-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#49932
A Su-30MKI-nak lett volna (lehet volt is) Mexikóba egy közös légi gyakorlata amcsi gépekkel.
Red Flag 2008, de Új-Mexikó azért még az USA tagállama. :D
Igazából rosszul nem szerepeltek, de voltak gondok, például a Szu-30MKI-k hajtóműve elég érzékeny arra, hogy szemetet szívjon be, ezért náluk az a szabály, hogy egy perces időközökre van szükség a felszállások között, ami az amerikaiak számára elfogadhatattlanul hosszú.
A gépek manőverező légiharcban jól szerepeltek, BVR harcban so-so. Hozzá kell tenni, hogy amíg az amerikai és koreai gépek élő Link 16 adatkapcsolattal rendelkeztek, a francia Mirage 2000-5 és indiai Szu-30MKI-k nem használták az adatkapcsolatukat, az indiaiak az IFF rendszerüket sem. Ahol elég jól szerepeltek, az a csapásmérési gyakorlatok.
Ebből lehet levonni objektív következtetést a Su-35BM képességeit illetően?
Nem igazán. Más radar, más avionika, stb.
Nem botorság a Su-35BM és az F-35B vagy C-t összehasonlítani?
Valahol az. Ugyanakkor a Szu-35BM rendszerben lesz az orosz légierőben, az F-35-ösök meg legalább tucatnyi légierőben. Viszont nehéz reálisan összevetni két gépet. Aminek (szerintem) van értelme, hogy a képességek, fegyverzet, stb. terén összemérni őket 1 vs. 1-ben. A valós légiharc azonban ettől alapjaiban eltér, van-e támogató gép (AWACS, JSTAR, stb.), milyen fegyverzetük van, milyen szinten kiképzett a pilótájuk, milyen taktikát használnak, stb...
Most ez csak felvetés egy másik iparágtól, de: nem az a busz a legszarabb, amiből a legkevesebbet rendelik, vagy gyermekbetegségei vannak az elején.... de hosszú távon kúrvajó cucc lesz.
A "gond" csak az, hogy az F-16 után nem nagyon készültek sokezres számban vadászgépek. Ahogy egyre drágultak, úgy csökken a mennyiségük. Egyedül az F-35-ös lehet még ilyen szinten majd emlegetett szamár, bőven 2000 feletti megrendelésállományával.
A hosszú távú használatnál a kérdés az, hogy a gép fejlesztésére, folyamatos feljavítására, az időközben elért technikai áttörések integrálására sor kerül-e. A német F-4F Phantom II. például 1960-as éveket képviselő gép, de modern radart és AIM-120 AMRAAM rakétákkal igencsak potens kis gép lett belőle, olyan, ami legalábbis BVR (nagy hatótávolságú) légiharcban a Szu-27/Szu-30 gépek felett volt a 2000-es években.
A Су-34-nél (az R-77 problémája miatt) egy AIM-120C-5, IRIS-T, esetleg MBDA Meteor integrációt jót tenne.
Jót tehetne, de ehhez több partner is kell. Először is az új fegyverhez szükséges elektronikát be kell építeni a gépbe. A Szu-30MKI éveket csúszott amiatt, mert a francia, izraeli és indiai komponensek integrálása nem kis kihívás volt. Ráadásul ott van a kérdés, hogy adott esetben az USA (AIM-120) vagy az EU (IRIS-T, Meteor) hajlandó-e kiadni olyan lényeges információkat, amikre szükség van ezen fegyverek integrációjára (a fedélzeti rendszerek közötti adatkapcsolat, a nagy hatótávolsághoz szükséges rádiókapcsolat részletei, stb.).
radar érzékenységet az jó lenne egyszer kivesézni,
Jelenleg nincs nagy áttörés e téren. Sokat várnak az elterjedt X-hullámhosszon működő radaroktól eltérő frekvencián működő radaroktól (L- és S-hullámhossz), de alapvető előnyök (hatótávolság, energiaigény) döntött a legtöbb gyártó az X-hullámhossz mellett a vadászgépekbe szánt radarok esetén.
Az, hogy 1m2-es RCS értéket 120km-ről felderítsenek, egy vadászgépbe épített radarnál még jelenleg csak tervben van. Az Eurofighter 2012-2015 körül érkező CAPTOR radarja egy MiG-29 (5m2 RCS) méretű gépet olyan 160km-ről lesz képes felderíteni. Egy F-22A méretű cél esetén ez hozzávetőleg 15-20km...
A PAK-FA radarja kapcsán az amúgy optimista APA azt feltételezi, hogy egy F-22A-t olyan 27km-ről képes észlelni, egy F-35A-t olyan 50km-ről. Figyelembe véve, hogy a PAK-FA radarkeresztmetszete várhatóan az F-35A körül lesz, az F-22A előnyben van a PAK-FA-val szemben, az F-35A viszont picivel várhatóan elmarad tőle. Viszont nem szabad elfeledni, hogy ezek az adatok erősen hipotetikusak. Azt viszont megmutatják, hogy legalábbis radartechnológia terén várhatóan 2020-2030-ig biztosan nem várható olyan áttörés, ami miatt a lopakodó gépeknek a farkukat behúzva, vinnyogva kellene elmenekülniük az égboltról.
A másik opció a látható fény vagy az infravörös tartományban működő érzékelők fejlődése. Ezek ellen a hagyományos lopakodó technológiák nem sokat érnek. Megjegyzés: az orosz gépeken látott látványos álcázófestés a valóságban optikailag nagyon könnyen felderíthetővé teszi őket égháttér előtt. Az amerikai és általában a NATO gépek egyen-szürkesége e téren sokkal jobb választás. Viszont e két technológia komoly hátrányokkal bír, felhős, zivataros, párás időben a hatékonyságuk irgalmatlanul leromlik, így rossz időben nem igazán lehet rájuk támaszkodni. Ettől függetlenül szinte az összes modern / tervezett vadászgépen van optikai/IR érzékelő.
Az egyébként még szóba jöhet alternatívák (LIDAR vagyis Lézer-"Radar", vagy a légnyomásváltozáson alapuló elképzelések) inkább a sci-fibe tartoznak jelenleg, és legalábbis a közeljövőben aligha tűnnek fel a katonai gépeken.