95104
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
JanáJ #52224 A 40/40000 nem értem, ha utána 35-140-et írsz.
"Azt meg már a második világháborúban is tudták, hogy aki másodjára is rácsap mondjuk egy konvojra, annak előtte jobb megírni a búcsúlevelét, mert szüksége lesz rá."
Ez szvsz elég esetleges. De tény, hogy nem egy életbiztosítás. -
JanáJ #52223 Most akkor mi van A-10 ügyben?Nem hogy rontani, de növelni kellett a pontosságot?
Mondjuk, hogy nem üti át a tetőpc.t a sorozat. Attól a hk. már kvázi harcképtelen, nem?
@Molni: Vonatkoztass el a számoktól, az arányokat nézd. :-) Legközelebb majd úgy írom, hogy "kétszer annyi ideig tüzel" -
#52222
Számomra ép ésszel felfoghatalan, hogy elvileg egy kvázi egyenes csőből kierülő lövedékfolyam szórása hogyan lehet ekkora. Regmeg a platform, ok. Van szél és eltérő csőhőmérséklet is. Ok. No de ez ennyire számít? -
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#52221
A GAU-8/A tűzgyorsasága 3900 lövés/perc szinten van fixálva, nem változtatható. "Hard coded" korlátozás nincs, de 2-3 másodperces tűzcsapások alkalmazandóak a bevett harcérintkezések folyamán.
A pontosságáról annyit, hogy eleve úgy volt az egész tűzcsapás kiszámolva, hogy ~30°-os szögben közelít az A-10-es a célpontra, és 1220 méteres (4000 láb) távolságból megkezdett tűzcsapásnál a lövések 80%-a van 12,4 méter (40 láb) átmérőjű körön belül. A pontosság növelése miatt lett a GAU-8/A csőhossza L/80-as. -
#52220
A GAU-8-ra semmiféle korlátozás nem él tudtommal, max. a fegyver élettartama látja kárát. 2-3 másodperces sorozatok simán mennek.
Néz meg youtubos felvételeket. Ritkaságszámba megy a rövid sorozat... -
#52219
Érdemes elolvasni a kommenteket. Hiába, ott is halott ember vagy, ha nincs a hátad mögött egy jogász :D -
harcu #52218 "Ezt szvsz kb annyival lehet orvosolni, hogy nem (pl.) 20-as, hanem 40-es sorozatot lő, vagy kétszer repül rá. Bár tény, hogy megint 1:1 ellen kezdek nézni egy harcot, nem összességében."
40 helyett 40000 kissé jobban közelíti az 1 valószínűséget.
Egyébként is 2100 / 4200 rpm a a GAU-8 elméleti sebessége, és jellemzően 1174 lőszert táraztak, egy sorozat pedig 1/2 secre van korlátozva. Így jellemzően 35 / 70 / 140 lövedéket jelent egy sorozat. Azt meg már a második világháborúban is tudták, hogy aki másodjára is rácsap mondjuk egy konvojra, annak előtte jobb megírni a búcsúlevelét, mert szüksége lesz rá. -
#52217
Az ATF szerint SBS (Short Barreled Shotgun). -
#52216
Szerintem már nem először hívod fel a figyelmemet teljesen jogosan. Meg nem is másodjára. :)
Javítottam és köszönöm. :D -
#52215
Igazából a szovjetek osztoztak a náci németország nagy nyűgjén, hogy azonos feladatkörökre párhuzamosan több tervezőiroda és gyár is dolgozott, ez pedig vegyítve volt a politikai erővonalak szövevényes szálaival. Először a szovjet rakéta- és űrprogram kapcsán találkoztam vele, ott is párhuzamosan több hordozórakétát terveztek és építettek azonos célra, sőt, párhuzamosan több űrhajó, mit több, párhuzamos hold-program fejlesztés is folyt ( akit érdekel, itt bőven van erről is info). Az ezek után nem lepet meg annyira, hogy a haditengerészetnél is ez ment (Viktor osztály, mellette párhuzamosan az Alfa/Sierra/Mike osztályú vadász tengeralattjárók, vagy a Yankee és a Delta osztályú rakétahordozó-tengók, később a Delta IV. és az Akula tengók - minden esetben itt a NATO jelölést használva). Arról olvastam korábban, hogy a szovjet nehézharckocsiknál éles belharc folyt a JSz-2/-3/-4/-7/-10 esetén, tehát valamennyire képben voltam. Az szintén ismert volt, hogy a szovjetunió felbomlásakor három párhuzamos hk. fejlesztés volt (a Kharkoviak a torony nélküli Molot, az Omszkiak a "Black Eagle", az Uráliak a T-95/Objekt 195 által). Azonban hogy a T-62/-64/-72/-80 esetén is volt ilyen, az nekem is újdonság volt.
