-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#45102
@Molni:
A Sniper meg egészen más tartományban működik. Vagy nem? A Sniper azt tudja elvileg, hogy radar információ alapjná rááll a célra. Kiegészítő IFF funckió.
Akkor félreértés részemről, azt hittem IRST-nek akarod használni. Szvsz optikai IFF-nek azért nem igazán jó, mivel előre elég szűk a látószöge, csak ha pont előtte van a cél, akkor láthatná, mivel a mozgatható fejnél a lefele tekintést vették figyelembe.
@Lefty:
De az új ruszki optikai rendszernek gyanítom már képalkotó módja is van, különben nem sok értlme lett volna a MiG-35 aljára is rakni.
Lehet én vagyok félrevezetve, de én úgy értelmeztem, hogy az IRST maradt a szélvédő előtti, a hasára szerelt pedig FLIR/lézeres célmegjelölő.
Érdekes az a motyó a 18-ason, de nem hiszem, hogy ez a módszer szériafelszereléssé válna :) Vagy tévedek? Elég félmegoldás lenne, a már leírt problémák miatt...
Az US NAVY 150 darabot rendelt eddig, 2012-től szállítják a szériapéldányokat, IOC 2013. Az USAF még nem döntött, két opciója van a jelenlegi F-15 és F-16 gépek IRST-vel való ellátására, az egyik ez a pótüzemanyag-tartályba integrált verzió, a másik a korábban linkelt IRST pod a LANTIRN helyére függesztve.
Az üzemanyag tartályba épített verzió előnye, hogy nem kell a gépeket időlegesen kivonni az átalakításhoz, ami egy utólagosan beépített IRST esetén elkerülhetettlen. Hozzá kell tenni, ehhez az is kell, hogy az USN csúnyán rövidre van vágva hajófedélzeti gépek terén, nem nagyon engedheti meg magának, hogy hónapokra nélkülözzön nagyobb számú gépet.
Optikai rávezetést csak olyaneszközökben használnak, ami nem automatikus - mert a júzer irányítja, tehát valószínűleg nem is lehet automatizálni (és itt nem csak repülés világában gondolkodj)
A földi célok elleni optikai rávezetés (Maverick rakéta, Walleye siklóbomba) esetén a optikai rendszer által közvetitett képen lévő célkeresztet ráviszi az operátor egy jól azonosítható, kontúros célpontra, a kioldó megnyomásakor pedig az irányítórendszer ezt a képet "megjegyzi", és innentől kezdve a feladata "csak" annyi, hogy a rakéta/bomba orrát folyamatosan efelé a kontúros cél felé fordítsa, ha valamerre elmozdul, akkor úgy korrigál, hogy a tárolt képhez viszonyít. Ezzel a megoldással fire-and-forget irányításúak. Légiharcban is használható lenne ez a megoldás, amennyiben a célpont kellően elüt a háttértől. Megjegyzés: a kép felbontásával növelhető ennek az esélye.
Az igazi megoldás persze valóban az, hogy az irányítórendszer adatbázisában vannak az ismert gépek 3D-s modelljei, és ezek alapján azonosítaná a rakétalövedék irányítórendszere a célpontot. Szerintem ez egyáltalán nem sci-fi, hiszen az arcfelismerésnél tartunk már...
Opciók felsorolása....
Kimaradt a LADAR, vagyis kvázi egy olyan radar, ami elektromágneses hullámok helyett koherens fénysugarakkal dolgozik. Előnyei és hátrányai ennek is vannak, előnye, hogy a radar ellen kidolgozott lopakodó és elhárító technológiák teljesen hatástalanok ellene, hátránya, hogy mivel fényről van szó, így a hatását az időjárás és minden más fénytörést befolyásoló dolog (pl. füst) zavarhatja.
Legyen optikai rakéta, OK, de ahhoz előbb (ahogy molni is írta) tudni kell, merre van az arra. Légteret pásztázni 50x zoom-mal egy képernyőn meg elég fapados. (ezt mindenki tapasztalta aki szimben használt már ilyet) tehát önmagában már nem jó. Vissza is jutottunk az elejére.
Azért itt álljunk meg egy kicsit. A radar esetén sem a nyers radarképet látja a pilóta, hanem egy olyan mesterségesen generált képet, amelyet a radar elektronikája szűrt meg a számára, eltávolítva a képről minden olyan reflexiót, amely kizárhatóan nem repülő tárgy. Hasonló rendszer kell egyszerűen képalkotásnál is.
