95094
10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!


[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • Ulvar
    #48163
    Frankó! Köszi. Tetszik! (pont ez érdekel is).
  • bgabor
    #48162
    Van a History Channelnek ez az új 'Greatest Tank Battles' című dokumentumfilmsorozata, érdemes megnézni. Néhány rész fent van a youtubeon.

    Első rész, hat darabra feldarabolva:
    Greatest Tank Battles - Desert Storm
  • ambasa
    #48161
    Való igaz a nagy részét kivonták, de ekkor már volt több mint 4000 Leo1/2, az utolsó M48-t 1993-ban vonták ki:
    Bundeswerh páncélosai (már ha hihetünk neki)

    TG
  • [NST]Cifu
    #48160
    Hmm... én úgy tudtam valamiért, hogy az M48-akat kivonták, de akkor tévedtem. :S
  • bgabor
    #48159
    Egyetértek, főleg az F-16-ossal kapcsolatos résszel.

    Az F-16os, főleg mióta alkalmazni tudja az AMRAAM-ot, szerintem igazi mérföldkő a vadászgépek történetében. Elvégre itt van egy olcsó és gazdaságosan üzemeltethető gép, ami teljesen multifunkciós, ugyanúgy tudja alkalmazni a legmodernebb levegő-levegő rakétákat, mint ahogy alkalmas Mavericekkkel és lézervezérlésű bombákkal bármilyen földi cél elpusztítására is, sőt még SEAD szerepkörben is alkalmazható a HARM rakéták miatt, szinte teljesen univerzális gép.

    Emellett én ugyan nem tudom hogy a Block 52/60-as F-16os radarja hány légi célt tud egyidejűleg követni és rakétát vezetni rá, de a gépenként hordozható hat darab AMRAAM nagyon durva vadásszá teszik az F-16ost.

    Konkrétan szerintem jelenleg az oroszok ott tartanak, hogy egy esetleges európába irányuló orosz offenzívában az orosz légierőnek komoly problémái akadnának már a lengyelek 48 darab F-16 block 52-esével is.
    Persze az oroszok végül legyűrnék őket a mennyiséggel(450 db Szu-27 és 500 Mig-29 a készletük a wikipedia szerint, persze nem tudom ebből mennyi repül ténylegesen, és mennyi rohad valahol), de azért az a 288 lengyel AMRAAM jó néhány gépüket hazavágná. És akkor a többi európai légierőről még nem is beszéltünk.

    Szerintem számunkra is sokkal jobb választás lett volna mint a Gripen, ráadásul az F-16os mögött 30 év üzemeltetési tapasztalata is ott áll.
  • ambasa
    #48158
    Azért a német és a magyar harckocsi állomány összehasonlítása így ebben a formában túlzás. Nekünk a legjobb időszakunkban 1980. hadrendben volt 1499 hk-nk (+80 PT-76) ebből 172 T-34, ez az állomány már nem nőtt, ugyan akkor a németeknek 1988-ban 4900db (ekkor még hadrendben vannak M48-ak is). A németek a hidegháború folyamán rendszerbe állítottak 1492 M48-at, 2400 Leopard 1-et és 2125 Leopard 2-őt (az 1000 M47-üket nem számolom, mert azok csak rövid ideig voltak hadrendben). Ha bármelyik időszakot nézem (ugyan nem állnak rendelkezésemre részletes német adatok, de a gyártási időkből és részadatokból lehet következtetni) a német harckocsi állomány mindig legalább duplája volt a magyarnak.
    1959: 254 + 1 PT-76 (mind T-34)
    1966: 946 + 41 PT-76 (ebből 430 T-34)
    1971: 1232 + 81 PT-76 (ebből 386 T-34)
    1976: 1361 + 81 PT-76 (ebből 350 T-34)
    1980: 1499 + 80 PT-76 (ebből 172 T-34, de csak 31 T-72)

    TG

  • ambasa
    #48157
    Néhány dolog a vitához, persze ez csak vélemény.

