95104
10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!


[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • Freeda Krueger
    #52183
    Az első képen nem Centurion van inkább?
  • [NST]Cifu
    #52182
    A "nehéz" ERA csomagok a KE lövedékek ellen is védenek. A metódus annyi, hogy az ERA berobbanásakor két, egymás mögött lévő fémlap egymással ellentétes irányban kezd el mozogni fel/le. A nyíllövedéket így ugye nyíró irányú erők érik, amit elég rosszul visel.

    Korábban már írtam az ERA-król, most Copy-paste akkor, pár kiegészítéssel:

    Az 1960-as években a Kumulatív (HEAT) lőszerek és a Kumulatív páncéltörő rakéták szinte mindent "taroltak", ami a harckocsik védelmét illette. A régi, hagyományos hengerelt, hegesztett acélpáncél már a múlté, a jövőnek a szendvicspáncélzat tünt, amelynél több rétegben különféle anyagokat (kerámia, különféle fémötvözetek vagy akár üveget) helyeztek el, hogy a kumulatív sugárnak útját állják. Az ilyen páncélzatok azonban bonyolult gyártástechnológiát igényeltek, és ezálltal méregdrágák voltak. Szinte kézenfekvő volt az ötlet, hogy valahogy, egy koncentrált robbanással eltérítsék a kumulatív sugarat a harckocsi testétől.
    Az első ötletek egyike az volt, hogy kapszulákat helyeznek el a harckocsi testén, amelyekben kis mennyiségű robbanóanyagot helyeznek el, és ha egy ilyet találat ér, akkor berobban, eltérítve a veszélyforrást. Hamarosan kiderült, hogy ez az út nem járható, mivel a kapszulákat egymástól is védeni kell - ha az egyik berobban, a mellette lévőket ne robbantsa be, hiszen így láncreakciószerűen az összes kapszula szépen felrobban az első találatra, és mindezt úgy, hogy közben elegendő erőt fejtsen ki, hogy el tudja téríteni a kumulatív sugarat...
    Ettől függetlenül az első ERA-k erre az elgondolásra épültek, és működtek is, még ha nem is tökéletesen.
    Az 1960-as évek végén az Izraeli Rafael cégnél kifejlesztettek egy olyan megoldást, amely megoldást nyújtott a problémára. A robbanótöltet két fémlemez között van, és a várható becsapódási iránnyal szöget zár be (általában 60° körül). Amikor egy HEAT töltet aktiválódik a páncélon, a kumulatív sugár eleje átégeti a külső fémlemezt, és eléri a robbanótöltetet, berobbantva azt. A robbanótöltet formázott kialakítása miatt a külső fémlemezt a függőleges tengelyen felfelé kezd el mozogni, amelyen keresztül a kumulatív sugár nagyobb része még nem ért át, így még sértetlen felületbe ütközi. Ezen az alapelven működik az összes reaktív páncélzat (Explosive Reactive Armour - ERA), és méretéhez és tömegéhez képest igen hatásos: egy 10mm vastag fémlemez 60°-os szögben már 20mm-et jelent, és ahogy a mozog felfele, akár 80-100mm-nyi akadályá tornyosul az gyilkos fémtüske elé, ami már magában is szép eredmény, különösen, hogy utána még a hátsó fémlemezen is át kell hatolnia. Csakhogy e mellé további hatás is párosul: a felfele mozgó fémlemez megtöri (megtörheti) a kumulatív sugarat, így csökkentve az erejét, valamint a sugár központi "orrát" a robbanás ereje lassíthatja, márpedig az a leghatásosabb rész a páncélátütés esetén.


