-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#45045
@NorBear:
Csak azt akartam szemléltetni hogy egy akkora tömegű és méretű vadászgépnek mint az F-104-es talán némivel nagyobb szárnyfelületre lett volna szüksége mint 18,22 m2. Szu 15 36,60m2 , Szu–9 34m2 , F-101 Voodoo 34,20m2 , F-106A 61,52m2...
A szárnyfelület és a gép mérete között nincs olyan szoros összefüggés, itt a szárnyterhelés számít. Az F-104 a nagy magasságban közeledő (vizionált) Szovjet bombázó-armadát kellett volna legyűrnie. Ehhez gyakorlatilag nagy sebességre, nagy repülési magasságra volt szüksége, és ugyanakkor lehetőleg könnyűnek kellett lennie, a lehető legkissebb légellenállással. Az akkori aerodinamika erre két választ tudott adni, a deltaszárnyat, ami a Mirage gépeknél nagyszerűen bevált, vagy a hátranyilazott szárnyat - a plusz egy opció volt a rövid, trapezoid szárny. A hátranyilazott szárnyal az a probléma, hogy nagy sebességnél nem elég merev és túl nagy ellenállást jelent. A rövid, nagy húrhosszuságú, trapezoid szárny sokkal jobban megfelelt a célnak, például a nagy sebességű repülésekre szánt X-15-ösön is ilyet alkalmaztak. Természetesen ez a szárny messze nem ideális egy jó manőverezőképességgel rendelkező gépnek, de az F-104-et nem annak szánták. Ne felejtsük el, hogy még csak 1953-at írunk, mikor a gépet tervezik, a hangsebességet még csak alig pár éve lépték át. A Lockheed mérnökei még arra is megoldást találtak, hogy a kis szárnyfelület ellenére a gép leszállási sebessége ne legyen túl magas (boundary layer control, gyakorlatilag a szívócső két oldalán, a szárnyak felett kis ajtók voltak, amelyek "lefújták" a káros őrvényeket). Teljesítmény adatok alapján az F-104-esnek nem nagyon volt szégyenkeznivalója, még az 1960-as évek közepén, Vietnam felett is arról volt híres, hogy gyakorlatilag bármelyik másik gépet képes volt lehagyni emelkedésben és gyorsulásban.
A szárnytelhelésre: A gép feladatköre miatt ugyebár a nagy szárnyterhelés volt az ideális, emiatt a gép kis szárnya nem meglepő, az általad felhozott példákból az F-101 Voodoo nem túl reveláns, lévén nem Mach 2 gép, de ezt is beleveszem (a teljes terhelést veszem alapul, az üzemanyaggal most nem állok neki játszani :)):
F-104A: 12635 kg / 18,22 m2 = 693 kg/m2
Szu-15: 17200 kg / 36,6 m2 = 469 kg/m2
F-101: 20715 kg / 34,2 m2 = 605 kg/m2
F-106: 15670 kg / 61,52m2 = 254 kg /m2
Ezek voltak a példáid, és már itt is feltűnő, hogy az F-101 nem sokkal marad azért el az F-104-től. Most jöjjenek az én példáim:
MiG-25: 36720 kg / 61,4m2 = 598 kg/m2
MiG-31: 41000 kg / 61,6m2 = 665 kg/m2
Tordnado ADV: 21546 kg / 26,6m2 = 810 kg/m2
Ugye hogy nem is volt olyan ritka az ilyen nagy szárnyterhelés, ha max. felszállótömeggel számolok, akkor még ennél is durvább dolgok jöttek volna ki.