    Megint a régi hiba, kiemelünk egy-egy elemet mindkét haderőből és összehasonlítjuk, hogy mi lett volna ha, miközben mindkét oldal összfergyernemi, sőt összhaderőnemi hadviselésre készült. Innentől semmi értelme, annak találgatása, hogy a GAU-8 átüti-e a szovjet harckocsikat szemből vagy sem, mert 1. elég kilőni a kísérő BMP-ket, és a harckocsik nagymértékben elvesztik ütőképességüket, 2. már vagy 40 évvel korábban is volt annyi eszük a katonáknak hogy amit nem tudnak kilőni szemből azt hátulról lövik ki (lásd Ruddel Ju 87G). Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az amerikaiak, már a második világháború alatt is előszeretettel alkalmazták a közvetett megközelítés elvét, vagyis az ellenség fő erejét nem feltétlenül közvetlenül kell megsemmisíteni, hanem először annak sokkal sebezhetőbb utánpótlását kell megsemmisíteni utána már az is is sokkal sebezhetőbbé válik.

    Szerintem kb 1980-ig a VSz mennyiséggel sikeresen tudta volna ellensúlyozni a NATO (az akkor még annyira nem nagy minőségi és kiképzettségi fölényét). Ám 1980-tól a NATO-ban megkezdték azoknak a sokkal modernebb fegyverek hadrendbe állítását, amelyet a szovjetek már sem minőségileg sem mennyiségileg nem tudtak ellensúlyozni (F-15/16/18, Leopard 2, M1 Abrams, AH-64), ezek a fegyverek kb 1985-re tömegesen elterjedtek, miközben a szovjet az ezekhez minőségileg ugyan nem mérhető új fegyvereiket sem voltak tömegesen hadrendbe állítani (bár azt ne feledjük az 1978-as F-16 még koránt sem tudta azt amit később de még így is sokkal jobb volt, mint a másik oldalon lévő MiG-21bisz/MiG-23MF). Ebből szerintem a legjelentősebb az F-16 volt amellyel 1985-re gyakorlatilag átfegyverezték a kisebb NATO tagállamok ekkor már igen csak elavult légierejét (B 160db, DK 77db, NL 213db, N 72db ez összesen több mint 500 gép, miközben

    Molni!
    azért 1980-ban a VSZ-ben maximum másodvonalban, vagy a kiképző alakulatoknál volt rendszerben PF (mi ugyan hivatalosan 1988-ban selejteztük), miközben azért azt ne feledd, hogy a 1980-ban induló fegyverrendszerek cseréje előtt a NATO légierők gerincét még mindig F-104, F-4, F-5-k adták de még jócskán voltak rendszerben F-100-ak G-91-ek, Mirage III/V-k, miközben mi (persze ez köszönhető a MiG-ek élettartamának)a MiG-19-et 1979-ben selejteztük, ekkor a magyar vadászok 90%-a MiG-21MF/bisz és MiG-23MF volt (és mi eléggé lemaradva követtük a táboron belülieket, igaz ugyan, hogy a románok meg semmit se selejteztek de az egy más tészta). Pl a dánok a az F-100-aikat 1982-ben, az F-104-eiket 1986-ban vonták ki amikorra már volt elég F-16-osuk, a Saab 35-öseiket pedig 1993-ban csak, a norvégok a F-5A/B-jeiket 1991-ben, a törököknél is 1988-ig hadrendben voltak az F-100-ak, de a gazdag németek is csak 1992-ben vonták ki az utolsó FIAT G-91-iket, hogy csak néhány példát említsek (az olasz F-104-eket meg sem említem). Tehát nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a NATO országok a modern repülőgépek mellett igen sok elavult repülőgépet tartottak rendszerben azokkal párhuzamosan, csak ez nem annyira köztudott.

    TG
  • bgabor
    #48156
    Ja, rájöttem közben, ki is szerkesztettem gyorsan, de te a te válaszod gyorsabb volt. :)
  • [NST]Cifu
    #48155
    A légtérfölényt kivívni hivatott vadászoknak a még működő légvédelmi rendszerek orra előtt kellene lesöpörni az ellenséges légierőt, tehát csak ennyi a probléma... :)
  • bgabor
    #48154
    Na de a SEAD feladatú gépek mellé lehet adni vadászkíséretet is.
  • [NST]Cifu
    #48153
    Ehhez még hozzátenném, hogy iszonyatos volt a keleti második vonalbeli fölény. Ez az elavult, de még bevethető gépeket, fegyvereket jelölte. Ugye nyugaton ezzel úgy vicceltek, hogy a szovjetek ha egy fegyver elavult, akkor azt nem szétvágták, hanem szépen félreállították őket, hátha még egyszer szükség lesz rájuk.

