-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#46706
...amely sokkal nehezebben ellenőrízhető (az internet), viszont ezt meg sem próbálják egyenlőre kezelni...
Ezzel nem értek egyet. Az USA és a legtöbb nagyhatalom, Németország, Franciaország, Anglia, de főleg Kína és Oroszország egyre jobban ügyel az internetre. Kína esete ugye speciális, az külön fejezet. Az USA mindenfélét próbál, igazából én úgy látom, hogy 2003 óta nagyon-nagyon kemény brainstorming kezdődött, hogy mit is csináljanak az internettel. Kezdődött azzal, hogy durván feltöltötték az internetet. Gyakorlatilag mindegyik fegyvernem egy nagyon keményen nekiállt saját weboldalakat létrehozni, és nem egyszerűen arról van szó, hogy csinálnak egy weboldalt minden nagyobb hadihajónak, hanem egy hordozón a "helyi" újságot külön erre kiképzett média-tisztek készítik, és ez nem csak a legénységnek, hanem a külvilágnak is szól ( [URL=http://www.eisenhower.navy.mil/5Star.html]Itt van például az "Ike" (CVN-69, USS Dwight D. Eisenhower) ilyen újságja[/URL] ). Ott vannak a saját híroldalaik, mint a Navy Times, és az, hogy rajta tartják a kezüket az olyan "független" oldalak ütőerén, mint a Military.com. Időközben sok dolgot kipróbáltak, születtek és sorvadtak el speciális blogok, bloggyűjtő helyek, majd a saját félig zárt belső hálózatuk (az internetről elérhető, de csak jelszóval és (talán?) hardverkulcsal(?). Ott van a katonák e-mailjeinek ellenörzése, ott van a Facebook és Twitter engedélyezése és letiltása eset és így tovább. Nem minden lépésük bizonyul jónak, de a Vietnami háború utáni "hírzárlat" és az 1991-es "médiaetetés" után mindent megtesznek, hogy azért óvják a "háttérországot" a túlzott sokkoktól, és igyekeztek a "hősi" mítoszt táplálni, ennek talán legdurvább példája a Jessica Lynch eset volt, amit az interneten is tápláltak elégé.
Szerintem nagyon is tisztában vannak a hadseregek az internet fontosságával, és mindent elkövetnek, hogy a saját szolgálatukba hajtsák azt, amennyire az lehetséges. Noha a közvetlen, szigorúan vett kontroll nem jellemző, azért megvannak a lehetőségek, hogy a háttérországban kialakuló képet kellően árnyalhassák.
de ez esetben komoly csorbát szenvedne az a kép, hogy a szuper, ugyan akkor drága fegyvereink nem tévedhetetlenek, és ebből az következne, hogy nem vagyunk sebezhetetlenek, és ez hosszútávon az egész társadalmunk azon hitét ingatná meg, hogy technológiai fölényünk birtokában sebezhetetlenek és felsőbbrendűek vagyunk (de ez már nem ennek a fórumnak a témája).
Ez egy ördögi kör. Az M1 Abrams esete volt az egyik mintapélda, hiszen olyan NEM lehet, hogy a világ legfejlettebb harckocsiját ki tudják lőni, igaz? Az US ARMY mindent bevetett, hogy kialakítsa az Abrams-mítoszt, ahogy az USAF is ugyanígy tesz az F-22A és az F-35 esetében, vagy az US NAVY az új Virginia-osztályú tengeralattjárókkal, a repülőgép-hordozókkal és így tovább. Feltűnnek a Discovery-channelen és a hasonló csatornákon, ahol a kezelőszemélyzet és a neves showgazdák előadják mennyire is csudajó ez az eszköz. Ez egyben szükséges is, ugyanis ezek az eszközök pokoli drágák, tehát kell a hátszél a politikusoknak és a lobbynak. A hadsereg vezetői pedig könnyebben kuncsoroghatnak egy kis plusz pénzért a vályúnál. Ez ment úgy 2004-2005-ig probléma nélkül, amikor az egyre inkább elfajuló költekezéstől kiborult a bili, és egyre ráncosodó homlokokkal kezdték el kérdezgetni a politikusok, hogy minek 90-120-150 milliárd dollár az US ARMY FCS programjára, minek több milliárd pluszpénz az F-35-höz, minek az US NAVY-nek a méregdrága Zumwalt és így tovább. Ekkor kezdődött meg a kármentési akció. Jöttek a látványos "mentőakciók", mint például az M1 Abrams esetén a TUSK. Hiszen az Abramsek egy része akár tetszik, akár nem, IED-k és RPG támadások miatt rongálódott meg vagy veszett oda. A TUSK persze pénzbe kerül... Azt azonban nem verik nagy dobra, hogy a TUSK sem jelent megoldást bizonyos problémákra, például ha 4-5db 152mm-es gránátot használnak az útba "építve" IED-nek, akkor teljesen mindegy, mit csinálnak, az az Abrams jó eséllyel le lesz írva, és örülhetnek, ha a személyzetből valaki túléli. De sztárolni kell a TUSK-ot, mert ez a jó irány... Ismerjék be, hogy ezt egyszerűen egy harckocsi sem élné túl? Akkor otthon az emberek még felteszik a kérdést, hogy akkor minek harckocsi oda? Mert ők nem fogják olyan könnyen venni, hogy márpedig szükség van rájuk, és a TUSK-tól ugyan nő a túlélőképességük, de nem lesznek továbbra sem sebezhetetlenek.
Ezek az akciók néha igazi ön-tökön szúrásba mennek át. Például 2003 előtt a reaktív páncélzatot nem nagyon vették komolyan. Kinek kell olyan? A gyenge páncélzatú T-72-esekre, T-80-asokra és T-90-esekre pakolják az oroszok, muhaha, nekünk viszont vastag páncélzatunk van, nem kell ilyesmi. Aztán rájöttek, hogy nem volna olyan rossz, ezért sebtiben beszerezték Izraelből az ERA téglákat először a Bradley-kre, aztán az Abramsokra. A sok "hozzá nem értő" ország pedig közben már évek óta az ERA-k bűvöletében él...
Ez az, ahol egy kicsit például a fejemet vakarom a Leopard 2 terén. Nem vitatom el, hogy a világ egyik legjobban védett harckocsija, de furcsa mód a modern tervezésű harckocsik (Koreai XK2, Japán Type-10) inkább a Leclerc-re hasonlítanak, alacsonyabbak, automata töltőberendezéssel bírnak, hidropenumatikus rugózásuk van, és mindkettő esetén modulszerű réteges páncélzatuk van, mint a német Puma IFV-nek...
Na jó, késő van, már szana-szét csatangolnak a gondolataim... :D