    A reaktív páncélzat működése elve


    Noha már a korai reaktív páncélzat is igen hatásos volt (300-400mm-nyi hengerelt acélpáncéllal egyenértékű védelmet biztosít a HEAT lövedékekkel szemben), még ez is kevés, hogy teljesen megállítson akár csak egy RPG-7 lövedéket, de a harckocsi saját páncélzatával együtt már biztosítja, hogy a kumulatív sugár ne legyen képes átütni azt. A reaktív páncélzat blokkjai miután kisütötték őket, még jelentenek némi plusz védelmet, de már csak minimális szinten persze. Előnye viszont az, hogy arra elég kicsi az esély, hogy pont ugyanazon a ponton találják el megint rövid idő alatt a harckocsit, aztán pedig akár tábori körülmények között is ki lehet cserélni a kisütött blokkot egy újra.


    Egy Izraeli Centurion harckocsi "Blazer" ERA-val.

    1978-ban a Rafael cég leszállította a reaktív páncélzatának első sorozatérett példányait "Blazer" néven az Izraeli Védelmi erőknek, az akkori frontvonalbéli harckocsijaihoz, a Centurion-hoz, az M48-hoz és az M60-hoz. Az M48 és az M60 esetén mintegy 1 tonnát nyomott a kiegészítő páncélzat, a Centurion esetén pedig 850kg-ot, vagyis ennyivel nőtt meg a harckocsik tömege. A "Blazer" igen nagy méretű "téglákból" állt, amelynek a hátránya az, hogy az ERA blokkok között viszonylag nagy holtterek keletkeztek. Ettől függetlenül az 1982-es Libanoni bevonuláskor igen jó szolgálatott tettek, számtalan páncéltörő rakétát semlegesítettek a "Blazer" blokkok.


    T-72 "Kontakt EDZ" ERA-val.

    A szovjetek az izraeli elvet felhasználva szintén kifejlesztettek egy reaktív páncélzatot, de az ő megoldásuk némileg túlmutatott a "Blazer"-en. A "Kontakt EDZ" (EDZ - Elementy Dinamicheskoi Zashity - kb. Dinamikus Védelmi Részegység) 1983-ban lépett rendszerbe, és előszőr a T-80 illetve a T-64 harckocsikon jelent meg, a reaktív páncélzat felszerelésére felkészített altipusokat az első időkben "V" jelölés különböztette meg, tehát ezek rendre T-80BV illetve T-64BV tipusjelzést kaptak. Később a T-72 illetve a T-55 harckocsikat is alkalmassá tették a reaktív páncélzatra, de itt már nem alkalmaztak megkülönöztető jelölést, ahogy a későbbi T-80/T-84/T-90 változatoknál sem. A "Kontakt" blokkok feleakkorák, mint a "Blazer" blokkjai, és a holtereket egy másik fajta, ék alakú blokkok fedték be úgy, hogy rálógtak a két szomszédos hagyományos blokkra.


    Indiai T-90S "Kontakt-5" ERA-val


    A "Kontakt" egy nagytestvért is kapott, a "Kontakt-5"-öt, amelynél már a levállóköppenyes szárnystabilizált páncéltörő nyíllövedék (APFSDS) ellen is bizonyos védelmet nyújtanak. E változatnál már a blokk hátsó fala is mozog, így ha a robbanótöltetet aktiválja a nyíllövedék, a felfele mozgó első fal és a lefele mozgó hátsó fal erős keresztirányú erőket ébreszt, vagyis nyíró igénybevételnek teszi ki az áthatoló páncéltörő magot. Mivel a lövedékeknél inkább csak hosszirányú erők szoktak keletkezni, nem is különösebben ellenállóak ennek a keresztirányú nyíróerőnek, vagyis gyakorlatilag széttörnek a "Kontakt-5"-ön áthaladva.

    Az 1990-es évek közepén a keletnémet hadseregtől átvett T-72-eseken letesztelték a "Kontakt-5" hatékonyságát, és komoly meglepetés érte a megfigyelőket: az akkori kor leghatásosabb nyugati páncéltörő lövedéke, az M1A1/A2 általá használt M829 gyengített uránmagvas páncéltörő nyíllövedék nem volt képes áthatolni rajta! Vagyis a háborús helyzetben a nem éppen modern T-72-es is kvázi biztonságban volt (szemből) a nyugati harckocsikkal szemben.