    Elég arra gondolni, hogy az 1980-as években a magyar harckocsiállomány közel olyan szinten volt, mint a nyugat-német! Csak amíg a németeknél Leopard 1 és Leopard 2 harckocsikból állt az egész, tehát modern vagy legfeljebb egy generációval elmaradt harckocsikról van szó, nálunk volt ~150 egy generációval elmaradt T-72-es és 1200 két generációval elmaradt T-54/T-55 plusz több száz II.Vh-s szintet képviselő T-34-85!

    Az elavult erőket a nyugat sose tartotta sokra, nem fektettek jelentős hangsúlyt a második-, harmadik vonalbéli erőkre, hiszen nem tömeghadseregben gondolkodtak.

    Keleten más volt a felállás, itt úgy gondolták, hogy oké, a jelenleg ott lévő regurális és sorállomány az frontvonal, a frissen behívottak meg a második és harmadik vonal, és nekik is kell fegyver. Ha elmaradottabb, az nem akkora baj, hiszen nem az a cél, hogy az ellenség frontvonalával harcoljanak, hanem azon egységek ellen, amelyeket a frontvonal kikerült, és hátrahagyott. Mivel ezek utánpótlás nélkül maradtak, ezért két lehetőségük marad, vagy beássák magukat valami jól védhető pozícióba, és reménykednek, hogy a felmentősereg, vagy nekiállnak gerilla hadviselést fojtatni. Mindkettő ellen megfelel a második vonalbéli fegyverzet.

    Végül pedig ott van az a lehetőség is, hogy a másod- és harmadrendű erőket mint feláldozható egységeket vetik be, hogy felőröljék a nyugati erőket. Itt a II.Vh-s szovjet doktrínát kell elképzelni - hiába van neked modern fegyvered, ha nincs időd hátravonulni pihenni, újrafegyverezni, az ellőtt lőszereket bepótolni, a szükséges karbantartásokat elvégezni. Embertelen a saját feláldozott egységekkel szemben, nem vitás, de hát a háborúk első sorban nem az emberségességükről szoktak híresek lenni...
  • [NST]Cifu
    #48152
    Kevesebb, de fejlettebb a gép ma a felállás.

    Kína ebbe a zsákba nehezen fér bele. Ott még aktív J-7-esek is vannak. ;)
  • [NST]Cifu
    #48151
    Ez igaz, de az AWACS-ok útvonalát úgy szokták megtervezni, hogy még véletlenül se kerüljön ezeknek a hatósugarába

    Ha a frontvonal közelébe letelepítenek egy Sz-300P-t, akkor nem jön a frontvonal 300km-es közelébe? :)

    És hát ismerjük az amerikai dotrínát, az ellenséges légtér pacifikálásának egyik első lépése az ellenséges légvédelmi rendszerek elpuszítása SEAD bevetésekkel. Azok közül is nyilván az olyan nagy hatótávolságúak, mint az Sz-300, elpusztításával kezdik a dolgot.

    A nagy kérdés az, hogy mennyire lett volna hatékony az elektronikai zavarás és ellen-tevékenység. A SEAD szép dolog, de itt nem az ODS-ről beszélünk, az égbolt tele lenne ellenséges vadászgépekkel...

    Tudtommal '91-ben irak megtámadását is a SEAD bevetésekkel indították, illeve azzal, hogy néhány alacsonyan közelítő Apache határmenti radarállomások elpusztításával rést vágott az iraki radar lefedettségen, majd utánuk jöttek a SEAD feladatú gépek, akik minden létező radarvezérlésű SAM-et kiiktattak a következő napok során.

    Ismét: Az ODS alatt az iraki légierő iszonyatosan passzív volt...
  • Molnibalage
    #48150
    Sokan folytattak már erről késhegyre menő vitákat. Lényegében szerintem ez megjósolhatatlan. Túl sok a 'ha' és ismeretlen információ. Az orosz mennyiségi fölény hatalmas volt, ez tagadhatatlan.

