Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #45565
    A Concordfe terveit ellopták, de a Tu-144 a fizikai hasonlóságtól eltekintve (amely például megfigyelhető volt egyes amerikai szuperszonikus utasszállító terveken is) nagyon sok téren különbözik. Elég megnézni szemből a két gépet, hogy nyilvánvaló legyen, hogy a Concorde és a Tu-144 csak távoli rokonok, a Tu-144 félszárnyai vízszintesek, míg a Concorde szárnyai egy színuszhullámot formálnak. A Tupoljev a Tu-144 gyökereit már a Tu-125 és Tu-135 bombázóknál leverte, amelyek az 1950-es évek végén az XB-70 Valkyre bombázóra lettek volna válaszok (végül a Szuhoj kapta a megbízást erre a feladatra, a T-4 bombázóval, amelyből azonban csak a prototípus épült meg).


    Tu-125


    Tu-135


    A Buran kinézete emlékeztet csak az STS-re, ez pedig egész egyszerűen annak köszönhető, hogy a szovjet vezetés azt akarta, hogy az ő űrrepülőgépük is legalább ugyanazt tudja, mint az STS. A hasonló méretű raktér és hasznos teher megszabta az alapokat, a szovjet mérnökök pedig végeztek jópár tesztet különféle alakú repülőtestekkel, miután úgy döntöttek, hogy maradnak az STS féle alaknál. Az ok eszerű, ilyen feltételeknek ez a test nagyszerűen megfelel, az opciók ilyen vagy olyan hátrányokkal bírtak. A BOR sorozatú tesztgépeknél végül a BOR-5-el tesztelték a végső, STS alakú formát, és ez nyújtotta a legjobb tömeg / felhajtóerő / legkissebb ellenállási mutatókat, így ezt vették alapul.

    BOR-5

    A Buran féle űrrepülőgépnek nincs hajtóműve, az egy hagyományos, folyékony hajtóanyagú hordozórakéta hátáról indul, amit Enyergiának hívnak, a rendszer az ürrepülőgép nélkül is teljes értékű. Az amerikaiaknál a "minél jobb" újrafelhasználásra való tekintettel a fő hajtóműveket az űrrepülőgépre építették be, és ahogy Molni is írja, a többi csak üzemanyag tartály, vagy gyorsító rakéta. Az STS hajtóművei csak addig képesek működni, amíg a póttartály a gép hasa alatt van, ha abból kifogy a nafta, csak az OMS nevű manőverező hajtóművekre támaszkodhat már. A szovjetek teljesen más megoldást alkalmaztak, ők a Szojuzhoz hasonlóan nem akarták, hogy a repülőgép komoly pályamanővereket hajtson végre, mivel ez túl sok plusz tömeget és bonyolultabb rendszert eremdényez. A Buran pályára állításáért a hordozórakéta felel, ő attól komolyabb mértékben nem tud eltérni. Ez talán elsőre hátránynak tűnik, de az STS relatív nagyobb szabadságát sose használták ki, tehát ha innen nézzük, a szovjet mérnökök gyakorlatiasabban és pragmatikusabban oldották meg a kérdést.