Objekt 166 került rendszeresítésre, T-62 néven.

    A Morozov persze nem hagyta annyiban, áttervezték az Objekt 430-at, ez lett az Objekt 432, ami természetesen szintén megkapta a 115mm-es simacsövű löveget. A 432-es több figyelemre méltó tulajdonsággal bírt, rétegelt páncélzatot használt a torony front oldalán, sugárzás-elnyelő borítás a küzdőtér belső oldalán, és persze az 5TD motorral, ami fele akkora helyet foglalt, mint a T-54/-55 "V" szériás erőforrásai. Így már talán nem meglepő, hogy a 432-es mindössze 34 tonnát nyomott a 40 tonnás T-62-essel szemben.

    Szó szót követett, és az Objekt 432-es, amely egyértelműen jobb volt, mint a T-62, rendszerbe állt, mint T-64, és legyártottak belőle mintegy 600 példányt. Gondok persze adódtak, első sorban az 5TD motor bizonyult megbízhatattlannak (mintegy 200 óra volt a két meghibásodás közötti időtartam), de annyival előbbre mutatott a T-64, hogy bizalmat szavaztak neki a vezetésben.

    A Harkoviak azonban vérmesebb reményekkel mentek előre, mégpedig egy új, még erősebb 125mm-es sima csövű ágyúval, és egy automata töltővel. A töltőberendezés hidraulikus elven működött, és meglehetősen gyorsan (átlagosan 8 lövés/perc). E mellé bekerült a fejlesztett 5TDF motor, amit folyamatosan reszelgettek (a 7. generációt 5TDF 1976-ban már 500 órás átlagos meghibásodási értékkel bírt). E mellé még a légvédelmet erősítették meg, felmerült egy iker-sztrela indítós elképzelés is, végül "csak" egy belülről távirányítható 12,7mm-es NSzVT géppuska került a parancsnoki búvónyílás toronykoszorújára.

    Az új, 38,5 tonnásra hízott T-64A lett a Szovjetúnió "egységes" új harckocsija, ami kiváltja a T-54/55-öst, vagy legalábbis lett volna. Az Uráliak ugyanis szabotálni kezdték a munkát (ugyebár nekik is sorozatban kellett volna gyártani a T-64-est). Mindenféle tesztekkel próbálták igazolni, hogy a T-64-es hibás konstrukció, tették ezt úgy, hogy hivatkoztak arra, hogy az Objekt 432 34 tonnás tömegére lett tervezve a futómű, és nincs benne fejlesztési tartalék (ezt amúgy azóta többször is megcáfolták, az Ukrán hadsereg T-64BM Bulat verziója 45 tonnás, ugyanazzal a futóművel), sérülékenyebb és különben is, nekik éppen itt van gyártásra készen egy sokkal jobb tervük, az Objekt 172M, tessék nézni, megbízhatóbb "V-12" szériás motorral (amely a II.Vh-ból származó motor továbbreszelgetése), mechanikus töltőberendezéssel, igaz kicsit nehezebb, és pár dolgot (például lánctalp, erőátvitel elhelyezése) átvettünk a T-54/55/62-ből, dehát ez csak még olcsóbbá teheti a gyártást. Kartszeva ezen pont körül "felfele bukott", és Moszkvába került. Az uráliak azonban már nyeregben érezték magukat.

    Szó szót követett, és az Objekt 172M sorozatgyártásáról döntöttek, a T-64A mellett, úgy, hogy mint később kiderült, a T-72A gyártása mintegy 30%-al drágább volt, mint a T-64A gyártása. Külön szépsége volt a dolognak, hogy a T-64-es és a T-72-es alig pár azonos alkatrésszel bírt, noha katonai szempontból a két jármű azonos feladatkört, és közel azonos képességeket tud felmutatni! Ez tovább súlyosbodott később a T-80 megjelenésével...