    Az ODS megmutatta az eszméletelen nyugati technikai és kiképzésbeli fölényt, csak éppen számszerű túlerő mellett. Az IAF számszerű hátrányban is mindvégig sikeres maradart a szovjet mintával szemben.

    A kérdés szerintem az lett volna, hogy a NATO az első napok iszonyatos nyomását hogyan bírta volna el. A kulcs az lett volna, hogy mekkora területet adjanak fel annak árán, hogy a légierő időt nyerjen a légvédelem és ellenséges légierő ledarálására. Ha ez magvan, akkor onnantól fogva nem igazán számított volna a VSZ mennyiségi fölénye, mert a légierő egyszerűen letiport volna mindent, ha marad bene elég pontencia. Lényegében egy olyan egyensúlyi állapot megtalálása lett volna a cél, hogy miből és mennyit áldozzanak fel úgy, hogy az a végén megkívánt páncélelhárítási és légitámogatási fölny megmaradjon.

    Amíg nem jött a MiG-29 és Szu-27, addig a mennyiségi fölényt iszonyatosan kompenzálta az, hogy a NATO légierők nagy átlagba egy generációval jártak a VSZ előtt. Sokakat elkápráztat ez a két gép, de az elfelejtik, hogy a VSZ légierők gerincét még ekkor is a MiG-21 adta, ami azért elég döbbenetes. És nem a bisz, MF és PF is repkedett nagyszámban. Ezek a 2/4 db R-3Sz rakétával már Vietnám felett is soványak voltak az akkori F-4-ek ellen és béna jenki pilóták ellen. Vietnám után all aspect rakétás 4. gen NATO vadászok ellen mire lettek volna képesek? Hááááááááát...

    Az orosz gépeken semmiféle aktív / passzív védelem nem volt jóformán, csak a csapásmérőkön. A tömegesen szolgáló MiG-21/23 gépeken semmi, csak az MLD variánson, de az is a '80-as évek végére terjedt el, de csak a SZU légierejében volt komoly mennyiségben.
  • Molnibalage
    #48149
    Az a következő napok során eltartott kb. másfél-két hétig. Addig még voltak kisebb magmaradt légévdelmek. A gerincet valóban megroppantották már az elején, de a kifilézés még eltartott egy darabig.
  • Molnibalage
    #48148
    A Szu-34-ről már sokmindent hallattunk. 2007 végén még 120 gép volt a cél 2020-ig.
  • Molnibalage
    #48147
    Eddig a Hidegháborúról volt szó. Ott szó sem volt sem AMRAAM-ról sem F-22-ről.

    36 db gép az mennyiségileg egyszerűen tól sok. 4 db F-15 gépen összesen van 32 db légiharc rakéta. Ez ma jellemzően 6 db AIM-120C-7 és 2 db AIM-9X.

    Az F-22 külső + belső fegyverérrel vihet elegendő fegyverzetet.

    Viszont ma nem jön darabra ennyi gép. Kevesebb, de fejlettebb a gép ma a felállás.

    A többszáz mérföldes észlelés egy jó szlogen a magasan repülő gépek ellen. Egy vacak kis MiG-21 földháttérben azért az egészen más tészta.
  • JanáJ
    #48146
    Jól értem hogy azt mondjátok, hogy a 80-as években a Nato megfogott volna egy orosz/szovjet támadást? (atom nem játszik mondjuk)
  • bgabor
    #48145
    De akkor visszaigazolnék a másik felvetett dologhoz, miszerint ott vannak a nagy hatótávú légvédelmi rakéták is...

    Ez igaz, de az AWACS-ok útvonalát úgy szokták megtervezni, hogy még véletlenül se kerüljön ezeknek a hatósugarába. És hát ismerjük az amerikai dotrínát, az ellenséges légtér pacifikálásának egyik első lépése az ellenséges légvédelmi rendszerek elpuszítása SEAD bevetésekkel. Azok közül is nyilván az olyan nagy hatótávolságúak, mint az Sz-300, elpusztításával kezdik a dolgot.