Őszintén szólva nem hiszem, hogy ez a poszt így megütné egy cikk színvonalát, de ha úgy vélik méltó rá, akkor nyugodtan kirakhatják. Forrás és képek ezen az oldalon. -
harcu #52214 Harkov. Sima H-val, a Kh a hülye angol kiejtés miatt keveredik bele. Ha már Cseljabinszk. :) -
#52213
Az A-10 egy rácsapás során akár 200-300-as sorozatokat is elereszt... -
Kurfürst #52212 Nem volt fix, a Merlin pl. 3000 ford/percig ment el, ezen adta le a max. teljesítményt, de pl. a gazdaságos utazósebessége olyan 1800 ford/perc körül volt, és persze közte lehetett minden. Vhol 500 ford/percnél volt az üresjárat. A motortengely és a légcsavar között volt egy lassító áttétel (kb. 1:2), hogy a lapátok végei ne lépjék túl a hangsebességet. Többi II. vh-s repmotor ugyanaz.. én nem tudok fix. fordulatszámú motorról legalábbis.
A Spitet mondom el, mert sok más gép is hasonlóan működött, ment keresztül fejlődésen. Az első 78 fix állásszögű légcsavart kapott, ott gyakorlatilag tényleg a motor fordulatszámával kellett játszani a sebességtől függően. Később lett egy kétállású légcsavar, de ez sem volt teljesen kielégítő, hiszen gyakorlatilag olyan volt mint egy kétsebességes versenyautó: felszállásnál jó volt az egyik állásszög, nagy sebességnél a másik, de a kettő között nem volt optimális az átvitel.
Vmikor 1940 július - augsztusban kapott állandó sebességű légcsavart, ez gyakorlatilag folyamatosan a motor sebességéhez igazította az állásszöget. Hurricane dittó ugyanez. Ez elég hamar elterjedt az összes gépen, mindenkinél.
Nem csak gázkar volt, legalábbis a szövi/szovjet gépeken. A gázkarral a szívótér nyomást ("boost") szabályozták, volt egy külön kar ami a motor fordulatszámát ("rpm")állították, és a kettőt pl. gyorsításkor meghatározott sorrendben kellett kezelni. A korai gépeken a keverék sűrűséget egy félautomata rendszer kezelte, gyorsításhoz előbb ment előre a fordulatszám szabályozó, utána a szívótérnyomás és vica versa. A keveréket szintén külön állították, főleg amerikai gépeken, gyakorlatilag be lehetett állítani hogy "gazdag" v "szegény" keverékkel menjen a gép (harci ill. utazó teljesítményhez, különböző magasságokon más más keverék kell pl.), és bizonyos intervallumon belül a megfelelő keveréket kapta. A ruszkiknál viszont teljesen manuális volt a keverék állítása, szóval még ezzel is bajlódhattak. Sok gépen ezen túl még még (ha többsebbséges volt különböző magasságokhoz) a kompresszor sebességét is át kellett állítani kis/nagy magasságú repüléshez, bár a Spiten amikor megjelent a kétfokozatú kompresszor (Mk VII/VIII/IX), ezt automatika végezte. Ruszki gépnél persze ez is manuális..
A német vadászpilóták dolgát jelentősen megkönnyítették ehhez képest. Gyakorlatilag teljesen automatikusan működött minden amit fent írtam. A 109esen is, meg a 190esen is csak egyetlen kar volt, a pilóta ha előretolta, felpörgött a fordulatszám, mechanikusan v. a 190esen egy primitív "számítógéppel" ahhoz volt igazítva szívótér nyomás, illetve a fordulatszám alapján a propeller állásszög, a keveréket automatikusan állították, a kompresszor sebességet automatikusan váltott.. sőt a 109-esen a DB motor olyan finomságot tudott hogy a barometrikus viszonyoknak megfelelő, változó fordulatszámon járt a kompresszor, egy hidraulikus kuplungon keresztül hajtották meg, teljesen automatikusan.
A korai 109-esek a Spithez hasonlóan fix légcsavarosak, de a háború elején ez 109 Emilen volt már változtatható állásszögű légcsavar, de az állásszöget manuálisan kellett állítani, viszont bármilyen állászögre. A műszerfalon erre egy kar ami ugye három kezet igényelt, v. ami jobb megoldás volt, a gázkarra szerelt kapcsolóval, a hüvelykujjal. Elég hamar felváltotta ezt is egy teljesen automata rendszer, ahol a gázkar állásának megfelelően igazította a fordulatszámot is. De meghagyták a manuális, direkt állásszög állítási lehetőséget ha rendszer beszart volna v. vitorlázó álláshoz siklórepüléshez, felszálláshoz stb.
Ugyanaez volt az üzemanyagrendszer tekintetében, a szövi gépeken a fő- kiegészítő- (általában a törzsbe utólag szerelt) és ledobható póttartályok között külön kellett váltani, hogy melyikből mennyen a nafta. A németek ezt is pofon egyszerűen oldották meg: egész egyszerűen az összes póttank stb. a fő üzemanyag tartályt töltötte fel folyamatosan, még üzemanyag pumpa sem volt hanem a kompresszortól "lopott" sűrített levegővel préselték át. És minden folyamatosan a főtankról ment, nem kellett állítgatni...