@Molni:
Képtelen vagyok megérteni, hogy miért csinálják ezt a jenkik. Nehogy már egy póttartály kelljen egy IRST-hez a XXI. században.
Ahogy fent írtam, egyszerű és gyors integráció, a nélkül, hogy a gépeket ki kéne vonni átalakításhoz.
Egyes F-4 verziók orra alatt is van / volt valami IR vagy képalkotó rendszer. AZ mi volt?
Az F-4B (USN/USMC) és F-4C (USAF) rendelkezett AN/AAA-4 IRST-vel, ez azonban nem volt képalkotó rendszer, csak a legerősebb hőforrás irányát mondta meg. De a gyakorlatban nem bizonyult elég megbízhatónak, így az F-4D/E sorozatnál megszüntették, helyére a későbbi F-4D-ken az AN/AAA-4 házát ismét felszerelték, de abba az AN/APR-25 v. -26 RWR antennái kerültek.
Megj.: A Vietnami háborúban az optikai azonosítás szükségessége miatt KB-18 elektronoptikai konténer került sok esetben a korai Phantomok jobb első törzs alatti Sparrow függesztési pontjára. Az F-4E-től ezt kvázi beépítették a bal szárnyba, TISEO (Target Identification System Electro-Optical) néven, igaz az export gépek többségéből hiányzott. A TISEO működhetett olyan módban, hogy a radar által befogott célpontra "nézett rá", így nem kellett keresgélni a célpontot a fegyverkezelőnek, csak egy gombot megnyomni.
![]()
F-4E, látható a bal szárny harmadánál a TISEO "szeme"
z F-14 kamerarendszerénél gondolom volt valami automatizáltság.
Volt, a rendszer képes volt egy adott képet "rögzíteni", és az azon bekövetkezett változást követni, például ha a célgép irányt változtatott, és automatikusan követte is azt. Az AN/AXX-1 TCS és az AN/AWG-9 radar oda és vissza master-slave kapcsolható volt, vagyis lehetett akár azt is megoldani, hogy a TCS kövesse a befogott célpontot, illetve azt is, hogy az AWG-9 kövesse azt a célpontot, amit a TCS tart "befogva". Egy érdekes elemzést olvastam anno ezzel kapcsolatban valahol, bár egy ponton kicsit falsnak hat.
A lényeg, hogy ezen master-slav képesség miatt z F-14 igen jó kvázi-ECCM-el bírt. Tegyük fel egy Tu-22M3-at tart befogva az F-14, és AIM-7 Sparrowot akar indítani rá, a Tu-22M3 igen komoly ECM rendszerekkel bírt, és olyan erős zavarójelet tudott generálni, amin az AWG-9 egyszerűen nem látott át, ám ettől függetlenül is képes volt az AIM-7-est célra vezetni, mégpedig úgy, hogy a TCS tartotta befogva a célpontot, a radar pedig oda nézett, ahova a TCS, ugyan a radar nem "látta" a célpontot, de az AIM-7-est ettől még célra tudta vezetni. Ezzel csak annyi a baj, hogy ha jól tudom, csak az első Sparrow I.-es (AAM-N-2 / -3 / -6 alias AIM-7A/B/C) volt "beam-riding" irányítású, a későbbiek félaktív rávezetésűek voltak. Vagy lehet, hogy a zavarás ellenére a célpontról elegendő radarjel verődött vissza, hogy az AIM-7 "meglássa"?
Namármost az azonosításhoz ennél kicsit részletesebb kép kell, kb. 1 méteres felbontás. Elég durva felbontóképesség körvonalazódik előttem. Lehet, hogy az amatőr csillagászok ölnének egy ilyen rendszerért? :)
Az AN/AXX-1 TCS ugyanazon a Newton-távcső elven működik, amit nagyon sok amatőr csillagász, és a legtöbb modern csillagvizsgáló használ, és egy amatőr csillagásznak még valószínűleg kicsi is lenne. :)
[center]![]()
AN/AXX-1 metszet, az NFOV a kis látószögű / nagy nagyítású (Newton-elvű), a WFOV a nagy látószögű / kis nagyítású részét jelöli