    Tudtommal '91-ben irak megtámadását is a SEAD bevetésekkel indították, illeve azzal, hogy néhány alacsonyan közelítő Apache határmenti radarállomások elpusztításával rést vágott az iraki radar lefedettségen, majd utánuk jöttek a SEAD feladatú gépek, akik minden létező radarvezérlésű SAM-et kiiktattak a következő napok során.
  • bgabor
    #48144
    Igaz, a '80-as évek közepéről beszéltünk, ez kiment a fejemből. Persze, akkor Sparrow, hiszen AMRAAM csak a '90-es évek elejétől van.
  • bgabor
    #48143
    Szerintem olyan ez is, mint a Szu-34es.

    Ugyebár nemrég sokat tárgyaltuk a típust itt a topikban.
    Azt halljuk az oroszoktól, hogy 2015-ig 70 darab Szu-34es szolgálatba állítását tervezik.

    Erre a szeptemberi Aranysasban ilyeneket írnak a típusról:

    "Emlékezetes, hogy a Szu-34est évek óta nem tudják harcoló alakulathoz helyezni, mivel a meglévő fél tucat gép még mindíg az állami átvételi próbák alatt áll."

    "Megpróbálják a PAK-FA esetében kétezer repülésből befejezni a berepülési programot. Erre azonban kevés példát találunk, éppenséggel az oroszoknál is nagyon elhúzódnak az ilyen jellg munkák. Elég csak a Szu-27esek modernizációs programját, vagy a Szu-34est említeni. Az alig fél tucat szériapéldányban létező típusról a közelmúltban derítették ki, hogy a fedélzeti rendszerek energiaellátó rendszerét alapjaiban kell módosítani segédgázturbina beépítésével. Ezenfelül még számos további problémás tényező is fennáll, amelyek mindegyike késlelteti a szolgálatba állítást."


    Szóval úgy tűnik hogy ezúttal is csak a szokásos orosz kamuzással vegyített kincstári optimuzmusról van szó. Könnyen lehet hogy a KSz-172 Novatorral kapcsolatban is ugyanez a helyzet.

  • [NST]Cifu
    #48142
    Azért most határozzuk meg, hogy mikorról beszélünk? :D

    1980-as évek? Akkor az F-15-ösökön még nem igazán volt AMRAAM.
    Jelenkor? Akkor a frontvonalat inkább a T-90A/C harckocsik képviselik.

    De akkor visszaigazolnék a másik felvetett dologhoz, miszerint ott vannak a nagy hatótávú légvédelmi rakéták is...
  • [NST]Cifu
    #48141
    Nem állt hadrendbe, de a feladatkörre céloztam (írhattam volna R-37-est is akár tehát), és igen, az 1980-as években még közel's távol nem volt ilyesmi.

    Jelenleg a PAK-FA/FGFA programhoz ilyesmiket is olvasni:

    'Izdelie 810' - Range upto 400 km.

    'Izdelie-180' – solid-fuel R-77 derivative with range -110-140 km. With active and passive radar, homing on jammer.

    'Izdelie-180PD' is air-breath R-77 derivative having a range -250 km


    BTW érdekesség az indiai MiG-29/35 és a Zsuk-AE radarral kapcsolatban egy júliusi dátumozású cikkből:



    -A MiG-29K quadruplex digitális FBW-vel bír.
    -Az RD-33MK tolóereje ~8%-al nagyobb lett, 88,3kN.
    -A belső üzemanyag mennyiség 5,2 tonna a MiG-25K esetében, új törzs alatti póttartály, 2150 literes űrtartalommal (a régi MiG-29-es tartály 1520 literes volt).
    -Az indiai MiG-29K-k Zsuk-M1E radarral érkeznek, hatótávjuk 130km (3m2 RCS ellen?), és négy célpontot tudnak befogva tartani / R-77ME-est rávezetni.
    -PrNK-29K navigációs-tűzvezető rendszer, a fedélzetiadatbusz MIL-STD-1553B szabványú.
    -Viszont továbbra sincs optikai kábeles adatbusz (erre a MiG korábban ígéretet tett)
    -Elta EL/M-8222 jammer pod a jobb szárny alatt.
    -3 színes MFD plusz IKS-1M HUD elől, hátul 4 MFD, mindegyik orosz gyártmány.
    -Az Indiai MiG-29K-ba a külföldi cuccok főleg indiai gyártmányok (UHF/VHF rádiók, rádió magasság mérő, TACAN, ILS/VOR/MKR, RWR, stb.). A sisakcélzó Thales Topsight. Az orosz MiG-29K-ban ezek orosz gyártmányokra lesznek lecserélve, kivéve a francia Sagem Sigma 95 INS-t.
    -Orosz R-098 adatkapcsolat került a gépekbe (tudását nem részletezik).