Teszem azt ment a P-51 Németország fölött póttankkal, meglátta hogy jött a LW, ezekután szépen:
1, Átállította a üzemanyagszivattyút a belső tartályokra
2, ledobta a póttankot (ugye ha 1, pont kimaradt akkor ciki volt)
3, AUTO-WEAK keverékről ami a cirkáláshoz kellett átállt a harci AUTO-RICH-re
4, Előrenyomta a fordulatszámot
5, Ráküldte a gázkart
Német kollégájánál ez így nézett ki:
1, Ledobta a póttankot
2, Előreküldte a gázkart -
JanáJ #52211 "Ez a pont az, ahol bejön az a picuri kérdés, hogy eltalálja-e egy második lövedék pont ugyan azt a területet. Erre pedig meglehetősen kicsi az esély."
Ezt szvsz kb annyival lehet orvosolni, hogy nem (pl.) 20-as, hanem 40-es sorozatot lő, vagy kétszer repül rá. Bár tény, hogy megint 1:1 ellen kezdek nézni egy harcot, nem összességében.
"A Discovery channel meg a National Geographic harckocsi Top 10 szerint lehet. A valóság azért egy kicsit más..."
Ne menjünk bele, engem nem kell meggyőznöd. Itt a fórumon is mindig a Leo meg az Abrams a király, egy két ember állít fel pro/kontra listát. -
#52210
Annyit ha reflektálhatnék magam részéről hogy ezek alapján oroszhonban a T-64 a legenda a T-90 pedig a valóság:)
Valahogy így, csak hát a T-64-es gyártó és fejlesztő csapat ukrán, azokkal meg hol rosszban vannak, hol jóban... :D
Meg az is elég meleg, hogy a T-90-esek motorja a T-34-esekig vezethető vissza (!!!).
Amúgy a T-64BM-en érzésem szerint azért meglátszik az a +5 tonna.
Nem egészen arról volt szó, hogy nem látszik meg, hanem arról, hogy a futómű ezt hogy viseli. Az Uráliak azt állították, hogy a futómű nem lenne képes már elviselni a további terhelést. A valóság meg az, hogy lazán. :)
Amúgy a Bulat 850 lóerősre felhúzott motorral bír (szemben a "hétköznapi" 700 lóerős 5TDF-el).
Ami nekem csípte a szemem sokáig láthatóan mindenki oda-meg vissza volt az Oplotért, Jatagánértaztán ez a lelkesedés odáig lanyhult hogy kevés "kivételtől" eltekintve fel sem emlegetődik. Talán még egy rheinmetall lövegcső hiányzik még neki (?) vagy nem tudom vsz ők gyártják házon belül azt a 120-ast is
Nem mindig a jobb cucc lesz a sikeres a piacon, ez már régi törvény. A Törököknél a Dél-Koreai licenc-csomag alapján való saját gyártású harckocsi mellett döntöttek. A Grúzok "állítólag" vettek 12 darab Oplot-ot (a wikin is szerepel), de képet én nem találtam ezekről, a grúz hadsereg képeinél csak T-55AM2 és T-72B-kről látni képet.
Az Oplot-nak bemutatták egy fejlesztett változatát, ez az Oplot-M, új reaktív páncélzat, új tűzvezető rendszer, a parancsnoknak független 360°-os optikai periszkóp, és emiatt a torony végébe telepített távirányítású géppuska.
![]()
![]()
![]()
-
JanáJ #52209 Nem olyan rég arról volt szó, hogy "tervezett" a szórás, mivel túl pontos a konstrukció és így nagyobb eséllyel ér el találatot az A-10. Vagy most félreértettem valamit? -
#52208
Az engem is sokként ért, hogy a tömeghk-ként jellemzett cucc volt a drágább. Nem csoda, hogy ilyen baromságok miatt is összeomlott a SZU... -
Kurfürst #52207 Nagyon fasza leírás, köszönöm! Ez a belső harc a szovjet tervezőirodák körében teljesen ismeretlen volt a számomra, úgy tudtam hogy 64-es volt az "elit" hk., a 72-es meg egy tömegtermék, de ezek szerint kicsit komplexebb a kép. Nem akarod esetleg a katpol blogban megjelentetni? Ismerem az ottani szerkesztőket, szerintem örömmel vennék! -
#52206
A Spitfire kapcsán jutott eszembe. Nem vágom a meghajtás / rotor rendszert. Fix fordulatszámú motorja volt? A gázkarral való játszás valójában a propeller állásszöggel való játszást jelentett? Olyan ez, mint a heliknél, hogy kvázi csak az ellenállástól (terhelés) függ a motorfordulatszám (rotor), de a rotor állásszög változtatással csinálnak szinte mindent?