    A Magyarország által üzemeltetett (ha egyáltalán az "üzemeltet" a megfelelő szó ez esetben) T-72-esek közül pár rendelkezik az "Kontakt" felszereléséhez szükséges rögzítési pontokkal, de magát a reaktívpáncélzat blokkokat nem vásároltuk meg (vagy fel sem merült, nem tudni). A Currus ZRt a T-72-esekhez szánt felújító csomagban saját fejlesztésű reaktív páncélt is kínált, de ennek részleteiről nem sikerült információt szereznem.


    BMP-3 "Kaktus" ERA-val.

    A "Kontakt-5" utóda a "Kaktus", amely sokkal nagyobb blokkokból áll, és ilyennel mutatták be a T-12UM1 "Fekete Sas" prototipusát és BMP-3M-at.

    A reaktív páncélzatnak persze vannak hátrányai is. Először is a robbanás, ami aktiváláskor történik, megsebesítheti a közelben tartózkodókat (megj.: mivel azonban maga a kumulatív robbanófej robbanása is, ezt az érvet én némileg fejcsóválva fogadom... - Cifu).
    Másodszor az un. Tandem-fejes kumulatív robbanófejek elég hatékonyak a semlegesítésükben. A nevéből kitalálható, hogy ez esetben két kumulatív robbanófej is el van helyezve egymás mögött. Az első, kisebb feladata, hogy elműködtesse a reaktív páncélzatot, a második pedig így már a nélkül törheti át a páncélzatot, hogy a reaktív páncélzat az útjába lenne.

    A brit Challenger 2-eseknél az orr alsó részét Irakban (2003 után) egy reaktív páncélzat csomag védte. 2007-ben azonban egy RPG-29-es ezt átütötte, és megsebesítette a sofőrt. Az eset után a Challenger 2-esek orrán a reaktív páncélblokkok helyére 'passzív' Dorchester (ez a fantázianeve a második generációs brit szendvicspáncélzatnak) blokkok kerültek. A torony és a test oldalán azonban továbbra is reaktív blokkok láthatóak.

    Ami az ERA változatait illeti, számtalan különféle megoldáson dolgoznak.

    Self Limiting ERA (SLERA): Nagyon minimális robbanóanyag mennyiséget tartalmaz, így kevésbé veszélyes a kezelése, és kissebb lehet a tömege. Más SLERA változatoknál nem robbanóanyagot használnának, hanem valamilyen vegyi anyagot, amely a kumulatív sugár hatására fejlesztené a panelek elmozdítására szükséges gáznyomást.
    CLARA: A Dynamite Nobel által kifejlesztett megoldás, amelyet a német Marder lövészpáncélos védelmének növelésére fejlesztettek ki. Az ERA blokkok nem tartalmaznak fémet, kompozit lemez és robbanóanyag rétegekből áll, működésbe lépésekor pedig nagyon minimális a repeszhatás, így kímélve az esetleg közelben tartozkodó baráti gyalogos egységeket.
    "Non-Explosive Reactive Armor" (NERA) vagy "Non eXplosive Reactive Armor" (NxRA): Olyan megoldás, amikor a blokkok elmozduló lemezeit nem valamilyen robbanással hozzák létre, hanem általában elektromagnetikus úton, és speciális érzékelők aktiválják őket. A fő előnye az, hogy akár többször is lehet aktiválni, szemben a hagyományos ERA-val.


    A NERA működési elve, a felső részen a nyíllövedék hatástalanításának elvét mutatják be


    A mérnökök álma pedig az "okos páncélzat", amely először felismeri a közeledő veszélyt (milyen tipusú lövedék/rakéta, milyen irányból, milyen sebességel érkezik), és ennek megfelelően az előre beprogramozott legidálisabb védekezési módszert alkalmazza.

