Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #50135
    Az US ARMY 30 éve készítget / rendel különféle elképzeléseket az M1 Abrams utódjára. Mégsem rendelte meg egyik ilyen tervet sem. Viszont mindegyik elképzelés prototípusba öntésével újabb tapasztalatokra tett szert, amelyek felbecsülhetettlen értékűek lesznek a következő harckocsitípus fejlesztésénél / tervezésénél. Viszont amíg nincs kiristályosodva, hogy pontosan mire is kell majd az a harckocsi, addig az amerikai "nehéz" erőkért felelős tábornokok nem engedik, hogy bárki is az Abrams-okhoz nyúljon (Shinseki "könnyű" haderő elképzelését is főleg ők támadták, korábban pedig nagy részben nekik köszönhető, hogy a "légideszant" erők könnyű járműcsaládja (a szovjet/orosz mintájú ASzu-57/ASzU-85 ill. BMD járműcsalád, meg az új Sprut-SD), az RDF nem valósult meg.


    Az AAI cég RDF harcjármű protojárműve


    Az RDF légvédelmi változata


    Az RDF például egy 13,2 tonnás harcjármű lett volna, egy 76mm-es löveggel és egy géppuskával, 350 lóerős diesel-motorral. A cél az volt, hogy egy C-130-asba két ilyen férjen el. A légierő segítségével így a célzónába kellő tűzerőt lehetne eljuttatni gyorsan.

    Az 1980-as években megint előkerült a C-130 álltal szállítható (könnyű) harckocsi, ami el is készült M8 Buford néven. Az AGS (Armored Gun System) program keretében ismét egy könnyen páncélozott önjáró ágyút akartak, amely közvetlen tűztámogatást nyújthat a gyalogságnak. Ezuttal egy 105mm-es ágyú került az M8-ra, és bár a program tökéletesen haladt, a költségvetési megszorításokra hivatkozva mégse rendszeresítették.


    M8 Buford


    Érdekesség, hogy az US ARMY a Strykerek megjelenéséig legfeljebb a HMMWV-k különféle verzióit használhatta ilyen célra! Hozzá kell tenni, hogy az US ARMY azért is kínlódik igazán az FCS lelövése miatt, mert ők gyakorlatilag 20 éven át készültek arra, hogy egy egységes, közös platformra helyezett harcjárműcsaládot építenek. Amikor 1997-ben kihírdették az FCS programot, az US ARMY abban bízott, hogy jobb, ha a hatékonyság miatt az egy programba fogja össze az egész reformot, amibe nem csak a járművek, de a személyi felszerelés (Land Warrior), kommunikációs rendszer és az egészet összefogó logisztika is belekerül. Na ezt úgy, ahogy van visszaköpte a Kapitolium... Most a Ground Combat Vehicle (GCV) program keretében egy M2/M3 Bradley utód kidolgozásán vannak, amely egyben az M109 Paladin utód önjáró ágyútarack alvázát is képezné. Azonban harckocsi változatot ez már nem tartalmaz.


    Fantáziarajz (azt hiszem a BAe féle) GCV-ről


    Szóval a lényeg az, hogy azt már 1991-ben lehetett igazából látni, hogy az USAF-nak annyira roppant nagyon nem fog kelleni az F-22A. Sőt, igazából 1998-ig úgy le lehetett volna állítani, mint ahogy a RAH-66 Commanche programot lelőtték (és ott is csak a kötbér 2 milliárdra rúgott! Ennyit kellett a gyártó cégnek (Sikorsky) fizetnie a Védelmi Minisztériumnak.). De az USAF ragaszkodott az F-22A-hoz, és a mai napig ragaszkodik. Pedig megtehették volna ők is, hogy azt mondják, jó, kifejlesztettük a technológiák egy részét, ha szükséges, beépítjük őket, de addig keressünk valami olcsóbb megoldást. Ha e mellett döntenek, akkor az USAF-nak nincs ma problémája a bevethető vadászgépek számával...