    A cikkben látható is a Zsuk-AE rész, 2008 októberében 680 T/R verzió repült már, a végleges 1064 T/R modulos lesz.

    A MiG-35-el kapcsolatban említenek két új rakétát, a Vympel R-74M-et és az R-77-1-est.

    Írnak arról, hogy Szíria megrendelte 20 MiG-29-esének MiG-29SzMT szintre való modernizálását, plusz 15 darab MiG-29M/M2 megrendelését. A MiG-29M/M2 a MiG-35 butított verziója, az AESA Zsuk-AE helyett Zsuk-M1E radarral. Oroszországban az Algériától visszavett Mig-29SzMT (24db) és MiG-29UBT (4db) továbbra is működnek. Algéria egyébként azért nem fogadta el a gépeket, mert nem új, hanem korábban gyártott, felújított gépekről van szó. A gépek visszaszállítása után az export szintű cuccokat, mint rádiók vagy IFF lecserélték az orosz megfelelőikre. A gépekhez rendelkezésre állnak: R-77M, Kh-31A/P, Kh-29T és KAB-500Kr. Továbbá Myammar 20db MiG-29SzMT-t rendelt 2009 végén.

    Az Indiai MiG-29 modernizáció 65 gépet érint, a felújított gépek jelölése MiG-29UPG, tartalma:

    -Zsuk-M2E radar
    -OLSz-UE IRST (ugyan az, mint a MiG-29K/MiG-35-ben)
    -Francia (INS és a Topsight sisakcélzó) és Izraeli (ECM) rendszerek

    Említik, hogy nincs nagy érdeklődés az európai NATO tagországok számára kidolgozott MiG-29NATO/ICAO felújító csomagra, igaz a szlovákok a saját 12db MiG-29AS-ükhöz megrendelték azt.

    [center]
    MiG-29K műszerfal


    MiG-29KUB a Kuznyecov fedélzetén


    2150 literes törzs alatti, és 2x 1150 literes félszárny alatti póttankok
  • bgabor
    #48140
    Na igen, de azt kijelenthetjük, hogy az AWACS-nál jobban őrzött dolog nincsen a harctéren, szóval azon tartózkodni a legbiztonságosabb. Ha pedig a HAVCAP-ot négy, AMRAAMokkal felszerelt F-15C vagy F-22A látja el, akkor máris nem olyan sok az a 34 MiG-21es. Főleg hogy az AWACS-nek köszönhetően ennyi ellenséges gép érkezését/felszállását többszáz mérföldről érzékelik, és mire azok az AWACS közelébe érnek, már a fogadóbizottság is a kellő számú lesz.
  • bgabor
    #48139
    100 km-re a frontvonaltól az szerintem még bőven a harctér, pláne a nagy hatótávolságú rakéták korában. Egyenrangú harcoló felek pedig ma már nincsenek. Azok az országok, akik képesek lennének szembeállítani úgy a haderejüket, hogy abból viszonylag egyenrangú harc keredkedne ki, a kölcsönös atomfenyegetés miatt nem teszik ezt.
  • Molnibalage
    #48138
    Nem értem ezt a KSz-172 mániát. Van bármiéle bizonyíték arra, hogy ez hadrendbe állt? Ez csak egy ötlet, semmi több, és még csak nem is hidegháborús az ötlet oputputja. Nem létező fegyverről beszélgetünk.
  • Molnibalage
    #48137
    Még ez sem biztos. Az E-3 gépek kinyírása a legmagasabb prioritás lett volna egy háborúban a NATO és SZU között. Masszív gyakorlatokon azt szimulálták (asszen a csehek), hogy 24-36 MiG-21 elindul az AWACS felé alacsonyan. Ennyi még a szoksásos négy gépes HAVCAP-nak is messze több, mint masszív fenyegetés. Ezzel lényegében tehetetlenek lettek volna. Máshonnan kellett volna erőket átcsoportosítani.