    A versenynek persze nem volt vége, a Harkoviak vissza akartak vágni, ez lett a T-64B. Ez új tűzvezető számítógépet, lézeres távolságmérőt, jobb kétsíkú lövegstabilizátort kapott, továbbá a "Kobra" lövegcsőből indítható pct. rakétarendszert - utóbbit azonban nem minden jármű kapta meg. Ennek oka, a "Kobra" rendszer magas ára volt, a T-64B az új rendszerek miatt 40%-al volt drágább, mint a T-64A, a "Kobra" meg erre további ~20%-ot tett. Hozzá kell tenni, hogy a "Kobra" nélküli verzió alig volt drágább, mint a T-72A, noha nagyságrenddel nagyobb harcértéket képviselt.

    Ekkor lépett be a következő "versenyző", a későbbi T-80-as. Annak pedig legnagyobb újdonsága a gázturbina. Ez nem újdonság, már az 1950-es évek óta több kísérleti harckocsit is elláttak gázturbinával, volt a T-10-es nehéz harckocsinak és a T-64-esnek is gázturbinás proto-példánya. A Leningrádi (ponstosabban ekkora már Omszki) tervező iroda a T-64A-ból kiindulva, egy új, gázturbinával ellátot alvázra építve hozta össze az Objekt 219-et. 1976-ban éles viták mentek, hogy a következő harckocsi diesel-motoros, vagy gázturbinás legyen. A politikai vezetés kikérte a tervezőirodák véleményét (Morozov a Diesel-engine-t pártfogolta, és az éppen hogy fejleszteni kezdett 6TD motorokat akarta 1000 lóerő felettire feltuningolni, ez később egyébként össze is jött), és persze a katonákét is - utóbbiek azt mondták, hogy örülnének a gázturbinás meghajtás által ígért 1000 lóerős teljesítménynek, de logisztikai szempontból számukra elfogadhatattlan a kétszeres üzemanyagfogyasztás, tehát legyen Diesel-motor. Csak ugye politikai szempontból hogy néz ki, hogy hamarosan rendszerbe áll az új amerikai M1 harckocsi gázturbinás erőforrással, mi meg pöfögő dugattyú-motoros harckocsikat állítunk ki ellene?

    Erre az Objekt 219-est rendszerbe állították, mint T-80, de némileg "lecsupaszítva", például a légvédelmi géppuskát nem lehetett távirányítani...

    A Harkoviak persze nem állhatták meg, hogy ne applikálják bele a saját 6TD Diesel-motorjukat a T-80-ba, ez lett a T-80UD.

    Közben a T-64 folytatta az élvonalbeli szolgálatát, és miután levetkőzte a kis hibáit (első sorban az 5TD megbízhatóságának drasztikus javulására kell gondolni), mindenki elégedett volt vele. A fejlesztéseket pedig mivel élvonalbeli volt, jöttek. Felkerült a Kontakt-1 ERA (T-64BV), majd a Kontakt-5 ERA, jött az újabb pct. rakéta változatok, illetve az 1000 lóerős 6TD motor.

    A szomorú valóság pedig az, hogy a tapasztalatok szerint a T-64-es megbízhatóbb, mint a T-72 vagy a T-80 (utóbbi esetén különösen a gázturbinás verziókhoz képest), és a legtöbb szempontból jobb volt azoknál. A btvt.narod.ru oldalon egyenesen úgy fogalmaznak, hogy a T-72 és a T-80 rendszerbe állítása bűn volt, és hatalmas anyagi károkat okozott, miközben valójában visszalépés volt a T-64-esekhez képest.

    A T-64 első sorban azért nem került exportra, mert a maga idejében mindig a "legmodernebb" felszereléseket kapta meg. A "Kobra" például nem lett exportálva, szemben a "Bastion"-al. Másfelől a T-72-es nagyobb hátszelet élvezet, így adták át a licencgyártást is a Csehszlovákoknak és a Lengyeleknek...