    Forrás:

    bvtv.narod.ru
    Fofanov.armor.kiev.ua
  • JanáJ
    #52181
    HK-nál a reaktív pc. mennyit érhet kinetikus (?) hk. lövedékek ellen? Mert gondolom nem annyit mint a kumulatív ellen, de mégis.
  • Massari
    #52180
    "800m/s vs. 1500m/s"

    Mikor előbukkant az a felvétel a bemutatójáról még híre hamva nem volt 120-as lövegnek szóval nem is ez ami megfogott benne. Amúgy viszonylag masszív konstrukció nekem kb. egy 6x6-os Boxert juttat az eszembe.
    Amúgy halkan mondom az a 800m/s-os érték 1970-es évekből datálható.
    Centauro-nál is megkínlódtak a 120-as űrmérettel, én sem gondolom hogy a fullos /ETC/ kiadás effektív megoldás lenne (lánctalpas megoldáshoz képest). Nekik mint hazai megrendelő lehet hogy belefér egy olyan variáció hogy lő-meg-gurul aztjóvan. De ha jól sejtem mondjuk a B1Centauro futóműve is egy középértékre lehet beálítva - ezt meg azért le lehet majd ültetni fenékig.
    A BionixII (lánctalpas,úszik) lett volna jó üzlet ha sikerül megcsinálniuk az Oto-Melarával, de hiába a 24t lánctalp stb. ott valamiért nem sikerült, 30mm-mél vége.
    Warriornál is találkoztam számokkal hogy állítólag 270 darab felújítására 800M fontot szánnak, bár nem kizárható hogy ebbe a másik lekonzerválásra ítélt 500 is benne lesz
  • veszelka
    #52179
    expedíciós célokra a gibbonok közé tökéletes, nem?
  • [NST]Cifu
    #52178
    Szvsz az zavarhatott meg, hogy az R-73M1 / R-73E befogási zónája +/-45° sisakcélzó nélkül, és +/-60° sisakcélzóval.
  • [NST]Cifu
    #52177
    A franciknak lenni azért egy kevés tapasztalat AMX10rc -15t az egész (és nem az első próbálkozás), igaz 105mm.

    105mm-es az is, mint a Stryker MGS esetében, de rövidebb csövű (L/48 vs. L/52) és a torkolati sebessége majdnem a fele (800m/s vs. 1500m/s). Szóval azért a kettő nem pont egy kategória. ;)

    A képen ami a leíráshoz van mellékelve úgy tűnik hogy az állítható magasságú felfüggesztés terepüzemmódban maxon lehet.

