Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #49734
    A katonai szövetség első sorban politikai szövetséget takar. A NATO nem azért jött létre, mert Amerika azt akarta, hogy ha megtámadják Angliát, mondjuk az Argentínok (1982), akkor odavonul a fél NATO, és laposra verik az Argentínokat. A NATO eredetileg azért jött létre, hogy a Szovjetunió által támasztott fenyegetésre választ adjanak, mert Amerikának nem tetszett volna, ha Nyugat-Európa is Szovjet befolyás alá kerül.

    A NATO a hidegháború után keresi saját maga igazi feladatát, és többnyire a politikai eszköztáránál állt meg eddig. Ha a tagországoknak érdekükben volt, akkor felvonultak, és harcoltak, ha nem volt, akkor nem. Előbbire példa a Szerbiai légiháború, utóbbira példa Grúzia esete.

    A NATO másik problémája, hogy a tagországai közötti ellentéteket nem tudja kezelni megfelelően. Törökország és Görögország a mai napig feszült viszonyban van egymással, sőt, háborúztak egymással Ciprus miatt, pedig mindketten a NATO oszlopos tagjai.

    Noha a NATO kellemes biztonságérzetet nyújthat, a valóságban az adott politikai helyzettől függ, hogy meg-e védene egy országot, vagy sem.

    Egyszóval egy NATO tagországnak sem árt legalább egy korrekt méretű hadsereget fenntartani, még ha minden fegyvernemet nem is fejleszt azonos szinten. A kulcs alsó hangon a szárazföldi erő (gyalogos/gépesített), aztán hogy a légvédelmet vagy a tengeri komponenst hogy oldja meg, az már más kérdés.

    Viszont hirtelen az jutott eszembe, hogy mennyire érné meg egy olyan hadsereg ami tényleg minimális létszámú szerződéses katonából és nagyrészt tartalékosokból állna?

    A tartalékosok kiképzése is komoly összegekbe kerül, úgy az államnak (a képzés/fegyverzet/felszerelés költsége), mint a gazdaságnak (kieső munkaerő). Ilyen haderőre a Svájci hadsereg lehet jó példa, esetleg az Izraeli eljárás. Az előbbi egy roppant gazdag és büszke, végletekig fegyelmezett nemzet (amikor először voltam Svájcban, meglepődtem azon, hogy például sorbanállásnál mindenki kb. jó lépés távra várakozott az előtte lévőtől, ennyire tisztelik egymás privát szféráját), utóbbi egy olyan ország, amely rövid történelme folyamán már sok háborút vívott, és folyamatosan fenyegetve van a környező országoktól.

    Attól tartok egyszerűen nem kivitelezhető itthon egy ilyen rendszer. Persze ilyenkor azt kapom a fejemhez vágva, hogy miért tartom többre a svájci vagy izraeli embert a magyarnál. Nem tartom többre, de ott egy olyan kultúra alakult ki, ahol ezt így fenn lehet tartani. Nálunk nem alakult ki ez a kultúra, és ahhoz nagyon komoly alázat és áldozatkészség szükséges, hogy hasonlót mi megtudjunk valósítani.