Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #49400
    A Freya tisztán "Fun" tengeralattjáró. A Kraka már részben kereskedelmi céllal is épült, képes a sekély vizekben lévő hajóroncsokhoz érdeklődőket szállítani, és a búvárnyílása miatt akár búvárkiinduló hely is lehet. A Nautilus rajongói hajó, de egyértelműen kereskedelmi célú, ráadásul a 100 méteres merülésével már komolyabb roncsvadász feladatokra is használható.

    Az Euronauts célzottan roncskutatásra épült, erre szolgál a búvárnyílás és az egy hetes mélyben tartózkodás is.

    A katonai tengógyártástól ez még messze van azért. No nem mintha olyan nehéz lenne pár könnyű torpedót ráaplikálni ezek a mini-tengeralattjárókra, hanem azért, mert a Dán haditengerészet nem érdeklődik jelenleg a tengeralattjárók után (jelenleg nincs is ilyen egységük). A németeknél szintén nincs terven mini-tengeralattjáró beszerzés. Ez egyébként érdekes dolog, mert sok haditengerészet intenzíven használ mini-tengeralattjárókat. Svédországnak van egy 11m hosszú, 14 tonnás egysége, a Spiggen-II., ezt tengeralattjáró-elhárítási hadgyakorlatoknál használják, két fős személyzettel 14 napig tud felszín alatt maradni.



    A Kockums a Spiggen II.-őn alapuló Sea Dagger-t ajánlja mindenes mini-tengónak, a középső fegyvertérbe elférhet két könnyű torpedó, kisebb búvárhajók vagy távirányítású robotok aknamentesítéshez vagy kémkedéshez.

    Az első világháború olasz katonai búvárjai óta több haditengerészet is használja a kis méretű "meglovagolható" (vagy éppen teljesen zárt) törpe-tengeralattjárókat, amik 2-4 búvárt tudnak a part vagy célpont közelébe juttatni. Ilyenje van az Oroszoknak, van az Amerikaiaknak, nukleáris meghajtású tengókkal jutnak a cél közelébe, és onnan ezek segítségével érik el a célt. A feladat lehet egyszerű kémkedés, szabotázs vagy akár robbanóanyag elhelyezése egy kikötőben álló hajón. A legtöbb haditengerészet rendelkezik ilyen törped-tengóval, Indoznéziától Dél-Korán át Kolumbiáig.

    Az egy fokkal komolyabb mini-tengók a harci feladatúak, ezek lehetnek könnyű, de akár nehéz torpedóval is felfegyverezve (általában csak kettővel). Ha nem vesszük az első világháború előtti és első világháborús mini-tengeralattjárókat, akkor a mindössze 14 tonnás, 11 méter hosszú német Seahund-ra lehet ezeket visszavezetni, ebből kettőt az oroszok lefoglaltak, az egyik rendszerben is volt a szovjet haditengerészetben.



    Hasonló mini-tengói vannak az olaszoknak (kikötővédelem ellenséges mini- és törpe-tengeralattjárók ellen), de az igazi mesterei a Jugoszlávok voltak, majd a széthullás után az Észak-Koreaiak lettek, nekik több típusuk is van, ezeket exportálták Vietnamba és Iránba is.



    A fenti egy "Jugó"-ként ismert típus, gyakorlatilag a legtöbb jugoszláv mini-tengót ezzel a jelöléssel illették. Három változata volt, a képen látható a hajótest alatti tartóbakon 2db 533mm-es nehéz torpedót vitt magával, volt diverzáns feladatokra szolgáló változat hat békaemberes "teherbírással", és belső torpedóvető-csővel szerelt változat 2db 400mm-es "közepes" torpedóvető csővel (2db torpedó összesen). A 20 méteres mini-tengó 90 tonnát nyomott, felszínen 10, felszín alatt 4 csomóra volt képes.



    Az Északiak ezt továbbfejlesztették, az MS-29 osztály hasonlóan három változatban készült (2x 533mm-es nehéz torpi, vagy 2x 400mm-es vetőcső, vagy 4-6 békaember). Ennek egy másik változata a P-4, itt már fix a fegyverzet, két torpedóvetőcsővel, viszont furcsa ellenforgó hajócsavarjai vannak, egy nagyobb, ívelt lapátokkal, és egy kisebb mögötte, egyenes lapátokkal. Ezt a típust exportálták Iránba is, ott IS-120-ként ("Ghadir"-osztály) ismerik, és legalább négy példány van belőle rendszerben (alant képek):

    [center]