-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
ambasa #49285 Jó a vitátok, csak az a gond, hogy a különböző nemzetek mást és mást értettek egy-egy terminus alatt, amely nem feltétlenül feleltethető meg egymással. Míg a német jól elkülönítette a Panzerjager, a Jagdpanzer, Sturmgeschütze/sturmhaubitze és Panzerhaubitze fogalmát mást és mást értve alatta, addig az angolszászok ezt már leegyszerűsítették self propelled artilleryre és tank destroyere (amely sok esetben forgótoronnyal rendelkezett), a szovjetek viszont nemes egyszerűséggel minden olyan löveggel rendelkező, de forgótoronnyal viszont nem eszközt Самохо́дная артиллери́йская устано́вка azaz САУ-nak hívtak amelynek a jelentése önjáró tüzérségi eszköz, ennek egyszerűsítése a SzU, ezt a magyar terminológia rohamlövegként vette át funkciójától függetlenül.
Ugyan ez a megfeleltethetetlenség köszön vissza, pl a páncélos kilövés alatti más-más értelmezésben, de akár abban is, hogy ugyan azt a harckocsit egyes nemzetek más és más kategóriába sorolnak értem ez alatt a magyar és német terminológia különbségét a Pz.IV-re de megemlíthetem hogy pl a szovjetek a Grant/Lee-t könnyű-harckocsiként tartották számon.
Visszatérve a SzU-152/ISzU-152-re, amellett, hogy alkalmas volt osztott tüzelés végrehajtására is, de felépítéséből adódóan klasszikus rohamlöveg (német terminológiában sturmggesütze) volt amelynek fő feladata az áttörés alatt akár a gyalogság harcrendjében mozogva az ellenség megerősített állásainak rombolása volt, de alkalom adtán páncélelhárító feladatokat is elláthatott és meglepő módon ezt akár repeszgránáttal, vagy betonromboló gránáttal is sikeresen végre tudta hajtani (lásd a mai IED-ek, egy 152mm-es 45 kg-os repeszgránát igen komolyan lerendezi bármelyik páncélos futóművét és optikáját, ezáltal részlegesen harcképtelenné teszi). Számvéber egyik könyvében leírja, hogy pl az 502 schw.Pz.Abt. 1944 nyarán elvesztett 12 nehéz-harckocsijának a fele az ISzU-122/152 számlájára írható.
A lövegcsőhossz és páncéltörő képesség vitánál, azért illik figyelembe venni, hogy létezik belballisztika, külballisztika és célballisztika. Az ideális csőhossz mindig akkora, hogy a kivető töltet égésének végén a lövedék pont elhagyja a csövet, ha ennél rövidebb akkor nem tökéletesen hasznosul a kivetőtöltet égése, ha túl hosszú, akkor viszont a lövedék a cső falához való súrlódása következtében lassulni kezd. Természetesen a gyakorlatban a hosszabb cső általában azonos kaliber mellett nagyobb kinetikai átütő képességgel rendelkezik.
Természetesen felmerülhet még, hogy a kumulatív lövedékeknél nem annyira sebesség, mint az lövedék átmérője számít a célban kifejtett hatását tekintve, amerre ellenérvként szokott elhangzani, hogy instabilabb tömegelosztása miatt, viszont pontatlanabb. Csak itt viszont figyelembe kell venni két tényezőt, az egyik, az első lövés találatának valószínűsége, amelyben pont az említett okok miatt hátrányban van, ugyan akkor azt is figyelembe kell venni, hogy a közép-európai és a nyugat-európai hadszíntér 90%-án az átlagos kilövési távolság 800m, amelyen már ez a hátrány nem olyan számottevő.
Ahogy már előttem kiskorúbzoltán is megemlítette, a harckocsilövegek űrmérete nem véletlenül nőtt, először is nem csak kinetikai elven működő páncéltörő lövedékek léteznek, másodsorban egy harckocsi fő fegyverzetét nem csak páncélozott célok leküzdésére használják, hanem páncélozatlanok ellen is (nem is keveset), ahol a repeszgránát űrmérete és ebből következően a tömege igen is számít (aki mást gondol erről annak ajánlom figyelmében Wittman kilövési listáját különös tekintettel a páncéltörő ágyúk rovatra és hogy mit mondott ezzel kapcsolatban).
TG