    Elképzelhető, de gondolom érted a problémámat. Egy gumikerekes jármű sose fog olyan stabil alapot nyújtani egy nagy torkolati energiájú ágyúnak, mint egy lánctalpas alváz. Nem véletlen, hogy a gumikerekes tűzérségi tarackok is mind "letalpalósak". Magasan van a súlypont, és a gumikerék egyűtt... hát szóval szerintem nem a legszerencsésebb párosítás. Még csak nem is amiatt, mert menet közben nem lőhet...
  • Molnibalage
    #52176
    Az R-73 indítási zónája mikor (és hogyan?) nőtt +/-45 fokról +/- 60 fokra?
  • Massari
    #52175
    Nem is értem az aggodalmakat:) A franciknak lenni azért egy kevés tapasztalat AMX10rc -15t az egész (és nem az első próbálkozás), igaz 105mm. Azt az LRF (low recoil) -t már munkaköri kötelességük összehozni. Annak a másiknak az "ETC 120"-asnak a gondolatával ők is csak kacérkodnak..
    A képen ami a leíráshoz van mellékelve úgy tűnik hogy az állítható magasságú felfüggesztés terepüzemmódban maxon lehet.
    "variable height hydropneumatic suspension system"
    Sztem ezért tűnhet a kasztni magasnak amx-hez képest.
  • donatus13
    #52174
    Igaz :) megint okosabb lettem:D
  • [NST]Cifu
    #52173
    Az amerikaiaknak a Stryker MGS esetén is gondokat okozott a 105mm-es ágyú integrálása egy alig könnyebb jármű esetén. Én itt arra gondolok, hogy mennyi értelme van egy még nagyobb ágyút applikálni egy ilyen könnyű alvázra... Mivel itt is elég magasan lesz a súlyközéppont, stabil tüzelési alapnak nem lehet éppenséggel nevezni...
  • donatus13
    #52172
    Gyors és könnyű, ágyú viszonylag erős , védelmi járműnek jó nem? Gyorsan lehet gyártani mert kisebb azaz inkább kevesebb anyag kell bele.Bár lehet tévedem.
  • [NST]Cifu
    #52171
    Hmm... érdekes kis jármű. Mondjuk az egy picit furcsa számomra, hogy a franciák még ragaszkodnak a 120mm-es löveg és a könnyű (legfeljebb 21 tonnás) járműtest párosításához...
  • Massari
    #52170
    Multkorában találtam egy gazdátlan KMW-Giat projektet. Még én kérdeztem hogy mi lett a sorsa.
    Na meglettek hozzá az egyéb infók -
    http://army-guide.com/eng/product3056.html
  • Effe88
    #52169
    értem
    köszi
  • Freeda Krueger
    #52168
    link
    innen elvileg le,de talán nem mindet.
    Biztos letölthető hisz kiadták DVD-n :)
  • Molnibalage
    #52167
    Beszarás. :)

    OFF

    Nem tölthető le valahol az egész sorozat? Szeribában este nem volt más nézhető éppen este és egyet meg tudtam nézni végig. (Autós vízbe süllyedős / menekülős és a papírhajtogatásos rész volt.) Tetszett.


    ON
  • Freeda Krueger
    #52166
    A 91.epizódban volt.
  • Voyager5
    #52165
    Itt: :)
    http://www.youtube.com/watch?v=WpTSA_25wGE
  • Molnibalage
    #52164
    Vazze, hol tudom ezt megnézni? :)
  • kisemlős
    #52163
    Ha olyan videókat nézel, amin emberek égnek, olyan 10 métert szoktak rohangálni, aztán összeesnek. A disznónál ez az 50 méter csak sacc volt, és a maximum, amit egy égő disznó megtehet, SZERINTEM.
  • bgabor
    #52162
    Nem tudhatjuk, miért ijednek meg az égő disznóktól. De az egerektől is megilyednek, bizonyított tény. Mythbustersben is volt egy ilyen rész, kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy az elefánt messze elkerüli a kisegeret. :D

    Mellesleg ha a disznók 50 méternyi futkározás után elpusztultak, akkor az csak egyet jelent: Fontos volt az időzítés.(már a begyújtásé)
  • kisemlős
    #52161
    Köszönöm a linket, mókás volt.

    Bár ez mással foglakozik, azért az elefántok elleni küzdelem is szóba kerül, külön részéletezve a lehetőségeket. (sajnos a disznók épp nem szerepelnek benne) Ha szeretsz olvasni: római köztársasági csatatan

    A Te általad linkelt oldal is megjegyzi, hogy az égő disznó nem jut messzire. Az elefántok széles arcvonalon támadtak már a méretüknél fogva is, sok disznót fel kellett volna gyújtani hozzá. Másrészről, azok elpusztultak 30-50 méteren belül, az elefánt roham akkor már megállíthatatlan lehetett. De próbálkozások voltak a források alapján.

