Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #52182
    A "nehéz" ERA csomagok a KE lövedékek ellen is védenek. A metódus annyi, hogy az ERA berobbanásakor két, egymás mögött lévő fémlap egymással ellentétes irányban kezd el mozogni fel/le. A nyíllövedéket így ugye nyíró irányú erők érik, amit elég rosszul visel.

    Korábban már írtam az ERA-król, most Copy-paste akkor, pár kiegészítéssel:

    Az 1960-as években a Kumulatív (HEAT) lőszerek és a Kumulatív páncéltörő rakéták szinte mindent "taroltak", ami a harckocsik védelmét illette. A régi, hagyományos hengerelt, hegesztett acélpáncél már a múlté, a jövőnek a szendvicspáncélzat tünt, amelynél több rétegben különféle anyagokat (kerámia, különféle fémötvözetek vagy akár üveget) helyeztek el, hogy a kumulatív sugárnak útját állják. Az ilyen páncélzatok azonban bonyolult gyártástechnológiát igényeltek, és ezálltal méregdrágák voltak. Szinte kézenfekvő volt az ötlet, hogy valahogy, egy koncentrált robbanással eltérítsék a kumulatív sugarat a harckocsi testétől.
    Az első ötletek egyike az volt, hogy kapszulákat helyeznek el a harckocsi testén, amelyekben kis mennyiségű robbanóanyagot helyeznek el, és ha egy ilyet találat ér, akkor berobban, eltérítve a veszélyforrást. Hamarosan kiderült, hogy ez az út nem járható, mivel a kapszulákat egymástól is védeni kell - ha az egyik berobban, a mellette lévőket ne robbantsa be, hiszen így láncreakciószerűen az összes kapszula szépen felrobban az első találatra, és mindezt úgy, hogy közben elegendő erőt fejtsen ki, hogy el tudja téríteni a kumulatív sugarat...
    Ettől függetlenül az első ERA-k erre az elgondolásra épültek, és működtek is, még ha nem is tökéletesen.
    Az 1960-as évek végén az Izraeli Rafael cégnél kifejlesztettek egy olyan megoldást, amely megoldást nyújtott a problémára. A robbanótöltet két fémlemez között van, és a várható becsapódási iránnyal szöget zár be (általában 60° körül). Amikor egy HEAT töltet aktiválódik a páncélon, a kumulatív sugár eleje átégeti a külső fémlemezt, és eléri a robbanótöltetet, berobbantva azt. A robbanótöltet formázott kialakítása miatt a külső fémlemezt a függőleges tengelyen felfelé kezd el mozogni, amelyen keresztül a kumulatív sugár nagyobb része még nem ért át, így még sértetlen felületbe ütközi. Ezen az alapelven működik az összes reaktív páncélzat (Explosive Reactive Armour - ERA), és méretéhez és tömegéhez képest igen hatásos: egy 10mm vastag fémlemez 60°-os szögben már 20mm-et jelent, és ahogy a mozog felfele, akár 80-100mm-nyi akadályá tornyosul az gyilkos fémtüske elé, ami már magában is szép eredmény, különösen, hogy utána még a hátsó fémlemezen is át kell hatolnia. Csakhogy e mellé további hatás is párosul: a felfele mozgó fémlemez megtöri (megtörheti) a kumulatív sugarat, így csökkentve az erejét, valamint a sugár központi "orrát" a robbanás ereje lassíthatja, márpedig az a leghatásosabb rész a páncélátütés esetén.


    A reaktív páncélzat működése elve


    Noha már a korai reaktív páncélzat is igen hatásos volt (300-400mm-nyi hengerelt acélpáncéllal egyenértékű védelmet biztosít a HEAT lövedékekkel szemben), még ez is kevés, hogy teljesen megállítson akár csak egy RPG-7 lövedéket, de a harckocsi saját páncélzatával együtt már biztosítja, hogy a kumulatív sugár ne legyen képes átütni azt. A reaktív páncélzat blokkjai miután kisütötték őket, még jelentenek némi plusz védelmet, de már csak minimális szinten persze. Előnye viszont az, hogy arra elég kicsi az esély, hogy pont ugyanazon a ponton találják el megint rövid idő alatt a harckocsit, aztán pedig akár tábori körülmények között is ki lehet cserélni a kisütött blokkot egy újra.


