-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
#48150
Sokan folytattak már erről késhegyre menő vitákat. Lényegében szerintem ez megjósolhatatlan. Túl sok a 'ha' és ismeretlen információ. Az orosz mennyiségi fölény hatalmas volt, ez tagadhatatlan.
Az ODS megmutatta az eszméletelen nyugati technikai és kiképzésbeli fölényt, csak éppen számszerű túlerő mellett. Az IAF számszerű hátrányban is mindvégig sikeres maradart a szovjet mintával szemben.
A kérdés szerintem az lett volna, hogy a NATO az első napok iszonyatos nyomását hogyan bírta volna el. A kulcs az lett volna, hogy mekkora területet adjanak fel annak árán, hogy a légierő időt nyerjen a légvédelem és ellenséges légierő ledarálására. Ha ez magvan, akkor onnantól fogva nem igazán számított volna a VSZ mennyiségi fölénye, mert a légierő egyszerűen letiport volna mindent, ha marad bene elég pontencia. Lényegében egy olyan egyensúlyi állapot megtalálása lett volna a cél, hogy miből és mennyit áldozzanak fel úgy, hogy az a végén megkívánt páncélelhárítási és légitámogatási fölny megmaradjon.
Amíg nem jött a MiG-29 és Szu-27, addig a mennyiségi fölényt iszonyatosan kompenzálta az, hogy a NATO légierők nagy átlagba egy generációval jártak a VSZ előtt. Sokakat elkápráztat ez a két gép, de az elfelejtik, hogy a VSZ légierők gerincét még ekkor is a MiG-21 adta, ami azért elég döbbenetes. És nem a bisz, MF és PF is repkedett nagyszámban. Ezek a 2/4 db R-3Sz rakétával már Vietnám felett is soványak voltak az akkori F-4-ek ellen és béna jenki pilóták ellen. Vietnám után all aspect rakétás 4. gen NATO vadászok ellen mire lettek volna képesek? Hááááááááát...
Az orosz gépeken semmiféle aktív / passzív védelem nem volt jóformán, csak a csapásmérőkön. A tömegesen szolgáló MiG-21/23 gépeken semmi, csak az MLD variánson, de az is a '80-as évek végére terjedt el, de csak a SZU légierejében volt komoly mennyiségben.