    Személyes véleményem, a legújabb kutatások kimutatták, hogy az elefánt a lábával érzékeli az apró földmozgásokat. Több száz méterről is képes egy másik elefántot megtalálni/felismerni. Talán nem is annyira a disznóktól ijedtek meg, hanem a disznókat noszogató, toppogató római gyalogságtól. Amikor a gyalogság szétvált előttük rendezetten akkor is megvadultak olykor, és visszatörtek. Igaz, nem ismerem a részeg elefántok lelki egyensúlyát. No, de ez csak az én, valószínűleg naiv elképzelésem volt.
  • [NST]Cifu
    #52160
    Hogy ez esetben mi kárt szenvedett az önjáró löveg, azt meg nem mondom neked. De azért ezeket elég masszívra szokták megépíteni, szóval szerintem legfeljebb a tetőn lévő dolgok sérülhettek (periszkópok, antennák, géppuskaállvány).
  • hooah
    #52159
    2s3 Akatsia
  • JanáJ
    #52158
    Ez szvsz valami önjárólöveg. Kérdés mi tört le mint külső érzékelő, meg mennyire szabadultak el a testen belül a cuccok.
  • Effe88
    #52157
    ilyenkor sérül a tank vagy csak talpra állítják aztán annyi...???
  • Freeda Krueger
    #52156
    Itt olvasható ilyen...
    link
    Állítólag lesz/van folytatása.
  • [NST]Cifu
    #52155
    A Fast & Furious: Siberian Drift felvételi szünetében készült kép:

  • kisemlős
    #52154
    „Annyi valóságalapja van a történetnek, hogy a rómaiak valóban használtak olajjal bekent és meggyújtott disznókat az ellenséges elefántok megvadítására.”

    Ezen sokat gondolkodtam. Az elefántok megvadulásánál általában a disznó hangját és formáját írják, hogy ijesztőleg hat a részeg elefántokra. Arról, hogy a disznók égtek volna, nem olvastam, bár lehetséges. Egy égő disznó szerintem nem képes 30-50 méternél többet rohanni, az elefántok akkor már túl közel vannak… Van esetleg valami forrásod, a pontos alkalmazásukról?

    Vagy nem lehet, hogy a lovasság ellen alkalmazott farkashájról van itt szó? Amikor különböző szaru képződményeket, (szarv, agancs darabok, pata darabok) ledaráltak, megpörköltek, zsírral kencét képeztek és az így keletkezett krémet (farkasháj) sikeresen be lehetett vetni lovak ellen, igaz inkább kutaknál, forrásoknál…

    Amúgy a mérges kígyók katapultálását Jókai is megemlíti a Névtelen várban, de már inkább csak meseszerűen.

    Badal

    Az állatok ma is szerves részei a hadseregeknek. A kutyák, delfinek, lovak mellett olyan érdekességek is vannak, mint a robbanóanyag kereső méhek… haditechnika ez is! :-D
  • kisemlős
    #52153
    Az ember nem változik, csak a haditechnika. Az újkoriak is gyakran nyúlnak vissza ókori megoldásokért. Ilyen volt például az első világháborúban a „tengeralattjárókat le kell gázolni” nézet.
    Még a háborúk politikai okai is sablonosak. Szép Helénának a trójai háborúhoz épp annyi köze volt, mint Ferenc Ferdinánd trónörökösnek az első világháborúhoz, vagy a vegyi fegyvereknek Irak lerohanásához…
    A történelem kereke rendületlenül forog, de csak a szereplők és az eszközeik változnak, a kerék mindig ugyanaz marad…
  • [NST]Cifu
    #52152
    Visszatérve az "e-papíros" harckocsira, itt egy életképesebb, létező megoldás a svéd Leo 2S esetében: álcaponyva, amelynek a külső fele egyben könnyen felveszi a környezetének hőmérsékletét, és ezáltal kevésbé "ugrik ki" a háttérből a harckocsi infravörös érzékelők számára:

    [center]

  • Freeda Krueger
    #52151
    Az is csak haditechnika,régi de az.
  • BADAL
    #52150
    Még a II. VH-s cuccok hagyján, de elefántok?.
    F-35B és Type-10 után kicsit avítt:).
  • sanya200
    #52149
    Valaki nem tudja hol találom meg a diskovery channel future weapon sorozatát magyar felirattal?
  • Freeda Krueger
    #52148
    A rómaiak is használtak elefántot időnként,a gallok,és a hispánok ellen biztosan.
    Olvass jobban utána,volt rá nem egy példa bár valóban nem erről híresek sem a rómaiak,sem az elefántok.
    könyvajánló
    nagyon jó könyv,angolosok előnyben.
  • bgabor
    #52147
    Eddig nem hallottam róla hogy ott elefántokat is bevetettek, hiszen Thapsusnál két római sereg csapott össze a polgárháború dűlőre juttatására, és ugyebár a rómaiak sohasem használtak elefántokat.