Vagy volt olyan gép is ahol a fordulatszám nem állandó, de a légcsavar állásszöge is változtatható? -
Massari #52205 Ami nekem csípte a szemem sokáig láthatóan mindenki oda-meg vissza volt az Oplotért, Jatagánértaztán ez a lelkesedés odáig lanyhult hogy kevés "kivételtől" eltekintve fel sem emlegetődik. Talán még egy rheinmetall lövegcső hiányzik még neki (?) vagy nem tudom vsz ők gyártják házon belül azt a 120-ast is -
Massari #52204 Annyit ha reflektálhatnék magam részéről hogy ezek alapján oroszhonban a T-64 a legenda a T-90 pedig a valóság:)
Amúgy a T-64BM-en érzésem szerint azért meglátszik az a +5 tonna. Ugyanúgy ahogy Abrams védettségét nem tudták büntetlenül növelni úgy a Bulat is mintha lomhább lenne, persze a fürge T-90-hez képest mondom, a régi önmagához képest nem tudom. De ha "jobb" a védettsége a 72/80-asoknál akkor azért tolerálható. Bár végsősoron ilyet senki nem állított, de valószinűsíthető. Talán a T-90+el pariban vetődhet fel ilyen kérdés.. -
#52203
Az M103 egy kényszer szűlte helyzet volt, nehéz volt, lassú, bonyolult (csak a parancsnoknak volt távolságmérője, a cél meghatározása után ez került át a tűzvezető rendszerbe, az irányzó pedig a saját célkeresztjét vitte a célra, vagy tartott előre - tehát effektíve a célzáshoz a parancsok és az irányzó is kellett). Amire rendszerbe állt, nyilvánvalóvá vált, hogy elavult, és az új MBT-ké lesz a jövő, az M60 megjelenésével az US ARMY ki is vonta az összeset a szolgálatból (az USMC-nél kicsivel tovább szolgált, ott a benzin-motorja helyett beépítették az M60-as diesel-motorját). -
#52202
Nos ez egy összetett kérdés. A T-64-es sok szempontból még a T-80-asnál is jobb, emiatt pedig az oroszok is sokra tartják. Csak hát a T-64 gyár az bizony Ukrajnában található...
Kicsit menjünk vissza az időben. Az 1950-es évek végén, 60-as évek elején négy szovjet hk. tervezőiroda/gyár működött:
-Leningrád (1963-tól Omszkba települt át)
-Harkov
-Cseljabinszk
-Niznyi Tagil (Uralvagonzavod, "Uráliak")
Az első három gyár vezetése alapvetően tisztelte egymást, Leningrád a nehézharckocsik szülőhelye volt (JSz-2/-3/-4 és T-10), Harkov a közepes harckocsiké (itt tervezték a T-34-85, később T-64, T-80U, a szovjet idők után T-84 harckocsikat), míg Cseljabinszk alapvetően a könnyű harcjárműveké (BMP, BMD széria). A tervezéstől függetlenül a gyártás mind a négy gyárban folyt harckocsik terén. A Niznyi Tagil-i gyár főtervezője az ambiciózus Kartszeva, aki nem igazán tiszteli az "öregeket" (úgy mint Morozovot, a Harkovi iroda és Kotint a Leningrádi iroda főtervezőjét). Tervezőirodájához fűződik a T-44, T-54/55, T-62, T-72 és a T-90 megtervezése.
A T-55 után következő harckocsi az Objekt 430 (Morozov) illetve az Objekt 140 (Kartsev) között látszott eldőlni. Morozov a tömeg csökkentésére ment rá, és el akart szakadni a "V" szériás diesel-motoroktól, az új 5TD kétütemű diesel-motorok felé. Mindkét harckocsi még a 100mm-es D-54TSz hk. ágyúval volt felszerelve. Mindkét harckocsi elbukott, de mindkettő más-más irányba ment tovább.
Az Uráliak egy átalakított felfüggesztésű, megnagyobbított T-55 alvázra egy új, lapos tornyot szereltek (Objekt 165), illetve egy új, erősebb ágyút próbáltak ki az egyik Objekt 140 prototípus tornyában (Objekt 166). Miután az Objekt 430 csak 10%-al tudott jobb értékeket felmutatni, mint a T-55, ezért (politikai hátszéllel) az Objekt 166 került rendszeresítésre, T-62 néven.
A Morozov persze nem hagyta annyiban, áttervezték az Objekt 430-at, ez lett az Objekt 432, ami természetesen szintén megkapta a 115mm-es simacsövű löveget. A 432-es több figyelemre méltó tulajdonsággal bírt, rétegelt páncélzatot használt a torony front oldalán, sugárzás-elnyelő borítás a küzdőtér belső oldalán, és persze az 5TD motorral, ami fele akkora helyet foglalt, mint a T-54/-55 "V" szériás erőforrásai. Így már talán nem meglepő, hogy a 432-es mindössze 34 tonnát nyomott a 40 tonnás T-62-essel szemben.