    Egy Izraeli Centurion harckocsi "Blazer" ERA-val.

    1978-ban a Rafael cég leszállította a reaktív páncélzatának első sorozatérett példányait "Blazer" néven az Izraeli Védelmi erőknek, az akkori frontvonalbéli harckocsijaihoz, a Centurion-hoz, az M48-hoz és az M60-hoz. Az M48 és az M60 esetén mintegy 1 tonnát nyomott a kiegészítő páncélzat, a Centurion esetén pedig 850kg-ot, vagyis ennyivel nőtt meg a harckocsik tömege. A "Blazer" igen nagy méretű "téglákból" állt, amelynek a hátránya az, hogy az ERA blokkok között viszonylag nagy holtterek keletkeztek. Ettől függetlenül az 1982-es Libanoni bevonuláskor igen jó szolgálatott tettek, számtalan páncéltörő rakétát semlegesítettek a "Blazer" blokkok.


    T-72 "Kontakt EDZ" ERA-val.

    A szovjetek az izraeli elvet felhasználva szintén kifejlesztettek egy reaktív páncélzatot, de az ő megoldásuk némileg túlmutatott a "Blazer"-en. A "Kontakt EDZ" (EDZ - Elementy Dinamicheskoi Zashity - kb. Dinamikus Védelmi Részegység) 1983-ban lépett rendszerbe, és előszőr a T-80 illetve a T-64 harckocsikon jelent meg, a reaktív páncélzat felszerelésére felkészített altipusokat az első időkben "V" jelölés különböztette meg, tehát ezek rendre T-80BV illetve T-64BV tipusjelzést kaptak. Később a T-72 illetve a T-55 harckocsikat is alkalmassá tették a reaktív páncélzatra, de itt már nem alkalmaztak megkülönöztető jelölést, ahogy a későbbi T-80/T-84/T-90 változatoknál sem. A "Kontakt" blokkok feleakkorák, mint a "Blazer" blokkjai, és a holtereket egy másik fajta, ék alakú blokkok fedték be úgy, hogy rálógtak a két szomszédos hagyományos blokkra.


    Indiai T-90S "Kontakt-5" ERA-val


    A "Kontakt" egy nagytestvért is kapott, a "Kontakt-5"-öt, amelynél már a levállóköppenyes szárnystabilizált páncéltörő nyíllövedék (APFSDS) ellen is bizonyos védelmet nyújtanak. E változatnál már a blokk hátsó fala is mozog, így ha a robbanótöltetet aktiválja a nyíllövedék, a felfele mozgó első fal és a lefele mozgó hátsó fal erős keresztirányú erőket ébreszt, vagyis nyíró igénybevételnek teszi ki az áthatoló páncéltörő magot. Mivel a lövedékeknél inkább csak hosszirányú erők szoktak keletkezni, nem is különösebben ellenállóak ennek a keresztirányú nyíróerőnek, vagyis gyakorlatilag széttörnek a "Kontakt-5"-ön áthaladva.

    Az 1990-es évek közepén a keletnémet hadseregtől átvett T-72-eseken letesztelték a "Kontakt-5" hatékonyságát, és komoly meglepetés érte a megfigyelőket: az akkori kor leghatásosabb nyugati páncéltörő lövedéke, az M1A1/A2 általá használt M829 gyengített uránmagvas páncéltörő nyíllövedék nem volt képes áthatolni rajta! Vagyis a háborús helyzetben a nem éppen modern T-72-es is kvázi biztonságban volt (szemből) a nyugati harckocsikkal szemben.

