-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
bgabor #48086 Felmerült bennem néhány kérdés az A-10 esek modernizálásával kapcsolatban, aminek hangot is adtam a DCS:A-10C topicban, de ide is beírom, mert érdekel mit gondoltok az ügyben.
Ugyebár azt az oroszok is belátták a Szu-25 esetében, hogy tank méretű célokat, amikből általában sok van egy anti-tank küldetés során, nem gazdaságos olyan féltonnás és drága rakétákkal támadni, mint mondjuk a Kh-29L vagy T, amikből amúgy is csak keveset, mondjuk négyet tud magával vinni a gép.
Ezért fejlesztették ugyebár ki a Szu-25T-t, melynek elsődleges fegyvere
a Vikhr rakéta lett, ami egy kis méretű, lézervezérlésű rakéta, ami olcsó, és amit a Szu-25T nagy mennyiségben képes hordozni, egyszerre 16 darabot, amivel ideális esetben egyetlen gép akár 16 tank kategóriájú célt is le tud küzdeni.
Azon gondolkodtam, hogyhogy az amerikaiak nem látták be ugyanezt, hiszen az A-10A ugyanezzel a problémával küzd. Ugyebár az belátható, hogy a Maverick nem éppen hatékony fegyver tankok leküzdésére, mert nagy és drága, és jó ha hat-nyolc darabot hordozhat belőle egy gép egyszerre. Egy ilyen 300 kilós és 160.000 dolláros rakéta bevetése nem éppen a leghatékonyabb módja a tankok leküzdésének.
Hogy lehet az, hogy az A-10C program keretén belül nem próbáltak megoldást találni erre a problémára? Hasonlóan a Szu-25T-hez, meg lehetett volna oldani a helyzetet egy már meglévő helikopter-rakétának a fegyverzetbe történő integrálásával, az AGM-114 Hellfire alkalmazása szerintem adja magát. Persze, értem én, hogy a Szu-25T-nek is problémái vannak belőle, hogy egy viszonylag kis hatótávolságú, eredetileg helikopterekhez tervezett rakétát vet be, amelynek a célbjutása közben folyamatosan meg kell világítania a célt a lézeres célmegjelölővel, egyfolytában a cél irányába repülve emiatt, bele a veszélyzóna kellős közepébe. Na de ezt meg lehetne rendesen is csinálni, egy nagy szögben forgatható lézeres célmegjelölővel, nem feltétlenül kellene megismételni az oroszok ostoba és kapitális tervezési hibáját, hogy egy gyenge minőségű, oldalra max 10 fokban kitéríthető, minden lövés után hűlés céljából magától kikapcsolódó lézeres célmegjelölőt tesznek a gépre, ami miatt a gép nem fordulhat ki a rakéta indítása után. (és amely gépnek mellesleg a lézervezérlésű tankelhárító rakéták alkalmazása a fő profilja)
Főleg a mai helyzetben érdekes ez, ahol a légierőknél ugyebár elsődleges a költségcsökkentés és a hatékonyág növelése. Szóval az amcsiknál ez hogyhogy nem merült még eddig fel?