Szó szót követett, és az Objekt 432-es, amely egyértelműen jobb volt, mint a T-62, rendszerbe állt, mint T-64, és legyártottak belőle mintegy 600 példányt. Gondok persze adódtak, első sorban az 5TD motor bizonyult megbízhatattlannak (mintegy 200 óra volt a két meghibásodás közötti időtartam), de annyival előbbre mutatott a T-64, hogy bizalmat szavaztak neki a vezetésben.
A Harkoviak azonban vérmesebb reményekkel mentek előre, mégpedig egy új, még erősebb 125mm-es sima csövű ágyúval, és egy automata töltővel. A töltőberendezés hidraulikus elven működött, és meglehetősen gyorsan (átlagosan 8 lövés/perc). E mellé bekerült a fejlesztett 5TDF motor, amit folyamatosan reszelgettek (a 7. generációt 5TDF 1976-ban már 500 órás átlagos meghibásodási értékkel bírt). E mellé még a légvédelmet erősítették meg, felmerült egy iker-sztrela indítós elképzelés is, végül "csak" egy belülről távirányítható 12,7mm-es NSzVT géppuska került a parancsnoki búvónyílás toronykoszorújára.
Az új, 38,5 tonnásra hízott T-64A lett a Szovjetúnió "egységes" új harckocsija, ami kiváltja a T-54/55-öst, vagy legalábbis lett volna. Az Uráliak ugyanis szabotálni kezdték a munkát (ugyebár nekik is sorozatban kellett volna gyártani a T-64-est). Mindenféle tesztekkel próbálták igazolni, hogy a T-64-es hibás konstrukció, tették ezt úgy, hogy hivatkoztak arra, hogy az Objekt 432 34 tonnás tömegére lett tervezve a futómű, és nincs benne fejlesztési tartalék (ezt amúgy azóta többször is megcáfolták, az Ukrán hadsereg T-64BM Bulat verziója 45 tonnás, ugyanazzal a futóművel), sérülékenyebb és különben is, nekik éppen itt van gyártásra készen egy sokkal jobb tervük, az Objekt 172M, tessék nézni, megbízhatóbb "V-12" szériás motorral (amely a II.Vh-ból származó motor továbbreszelgetése), mechanikus töltőberendezéssel, igaz kicsit nehezebb, és pár dolgot (például lánctalp, erőátvitel elhelyezése) átvettünk a T-54/55/62-ből, dehát ez csak még olcsóbbá teheti a gyártást. Kartszeva ezen pont körül "felfele bukott", és Moszkvába került. Az uráliak azonban már nyeregben érezték magukat.
Szó szót követett, és az Objekt 172M sorozatgyártásáról döntöttek, a T-64A mellett, úgy, hogy mint később kiderült, a T-72A gyártása mintegy 30%-al drágább volt, mint a T-64A gyártása. Külön szépsége volt a dolognak, hogy a T-64-es és a T-72-es alig pár azonos alkatrésszel bírt, noha katonai szempontból a két jármű azonos feladatkört, és közel azonos képességeket tud felmutatni! Ez tovább súlyosbodott később a T-80 megjelenésével...
A versenynek persze nem volt vége, a Harkoviak vissza akartak vágni, ez lett a T-64B. Ez új tűzvezető számítógépet, lézeres távolságmérőt, jobb kétsíkú lövegstabilizátort kapott, továbbá a "Kobra" lövegcsőből indítható pct. rakétarendszert - utóbbit azonban nem minden jármű kapta meg. Ennek oka, a "Kobra" rendszer magas ára volt, a T-64B az új rendszerek miatt 40%-al volt drágább, mint a T-64A, a "Kobra" meg erre további ~20%-ot tett. Hozzá kell tenni, hogy a "Kobra" nélküli verzió alig volt drágább, mint a T-72A, noha nagyságrenddel nagyobb harcértéket képviselt.
Ekkor lépett be a következő "versenyző", a későbbi T-80-as. Annak pedig legnagyobb újdonsága a gázturbina. Ez nem újdonság, már az 1950-es évek óta több kísérleti harckocsit is elláttak gázturbinával, volt a T-10-es nehéz harckocsinak és a T-64-esnek is gázturbinás proto-példánya. A Leningrádi (ponstosabban ekkora már Omszki) tervező iroda a T-64A-ból kiindulva, egy új, gázturbinával ellátot alvázra építve hozta össze az Objekt 219-et. 1976-ban éles viták mentek, hogy a következő harckocsi diesel-motoros, vagy gázturbinás legyen. A politikai vezetés kikérte a tervezőirodák véleményét (Morozov a Diesel-engine-t pártfogolta, és az éppen hogy fejleszteni kezdett 6TD motorokat akarta 1000 lóerő felettire feltuningolni, ez később egyébként össze is jött), és persze a katonákét is - utóbbiek azt mondták, hogy örülnének a gázturbinás meghajtás által ígért 1000 lóerős teljesítménynek, de logisztikai szempontból számukra elfogadhatattlan a kétszeres üzemanyagfogyasztás, tehát legyen Diesel-motor. Csak ugye politikai szempontból hogy néz ki, hogy hamarosan rendszerbe áll az új amerikai M1 harckocsi gázturbinás erőforrással, mi meg pöfögő dugattyú-motoros harckocsikat állítunk ki ellene?