    A Magyarország által üzemeltetett (ha egyáltalán az "üzemeltet" a megfelelő szó ez esetben) T-72-esek közül pár rendelkezik az "Kontakt" felszereléséhez szükséges rögzítési pontokkal, de magát a reaktívpáncélzat blokkokat nem vásároltuk meg (vagy fel sem merült, nem tudni). A Currus ZRt a T-72-esekhez szánt felújító csomagban saját fejlesztésű reaktív páncélt is kínált, de ennek részleteiről nem sikerült információt szereznem.


    BMP-3 "Kaktus" ERA-val.

    A "Kontakt-5" utóda a "Kaktus", amely sokkal nagyobb blokkokból áll, és ilyennel mutatták be a T-12UM1 "Fekete Sas" prototipusát és BMP-3M-at.

    A reaktív páncélzatnak persze vannak hátrányai is. Először is a robbanás, ami aktiváláskor történik, megsebesítheti a közelben tartózkodókat (megj.: mivel azonban maga a kumulatív robbanófej robbanása is, ezt az érvet én némileg fejcsóválva fogadom... - Cifu).
    Másodszor az un. Tandem-fejes kumulatív robbanófejek elég hatékonyak a semlegesítésükben. A nevéből kitalálható, hogy ez esetben két kumulatív robbanófej is el van helyezve egymás mögött. Az első, kisebb feladata, hogy elműködtesse a reaktív páncélzatot, a második pedig így már a nélkül törheti át a páncélzatot, hogy a reaktív páncélzat az útjába lenne.

    A brit Challenger 2-eseknél az orr alsó részét Irakban (2003 után) egy reaktív páncélzat csomag védte. 2007-ben azonban egy RPG-29-es ezt átütötte, és megsebesítette a sofőrt. Az eset után a Challenger 2-esek orrán a reaktív páncélblokkok helyére 'passzív' Dorchester (ez a fantázianeve a második generációs brit szendvicspáncélzatnak) blokkok kerültek. A torony és a test oldalán azonban továbbra is reaktív blokkok láthatóak.

    Ami az ERA változatait illeti, számtalan különféle megoldáson dolgoznak.

    Self Limiting ERA (SLERA): Nagyon minimális robbanóanyag mennyiséget tartalmaz, így kevésbé veszélyes a kezelése, és kissebb lehet a tömege. Más SLERA változatoknál nem robbanóanyagot használnának, hanem valamilyen vegyi anyagot, amely a kumulatív sugár hatására fejlesztené a panelek elmozdítására szükséges gáznyomást.
    CLARA: A Dynamite Nobel által kifejlesztett megoldás, amelyet a német Marder lövészpáncélos védelmének növelésére fejlesztettek ki. Az ERA blokkok nem tartalmaznak fémet, kompozit lemez és robbanóanyag rétegekből áll, működésbe lépésekor pedig nagyon minimális a repeszhatás, így kímélve az esetleg közelben tartozkodó baráti gyalogos egységeket.
    "Non-Explosive Reactive Armor" (NERA) vagy "Non eXplosive Reactive Armor" (NxRA): Olyan megoldás, amikor a blokkok elmozduló lemezeit nem valamilyen robbanással hozzák létre, hanem általában elektromagnetikus úton, és speciális érzékelők aktiválják őket. A fő előnye az, hogy akár többször is lehet aktiválni, szemben a hagyományos ERA-val.


    A NERA működési elve, a felső részen a nyíllövedék hatástalanításának elvét mutatják be


    A mérnökök álma pedig az "okos páncélzat", amely először felismeri a közeledő veszélyt (milyen tipusú lövedék/rakéta, milyen irányból, milyen sebességel érkezik), és ennek megfelelően az előre beprogramozott legidálisabb védekezési módszert alkalmazza.

    Forrás:

    bvtv.narod.ru
    Fofanov.armor.kiev.ua