Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #50497
    Az USA 2003 utáni Iraki fiaskója megmutatta, hogy felelőtlenül nem szabad egy háborúba belemenni (teszem hozzá: megint :D).

    Irak bizonyítottan nem készült fel komolyabb háborúra, egyértelmű volt, hogy katonailag nem tud igazán komoly ellenállást kifejteni. Ráadásul nincs mögötte erős támogató ország. Katonailag gyorsan le is tudták győzni. A gondok az államaparátus széthullása okozta, amit hosszú évek alatt tudtak csak úgy-ahogy összefércelni.

    Észak-Korea teljesen más tészta. Gyakorlatilag bő 50 éve háborúra készülnek, nagyszerűen kiépített védelmi vonalaik vannak. Mindez meg van fejelve egy, az irakinál sokkal zártabb és sokkal kevésbé szabad állammal. Nem arról van szó, hogy katonailag ne tudnák legyőzni, de egyértelműen sokkal több áldozattal járna, és ami még fontosabb, Észak-Korea mögött ott van egy Kína, amely nem biztos, hogy hagyná bukni Észak-Koreát. Itt nem arról van szó, hogy Kína mindenáron segítene Észak-Koreának, hanem arról, hogy ügyesen játszhat az Észak-Korea kártyával, és kijátszhatja azt az USA ellen. Ezt támasztja alá, hogy ahelyett, hogy elítélő nyilatkozatokba bonyolódott volna, egyszerűen egy semmilyen "mindenki higgadjon le" üzenettel kommentálták a tűzváltást. Kína láthatóan élvezi, hogy megkerülhetetlen ebben a politikai játszmában, és ez a konfliktus sokkal inkább a Kínai-Amerikai elnöki forró dróton, mint a hadszíntéren fog eldőlni.

    A katonai puccs azért problémás, mert nincs olyan erős politikai bázis, akit lehetne támogatni. Az egyetlen ilyen az idősebbik Dzson-il fiú, de a jelentések alapján ő annyira nem bánja, hogy az öccse lett a kiválasztott utód.