Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #50398
    Énszerintem egyszerüen fel kéne mérni a piacot mi az az ár és képesség amiért hajlandoak még fizetni a vevők . Magyarul kell egy jó kis középkategoriás gép . Egy 60-as évekbeli Mig-21 vagy F-5-ös kategoria az akkori tudászintkülönbség az F-4 Phantom II-höz képest kivetitve 2000-utáni évekre . Gondolok itt a F-15C Eagle és a kinai JF-17 közti tudáskülönbségre elektronikában . A piacnak szüksége van olcso kis és középkategoriás gépekre ugy mint a 1930-as évek olasz Fiat Cr-32-eseire .

    Itt szerintem kicsit összetettebb a dolog. A fegyverüzlet drága dolog, és mint ilyen gazdasági / politikai kérdéssé vált egyre inkább, a katonai kérdés helyett. Másfelől viszont katonai szempontból pedig sokszor a preztizs lett a döntő az ésszerű logika helyett.

    Ezek együttesen egy olyan helyzetet teremtettek, ahol a középkategóriájú gépek effektíve kihaltak az 1980-as és főleg 90-es években. A légierők a hidegháborúk után a masszív leépítéssel találták szembe magukat, ráadásul éppen ekkor odáig jutottak a katonai fejlesztések, hogy a modern technika egyre drágább és drágább lett. A kettő együtt kellemetlen mellékhatásokat szült. Adott keretből kevesebb gépet lehetett venni, de általában senki sem akart "butított" gépet. Mindenki az adott csúcstechnikát akarja. Alant szóba került az AESA radar. Ez most olyannyira "divat" lett, hogy kvázi mindenki elkezdett azon versengeni, hogy ezzel kínálja a gépeit. A vevők ugyanis e nélkül nem akarnak már gépet. Viszont az AESA radar drága dolog. Szép kis öngerjesztő folyamat.

    Ha őszinték akarunk lenni, akkor a Tejas vagy a JF-17/FC-1 is "csúcsgép", legfeljebb kevésbé nagyratőrő.

    Én a többfeladatú koncepció hajszolását nem tudom teljesen megérteni. Ennek köszönhető, hogy Sisakcélzós, csúcs-radaros, erős hajtóművekkel felszerelt, szuperszonikus vadászbombázók hajtanak végre olyan feladatokat, amelyet egy "fapados" AMX, A-7 Corsair, Mirage F1 vagy Spececat Jaguar is végre tudna hajtani.

    Egy kicsit úgy látom, hogy az 1970-es és 80-as években elharapódzott "multi-mission" mánia áldozatai lettek a mai vadászgépek. Legyen kiváló manőverezőképessége, jó tolóerő-tömeg aránya, legyen egy decens radarja, adatkapcsolata, de tudjon kis magasságú behatoló repülést éjszaka, tudjon éjszaka lézeres célmegjelölést és így tovább. A vége pedig kompromisszum lett. Súlyos kompromisszum.

    Az F-22A minden hátrányával együtt elismerhetjük, hogy a csúcs a légiharcban. Nem értek feltétlenül egyet a "minden áron csúcs" megoldásokkal, de ami jár az jár. Ha ezen a vonalon elindulva egy olcsó A2A harcra kihegyezett gépet akarnának létrehozni, vajon az hogy nézne ki?

    Mellette pedig nagyszerűen megférnének a csapásmérő, akár szubszonikus gépek. Olcsón, igazán komoly BVR képesség nélkül. Nincs kompromisszum, mindkettő a lehető legjobb választás a saját feladatkörében....

    Valahogy úgy érzem, hogy inkább ebbe az irányba kellene elmozdulni.

    A lengyelek pedig ahogy Molni is írta, nagyon is jó okból tartották meg a Szu-22-eseiket. Csapásmérő gép, a maga kis képességeit tekintve nem is olyan rossz.