    Tehát ez attól is függ, hogy egy háború hanyagik órájáról van szó.
  • [NST]Cifu
    #48136
    Az AWACS nem a harctér felett kering, hanem vagy 100km-el mögötte. Másfelől abban se lennék olyan biztos, hogy egyenrangú harcoló feleknél az AWACS olyan hú, de nagy biztonságban lenne (KSz-172 Novator, példának okáért, de gyakorlatilag a nagy hatótávolságú légvédelmi komplexumok is ott vannak veszélyforrásként).
  • bgabor
    #48135
    Azért azt kijelenthetjük hogy egy harctéren egy A-10A pilótájának lenni némileg veszélyesebb mint mondjuk egy E3 AWACS-é.
  • Molnibalage
    #48134
    Pontosan olvastam. Tudtam, hogy mit akarsz írnik, de akkor sem azt írtad szerintem...
  • bgabor
    #48133
    Az F-15C-nek beépített ECM rendszere van, ha megfigyeled, nem beszéltem vele kapcsolatban ECM konténerről.
    A Szu-27-nél beszéltem ECM konténerről, mivel neki nincs beépített ECM rendszere, ezért kénytelen konténerben hodozni azt.

    Kéretik kicsivel pontosabban olvasni.
  • Molnibalage
    #48132
    Csata után a halottak összelapátolása. (Vagy még az sem.) Persze az már csak ex. harctér...

  • [NST]Cifu
    #48131
    Én csak arról beszéltem, hogy nem lehetett egy életbiztosítás A-10 pilótának lenni ilyen körülmények között

    Egy harctéren van olyan feladatkör, amely életbiztosítás? :D
  • [NST]Cifu
    #48130
    Kíváncsi vagyok mennyit ért volna a GAU-8as az 1980-as évek közepén, a tunguzkákkal, iglákkal és szu-27esekkel fedezett szovjet T-80asok tömegei ellen.

    Hát azért elég sokat. Amúgy nem a Szu-27-esek, hanem a MiG-29/MiG-23/MiG-21 fedezte volna a csapatokat, a Szu-27 nagy hatótávolsága miatt légifölény vadászgép volt, és alapvetően nem a frontvonal felett tevékenykedett.

    . Én nem vitatom hogy a GAU-8 képes harcképtelenné tenni egy tankot, talán még ki is lőni ha régebbi típusról van szó, de az vitán felül áll, hogy ehhez az A-10esnek nagyon közel kell mennie az ellenséges tankokhoz.

    A T-80-asnak sincs megerősített tetőpáncélzata, egyszóval még a T-80-asok is okkal félhetnek tőle...

    Szerintem még a T-80asokat kísérő BMP-2 esek gépágyúi is halálos veszélyt jelentettek volna az alacsonytámadó A-10esekre, nemhogy a dedikált csapatlégvédelmi eszközök, mint a tunguska, shilka, igla és sztrela, illetve ezen két utóbbi indítóplatformjai.

    A BMP-2 gépágyú nem igazán a légi célok ellen készült, közvetlen találatot elérni vele nem nagyon lehetett. Erre a célra inkább a 12,7mm-es NSzVT légvédelmi géppuska volt alkalmas, de ahhoz ugye ki kellett bújni a páncél mögül. Tovább eltalálni valamit géppuskával azért nem olyan könnyű, még helikoptert sem, nemhogy repülőgépet, és tegyük hozzá, hogy az A-10 elég jó sérülésállósággal rendelkezett...
  • [NST]Cifu
    #48129
    Ez hogy van? Eddig az élt bennem, hogy a revolver megbízhatóbb. De olyan videó tényleg nem ugrik be, ahol földbe temetik a revolvert majd előkapják és lőnek.

    Arról viszont sok videó van, hogyan lő valaki gyorsan revolverrel, ürít, tölt és megint lő. Az ejektor rúd meg azért van, hogy kitolja a hüvelyeket.