    Utánaolvastam, és valóban nem ők. A Thapsusi csatába is az észak afrikai szövetséges királyok küldték őket az Optimaták megsegítésére. Caesar ötödik légiója visszaverte az elenfántrohamot, és ezért lett a légió jelképe az elefánt.

    "By the time of Claudius, however, such animals were being used by the Romans in single numbers only - the last significant use of war elephants in the Mediterranean was against the Romans at the battle of Thapsus, 46 BCE, where Julius Caesar armed his fifth legion (Alaudae) with axes and commanded his legionaries to strike at the elephant's legs. The legion withstood the charge, and the elephant became its symbol. Thapsus was the last significant use of elephants in the West."
  • kisemlős
    #52146
    Nem akarlak elszomorítani, de épp az afrikai hadjárat thapsusi csatája szólt az elefántokról, az V. légió felvette a jelképei közé, Julius Cézár pedig "elefántos pénzt" veretett a csata emlékére.

    elefánt
  • [NST]Cifu
    #52145
    Csakhogy én a 1991-es tököli An-24V-re gondoltam (907, 908) és az még valahol a balti-államokban (talán Riga) történt de (ebben nem vagyok biztos) és még mint Szovjetunió. A gépeket aztán kb 1 év múlva kivonták.

    Elnézést, akkor félreértés a részemről.
  • [NST]Cifu
    #52144
    Az A400 terén szerintem kiütközik, hogy mi a túlzott komopozit erőltetése idő előtt. Pedig az "csak" egy teherszállító és abból sem a királykategória.

    Milyen szempontból? Amennyire én tudom valóban sok a probléma az A400M-el (hajtómű, FADEC, nem számoltak a tervezési fázisban a civil szabályozással, többször áttervezés és emiatt tömegtúllépés), de especiel a kompozitok terén igazán nagy problémák nem voltak. Vagy lemaradtam valamiről?

    Az szép, hogy a portó hozza nyers MTOW és egyéb dolgokat, azt X év múlva meg lehet, hogy a fél flotta mehet strukturális megerősítésre, mert a kompozit nem egészen azt tudja, amit vártak tőle.

    Ez a tervezés, a gyártástechnika és a tesztelés alaposságának a kérdése. Azért már évtizedek óta csinálnak kompozitból minden félét, így repülőgépeket is, és általában az alaposan megtervezett és megépített gépeknél nincsenek tartóssági problémák...

    Az F-35-nél is problémáznak a túl magas gázhő miatt, pedig az emelőerő egy része ventilátor. Akkor az X-32 ezen a téren mit tudott bomborítani?

    Az emelőerőt az X-32B esetében is jelentős részben hideg levegő adta, mivel a kétáramúsági fog nagyobb volt esetükben (valami 0.6 körül). Itt számították el egy kicsit magukat a Boeing emberei, mert bár az X-32 nagyobb kompresszorral rendelkezett, mint az X-35 (és a tolóerő is nagyobb volt, utánégető nélkül 180kN!), de így is kisebb lett az elért emelő irányú tolóerő a vártnál. A hátul lévő kiömlőnyílásból érkező forró levegővel is számoltak eredetileg, a beömlőnyílás mögött a levegőáram egy részét direkt ezért lefele irányították, hogy "megállítsa" és szétoszlassa a forró levegő (a lenti képeken "jet screen" jelöléssel lehet ezt látni), de elégtelennek bizonyult.

    [center]