-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#48934
A 747 Jumbo lézer neve YAL-1A, és a program megbukott. Korábbi hozzászólásokból:
A YAL-1A programot felfüggesztették, az ok a folyamatos csúszás (eredetileg 2006-ban kellett volna rendszerbe állnia) és a brutális túlköltekezés (már az eredeti költségvetés 4x költötték rá, több, mint 5 milliárd dollárt). Az első megépült YAL-1A ABL gépet tesztelésre használják tovább, de a költségvetését megtizedelték. A második gépet már nem fejezik be.
A YAL-1A problémái:
Durván 5-7 másodperc kell a lézersugárnak ahhoz, hogy egy rakéta vékonyka burkolatát átégesse, ehhez a lézersugárnak ugyanazt a pontot kell megvilágítania ezen idő alatt. A rakéta nem fog kitérő manővereket végrehajtani emelkedési fázisban, de egy repülőgép pilótája nyilván egyből kifordul valamerre, ha azt észleli, hogy olvadozik a gép körülötte.
A másik probléma az időjárás. Noha a YAL-1A ugyan akár több száz kilométeres effektív lőtávolsággal rendelkezik, elviekben a felhők felett repül, és megvárja, amíg a rakéta is elhagyja a felhőréteget (addig radarral követi). Na most itt a probléma, egy repülőgép nem fogja azt a kedvességet megtenni, hogy ne használja ki a felhőket, mint pajzsot a lézer ellen (a felhőkben a lézer energiája elnyelődik, ezért nem lehet rajta átlőni). A lézer gyorsan elveszti energiáját, ha ködön, felhőn, füstön kell áthatolnia.
Elviekben igen, használható a YAL-1A repülőgépek ellen is, de nagyon sok tényező korlátozza ilyen téren a használhatóságát, arról nem is szólva, hogy max. 6 lövést tud leadni, utána pedig mehet vissza a bázisra újra feltölteni a lézer kémiai tartályait.
Az USAF jelenleg szilárdtest lézerekben gondolkodik, de az még legalább 10 év, ilyesmit akarnak az F-35-öshöz külső függszetéssel.
A jelenleg egyetlen élő lézerprogram az AC-130-asba szánt ATL (Advanced Tactical Laser), ez 100kW-os, mintegy 5-7 tonnás tömegű rendszer. Az ilyen nagy teljesítményű lézerek (a YAL-1A 1 MW, az ATL program lézere 100 kW teljesítményű) még nem igazán reálisak efféle felhasználásban fény-generálta szilárd test lézerek (amihez energiaforrás kellene), ezek kémiai lézerek (a fényt egy speciális kémiai eljárás generálja, ami klórgáz, jód, hidrogén-peroxid és kálium-hidroxid reakciójából születik). Ebből következik az egyik nagy hátrányuk, mégpedig, hogy annyiszor "lőhetnek", amennyire elegendő üzemanyagot cipelnek magukkal. A YAL-1A például ha jól rémlik összesen hatszor lőhet az 1MW-os lézerével a fedélzetén hordozott sok tonnányi "üzemanyagból"... Az ATL sem sokat fog lövöldözni, 5-7 tonnás tömegből még 100kW esetén sem nézek ki többet egy-két tucat lövésnél.
További probléma az, hogy a kémiai anyagok erősen toxikusak. Annyira, hogy a YAL-1A személyzete a tesztlövészeteken vegyvédelmi ruhában volt a fedélzeten, mivel ha felszállás közben esetleg kifolyik a sok kémiai anyag, akkor nekik annyi...
Szóval a lézerek akkor fognak igazán használhatóak lenni, ha megtörténik az áttörés a szilárdtest lézereknél. Itt ugye "csak" nagy energiasűrűségre van szükség, amit egy kompakt atomreaktor már biztosíthat is. Viszont a szilárdtest lézerek még messze vannak ettől a szinttől...