Erre az Objekt 219-est rendszerbe állították, mint T-80, de némileg "lecsupaszítva", például a légvédelmi géppuskát nem lehetett távirányítani...
A Harkoviak persze nem állhatták meg, hogy ne applikálják bele a saját 6TD Diesel-motorjukat a T-80-ba, ez lett a T-80UD.
Közben a T-64 folytatta az élvonalbeli szolgálatát, és miután levetkőzte a kis hibáit (első sorban az 5TD megbízhatóságának drasztikus javulására kell gondolni), mindenki elégedett volt vele. A fejlesztéseket pedig mivel élvonalbeli volt, jöttek. Felkerült a Kontakt-1 ERA (T-64BV), majd a Kontakt-5 ERA, jött az újabb pct. rakéta változatok, illetve az 1000 lóerős 6TD motor.
A szomorú valóság pedig az, hogy a tapasztalatok szerint a T-64-es megbízhatóbb, mint a T-72 vagy a T-80 (utóbbi esetén különösen a gázturbinás verziókhoz képest), és a legtöbb szempontból jobb volt azoknál. A btvt.narod.ru oldalon egyenesen úgy fogalmaznak, hogy a T-72 és a T-80 rendszerbe állítása bűn volt, és hatalmas anyagi károkat okozott, miközben valójában visszalépés volt a T-64-esekhez képest.
A T-64 első sorban azért nem került exportra, mert a maga idejében mindig a "legmodernebb" felszereléseket kapta meg. A "Kobra" például nem lett exportálva, szemben a "Bastion"-al. Másfelől a T-72-es nagyobb hátszelet élvezet, így adták át a licencgyártást is a Csehszlovákoknak és a Lengyeleknek... -
#52201
Nem vagyok szakértő, de a T-64 az igazi csúcsminőségű hk-nak és nem tömeghk-nak készült, mint a többi cucc. A SZU-n belül ez volt 'A' harckocsi. A fejlesztéseket ez kapta meg elsőnek és sokat csak ez. Minden más harckocsit úgy szórtak szét a világban, mint a fűmagot. Ezt soha nem exportálták.
Nekem mondjuk ez a cucc ami ismeretlen. A maga korában ez szupernehéz cucc volt. Miért csak 300 készült? Miért csak ilyen rövid ideig szolgált? -
#52200
Remélem így jó -
horthy #52198 Egyébként ha már harckocsikról van szó a T-64 miben jobb mint a T-72 hogy nem exportálták , meg ukrajna sem dobálta ki őket ?
Miért a T-72 lett a tömegharckocsi pedig a számozása alapján a T-64 régebbi konstrukció ? -
#52197
Ez ok, de ugye ez a szórás szándékos.
*Értetlen nézés*
Valamint ha egy blokkot leszed, akkor utána már könnyebben kiszedik.
Ez a pont az, ahol bejön az a picuri kérdés, hogy eltalálja-e egy második lövedék pont ugyan azt a területet. Erre pedig meglehetősen kicsi az esély.
Igaz felülről lehet hogy kibontja.
Ez egy kicsit hazárdjáték, mert a tetőn is vannak ERA blokkok. Persze nem mindenhol, például a búvónyílások ajtaján nincs.
![]()
Kis túlzással mindenki. Az ami szuper tanknál már csak a német még szuperebb jó
A Discovery channel meg a National Geographic harckocsi Top 10 szerint lehet. A valóság azért egy kicsit más. Többé-kevésbé a szovjet/orosz harckocsik tartották a nyugati harckocsikkal a lépést. Az oroszok még azon az áron is, hogy francia éjjellátót szereltek például a T-90-esekbe, mert a hazai ipar nem tudott megfelelőt produkálni az 1990-es években (volt fejlesztés az 1980-as években, csak a szovjetunió széthullása után az félbeszakadt, a fejlesztő csapat egy része pedig ukrajnába került), de például e téren is felzárkóztak már.
Ez persze nem az jelenti, hogy aztán minden orosz harckocsi hú, de toppon van. Messze nem. A Grúziai hadműveleteknél T-72B-ket lehetett leginkább látni, főleg Kontakt-1, kisebb számban Kontakt-5 ERA csomaggal. T-80-ast és T-90-est egy darabot sem. -
#52196
Miért lenne szándékos? -
JanáJ #52195 Kis túlzással mindenki. Az ami szuper tanknál már csak a német még szuperebb jó. 
Legalábbis nekem ez jött le, kevesen vannak akik pro/kontra listát gyártottak.