    Revolver és revolver között is van különbség. A 7 lőszeres dobtár falvastagsága kisebb, hamarabb felmelegszik, emiatt adódhatott a probléma. Másfelől nem írja milyen sűrűn is töltött utána. Gyors egymásutánban 30-40 lövés után már igencsak forró lehetett az a fegyver...

    Hogy a kavicsot, homokot hogy érti, azt nem tudom.

    Én a személyes tapasztalataim és az olvasott források alapján még továbbra is azt vallom, hogy a revolver megbízhatóbb, mint az öntöltő pisztoly. Nincs alaphelyzet egyetlen rugó sem megfeszítve, és akadály esetén (mondjuk döglött lőszer) az elsütőbillentyű újabb elhúzásával rögtön leadható a következő lövés, míg öntöltőnél ugye ilyenkor kézzel kell a szánt hátrahúzni...
  • Molnibalage
    #48128
    Az F-15 gépeken soha nem volt ECM konténer.

    Nem, valóban nem. Csak éppen ezek nélkül repülő ellefél ellen sem nyújtottak sokat a szovjet vadászgépek.

    Az orosz gépeknél a wikis IOC dátumokat meg nem kell komolyan venni a modern rendszereknél. Szép, hogy elvben azóta van, de jelentős mennyiség az utóbbi pár évig - de talán most sem - volt...
  • bgabor
    #48127
    Naná, hogy van hozzájuk ALQ-131 konténer, minden, az ellenséges radarvezérlésű légvédelmi rakéták által fokozottan veszélyeztetett gépet el szoktak látni ilyen ECM konténerrel, ami az ilyen rakéták működését zavarja. Az A-10 mellett a Su-25T-n, de még az ellenséges radaros légiharcrakéták által fegyvegetett F-15C-n is van ilyen, sőt, még a Szu-27esre is lehet ilyet rakni ilyet pod formájában.

    De is azt mindketten tudjuk hogy az ECM és az infracsapák korántsem jelentenek 100%-os védelmet a légvédelmi rakéták ellen(tehát a MiG az A-10 ellen korántsem esélytelen), és hogy nem érnek semmit az önjáró csöves légvédelem(SPAAA) fegyverei ellen. Az alacsonyan és lassan repülő légi célok ellen erősen halálos Tunguska komplexum 1982 óta áll rendszerben az oroszoknál, elődje, a Shilka ugyebár 1962 óta, szóval elég elterjedt dolgok voltak akkoriban, és se az ECM, se az infracsapda nem véd a nagy mennyiségben érkező gépágyúlőszerek ellen.
  • Molnibalage
    #48126
    Ezen a MiG-23 könnyedén lelövi dolgon - már bocs - de jót mosolyogtam. Az A-10 gépek ALQ-131 konténerrel és olyan mennyiségű diplól és infracsapdával voltak megrakodva, hogy a MiG-23 fegyverzete mennyiségileg és minőségileg is elég vicces volt azzal szembeállítva. A gépágyúja lett volna a leghatékonyabb fegyvere...

    Az A-10-re a legnagyobb veszélyt a ZSU-23-4 és Igla jelentette volna és a Sztrela-10, de ebből kevés volt. Az Osa (SA-8) elvben korszerű volt, de mivel élesben nem használták tudommal, ezért nem lehet róla túl sokat tudni.
  • bgabor
    #48125
    Persze, mind ismerjük az amerikai doktrínát, hogy a légifölény kivívásával kezdik az egész hadműveletet, hogy aztán a CAS gépeik és a támadó helikoptereik már szabadon garázdálkodhassanak. Nem is a végereményről beszéltem.

    Én csak arról beszéltem, hogy nem lehetett egy életbiztosítás A-10 pilótának lenni ilyen körülmények között, hogy gyakorlatilag a gép csak az ellenséges csapatlégvédelem, MANPADS és az SPAAA-k megsemmisítési zónáján belül tud támadni.
  • bgabor
    #48124
    Nem baj, a légifedezetet más típusokkal is meg lehet oldani, és azért egy A-10-es "repülő téglát" nem olyan nehéz lelőni, még egy MiG-23as is könnyen megbirkózik vele.

    Nem mintha a csapatlégvédelmi eszközök nem jelentettek volna már önmagukban is halálos veszélyt az A-10re.