-
JanáJ #52194 Ez ok, de ugye ez a szórás szándékos. Valamint ha egy blokkot leszed, akkor utána már könnyebben kiszedik. Igaz felülről lehet hogy kibontja. -
#52193
Ha ehhez még hozzávesszük, hogy alacsonyabb a ruszki tankok sziluetje, akkor már nem annyira csodafegyver az M1/Leo.
Ki mondta, hogy csodafegyverek? :) -
#52192
Korábban linkeltem be videót arról, hogy milyen szórása van a GAU-8/A-nak. Elég valószínűtlen, hogy ugyanabba a pontba két lövedék csapódjon be egymás után... -
#52191
Nyilván felhasználták a tesztlövészet tapasztalatait az újabb M829A2 és A3 (USA) illetve a DM53 és DM63 (Németország) nyíllövedékek fejlesztésénél. Plusz megjegyzendő, hogy a németek a 120mm L/55 ágyút a teszt után hozták be a Leo2A6 képében.
Feltehető, hogy az a bizonyos Kontakt-5 páncélzat már nem nyújt olyan nagy mértékű védelmet a modern NATO lövedékekkel szemben. De persze orosz barátainkat se kell félteni, a T-90A ugye egy új, szögletes tornyot kapott, amelyen másképpen (laposabb szögben) vannak felhelyezve a Kontakt-5 blokkok. A T-90M esetén pedig megint új torony, és némileg mintha nagyobb blokkok lennének. -
JanáJ #52190 Az a-10-re való immunisság nekem felfoghatatlan. Hisz az sorozatot lő, aminek le kellene bontania az ERAt...
Ha ehhez még hozzávesszük, hogy alacsonyabb a ruszki tankok sziluetje, akkor már nem annyira csodafegyver az M1/Leo. -
JYeti #52189 És mit talált ki erre a NATO ? Vagy továbbra is lepattognak a nyíllövedékek akármilyen Kontakt 5el ellátott kályháról ?
Y -
#52188
Igen, legalábbis a hírekből ezt lehet kivenni. A szovjet eszközöket ugye elvitték, de a kelet-német hadsereg tulajdonában lévő cuccok ott maradtak. Aztán 1993 után mint a döglegyek a sz@rkupacra, úgy vetődtek rá ezekre a NATO országok szakértői. :)
A tesztről csak copy-paste-elek, ez az 1997/7-es Jane's International Review-ben megjelent cikk:
"IMPENETRABLE RUSSIAN TANK ARMOUR STANDS UP TO EXAMINATION"
By Richard M. Ogorkiewicz
Claims by NATO testers in the 1990s that the armour of Soviet Cold War tanks was “effectively impenetrable” have been supported by comments made following similar tests in the US.
Speaking at a conference on “The Future of Armoured Warfare” in London on the 30th May, IDR's Pentagon correspondent Leland Ness explained that US Army tests involving firing trials on 25 T-72A1 and 12 T-72B1 tanks (each fitted with Kontakt-5 explosive reactive armour [ERA]) had confirmed NATO tests done on other former Soviet tanks left behind in Germany after the end of the Cold War. The tests showed that the ERA and composite Armour of the T-72s was incredibly resilient to 1980s NATO anti-tank weapons.
In contrast to the original, or 'light', type of ERA which is effective only against shaped charge jets, the 'heavy' Kontakt-5 ERA is also effective against the long-rod penetrators of APFSDS tank gun projectiles, anti-tank missiles, and anti-armour rotary cannons. Explosive reactive armour was valued by the Soviet Union and its now-independent component states since the 1970s, and almost every tank in the eastern-European military inventory today has either been manufactured to use ERA or had ERA tiles added to it, including even the T-55 and T-62 tanks built forty to fifty years ago, but still used today by reserve units.
"During the tests we used only the weapons which existed with NATO armies during the last decade of the Cold War to determine how effective such weapons would have been against these examples of modern Soviet tank design. Our results were completely unexpected. When fitted to the T-72A1 and B1 the 'heavy' ERA made them immune to the DU (Depleted Uranium) penetrators of the M829A1 APFSDS (used by the 120 mm guns of the Cold War era US M1 Abrams tanks), which are among the most formidable of current tank gun projectiles. We also tested the 30mm GAU-8 Avenger (the gun of the A-10 Thunderbolt II Strike Plane), the 30mm M320 (the gun of the AH-64 Apache Attack Helicopter) and a range of standard NATO Anti Tank Guided Missiles – all with the same result of no penetration or effective destruction of the test vehicles. The combined protection of the standard armour and the ERA gives the Tanks a level of protection equal to our own. The myth of Soviet inferiority in this sector of arms production that has been perpetuated by the failure of downgraded T-72 export tanks in the Gulf Wars has, finally, been laid to rest. The results of these tests show that if a NATO/Warsaw Pact confrontation had erupted in Europe, the Soviets would have had parity (or perhaps even superiority) in armour” – U.S. Army Spokesperson at the show.
On October 20, 1999 extensive trials of T-80U and T-90 protection from various types of threats were conducted at TsNIIO 643a Testing Grounds. The tests involved firing large amounts of ordnance (including several versions of RPG ATGL, light and heavy ATGMs, and APFSDS rounds) at frontal projections of T-80U and T-90 MBTs both protected with Kontakt-V ERA and stripped of it.
T-80U and T-90 MBTs were represented by 3 vehicles each, one with Kontakt-V ERA, one with removed explosive packages and one reserve vehicle. For the ERA part of trials, knocked-out ERA packages were replaced after each shot.
One more T-80U MBT was used for special trials that focused on testing of Shtora-1 EOCMDAS.
The following weapons were used:
* Infantry ATGLs (fired at a distance of 40m)
o RPG-7 (using advanced 105mm grenade PG-7VR with a tandem warhead, pen. 650mm RHA)
o RPG-26 (disposable launcher, pen. >500mm RHA)
o RPG-29 (advanced 105mm launcher, pen. 750mm RHA)
* ATGMs (fired at a distance of 600m)
o Malyutka-2 (pen. >600mm RHA)
o Metis (pen. 460mm RHA)
o Konkurs (pen. 650mm RHA)
o Kornet (pen. >850mm RHA)
* APFSDS (fired from T-80U MBT at a distance of 1,500m, the most likely round is 3BM42)
Each weapon was fired 5 times at each target, for a total of 20 shots per weapon. The total number of shots fired during the trials thus exceeded 150.
The trials yielded the following outcome:
* ATGLs
o T-90: RPG-29 produced a total of 3 penetrations.
No other RPG rounds could penetrate even the stripped target.
o T-80U: RPG-29 penetrated 3 times with ERA, all 5 times without ERA.
Of all other grenades, one PG-7VR penetrated the stripped target.
* ATGMs
o T-90: No ATGMs could penetrate the ERA-equipped target. One Kornet ATGM penetrated the stripped target.
o T-80U: 2 Kornet ATGMs penetrated the ERA-equipped target, all 5 penetrated the stripped target.
No other ATGMs could penetrate.
* APFSDS
o T-90: ERA-equipped target could not be penetrated. Furthermore, after firing the crew entered the vehicle, activated it and was able to execute the firing sequence.
Without ERA, one round penetrated.
o T-80U (data available only for stripped target): One round almost penetrated (3mm hole in the inner lining, no visible equipment damage); two penetrated to 1/2 thickness; one missed the target completely; one hit the gun.
Conclusions (VF)
* RPG-29 proved to be by far the most potent weapon among those used. As powerful as heavy ATGM Kornet, it appeared to assure the frontal penetration of T-80U even for the squad-level firepower. Even though T-90 fared better, it is still not immune to it. Considering sufficient proliferation of this weapon and the fact that this is still a fairly light infantry weapon, it is the most dangerous adversary of modern Russian MBTs, and is a very disturbing development.
* Original reports that ATGM Kornet performance is severely degraded by ERA due to its peculiar order of internal components proved true as the ATGM with at least 100mm higher penetrating potential was not superior to a much lighter RPG-29.
* Report of Shtora-1 EOCMDAS trials is confusing. Being laser-guided, ATGM Kornet should not suffer any interference from Shtora as it only affects IR SACLOS ATGMs. Furthermore, ATGMs can only deviate to the left if the marker is set to the left of both emitters, which is hardly likely. It is possible, however unlikely, that it was caused by a sloppy work of removal the warhead which e.g. could cause a gyro cofusion.
Itt összesen tehát 25db T-72A1 és 12db T-72B1-et említenek, minden volt Kontakt-5 ERA. Érdekesség, hogy a Kontakt-5 a T-72-eseken csak 1989-ben jelent meg, tehát a kelet-németek élből megkapták a legmodernebb upgrade-et.
A lényeg az, hogy sem az Abrams, sem az A-10A, sem az AH-64 nem tudta volna (szemből) átütni a T-72A1 és B1 védelmét a Kontakt-5 ERA-val. -
#52187
HESH, a britek használják egyedül, meg talán az Indiaiak. A HESH "rákenődik" a páncélzatra, úgy robban be (gyakorlatilag egy irányított robbanás a harckocsi felé), és a páncélzatnak átadott irgalmatlan erő a páncél túloldalát (elvileg) megtöri, és annak repeszei okoznak kárt a küzdőtérben.
![]()
Egy HESH lövedék által eltalált páncéllemez "belső" oldala -
Freeda Krueger #52186 A Keletnémet hadseregnek volt Kontakt 5 el szerelt T-72-se,vagy azt máshonnan szerezték be a teszthez? -
JanáJ #52185 Köszönöm!
Az eleje megvolt eddig is, a '90-es teszt is rémlet, csak nem értettem hogy működik.
Kumulatív és leválló köppenyesen kívűl ma már nem használnak más lövedéket hk.-ban? Volt régen valami rogyókúpos vagy mi fene. -
#52184
De, jogos, javítom. ^^
