-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#30555
A BMP-1 a maga idejében hatalmas újítás volt azáltal, hogy volt pct. rakétája, egy 73mm-es lövege, géppuskája, teljesen zárt küzdőtere, úszóképes volt, stb. Egyszóval egy olyan jármű volt, amely ki tudta vinni a harctérre a katonákat, és szükség esetén megfelelő tűztámogatást tudott nekik nyújtani. Viszont páncélzat terén óvatos duhajok voltak a szovjetek, hiszen nem egész 13.5 tonna volt a harcjármű... A védelmet az alacsony építés és a nagy mozgékonyság jelentette, és az, hogy a jármű orrába helyezték el a meghajtást és a motort, így legalább szemből nyújtott némi védelmet a bent ülőknek. Amúgy viszont a páncélzata sem a pct. rakéták ellen, sem egy nehézgéppuska ellen nem nyújtott megfelelő védelmet, csak a repeszektől és a könnyű kézifegyverek tüzétől. A BMP-1 legnagyobb problémája az volt, hogy semmiféle védelemmel nem rendelkezett az aknák ellen, és az üzemanyagot gyakorlatilag a harctérben helyezték el, a gyalogosok székei között, plusz az üreges hátsó ajtókba lehetett még üzemanyagot tankolni - érthető okokból ez nem a legbiztonságosabb megoldás, de a kis befogadó méretek miatt egyszerűen nem tudták máshol elhelyezni.
A BMP-2 a Yom Kipuri és az Afganisztáni tapasztalatok alapján született, két fős tornyott kapott, hogy a parancsnoknak jobb kilátása legyen (a BMP-1-ben ugye a sofőr mögött ült, a testben), és a 73mm-es löveget lecserélték egy 30mm-es gépágyúra, mivel a 73mm-es löveg cirka 500 méteres effektív lőtávolsággal bírt csak, míg a gépágyúval akár 3-4km-re is lehet viszonylag pontosan tüzelni. A BMP-2 viszont ezt leszámítva a BMP-1 alapjaira építkezett, a páncélzata nem volt erősebb, igaz a jármű alját megerősítették, a sofőr pedig megerősített ülést kapott, de a hátsó ajtók továbbra is extra üzemanyagtartályként funkcionáltak. A két fős torony áldozata lett egy szállítható személy, így 8 helyett csak 7 főt szállíthat.
A BMP-3(M) ismét főleg a fegyverzet terén fejlődött, igaz új testet kapott (aluminium ötvözetet ^^), plusz egy új tornyot, amit eredetileg egy könnyű harckocsinak szántak (ja, a test is onnan jött :)), amelyben van egy 100mm-es löveg, egy 30mm-es gépágyú és egy géppuska. A szállítható személyek elhelyezése kissé faramuci lett, ugyanis 7 fő, de abból kettő a sofőr mellett ül, és az orr két oldalán lévő géppuskákat kezelik. A védelme továbbra sem tekinthető komolynak, szemből egy M2-es géppuska tüze elviselhető a legénység számára, ezért persze a motor elvesztése az ár. A BMP-3M esetében előkerült a Shtora-1 zavarórendszer és az ARENA aktív védelmi rendszer, amelyekkel a pct. rakéták elleni védelmet szándékozták megoldani. Az ARENA rendszer problémája az, hogy jelentősen megemeli a jármű magasságát, ami a felderíthetőség szempontjából káros.
A Marder IFV esetében alapvető cél volt, hogy a harckocsikkal együtt mozgó, erős, gyors, kellő tűztámogatást nyújtó szállítójármű legyen. A végeredmény egy kicsit vegyesre sikerült, hiába volt nagyobb és sokkal nehezebb (32 tonna az első változat), mint a BMP-1, sokkal jobb védelmet nem nyújtott, a jármű orra 20mm-es gépágyúlövedékek találatától, oldalról, felülről és hátulról kézifegyverek tüzétől nyújtott védelmet. A fegyverzete egy 20mm-es gépágyú és egy géppuska a fő toronyban, egy távirányított géppuska a jármű hátsó részén (későbbi modellekről ez hiányzik). Három fős személyzet és hat fő gyalogos fér el benne, később a toronyra egy MILAN pct. rakétaindítót szerelnek, ami viszont egyel több kezelőszemélyzetet jelent, így 4 fős személyzet plusz 5 gyalogos lesz a felállás, a személyzet plusz tagja viszont a harchelyzetben a gyalogosokkal tart. Az A3 verziónál a páncélzatot megerősítik, hogy szemből képes legyen túlélni a BMP-2 30mm-es pct. lövedékének találatát. A Marder-re készült felszerelhető reaktív páncélzat, de ez veszélyt jelenhet a jármű közelében lévő baráti egységekre (a saját maga által szállított gyalogosokra), ha működésbe lép, ezért sose alkalmazták. A legutolsó változtatásnál mererősítették a jármű alját, és a belső ülőhelyeket megváltoztatták, hogy növeljék egy aknára futásnál a túlélés képességét.
A fentiekből látható, hogy az IFV mindegyikére jellemző az, hogy túl sokat akarnak tőle, ezért a vége meglehetősen kompromisszumos lesz. Hiáva rendelkezett a BMP-1 és BMP-2 is erős fegyverzettel, Csecsenföldön katasztrófálisan szerepeltek, a gyalogosok inkább a jármű tetején utaztak, mert így sokkal jobb túlélési esélyeik voltak.
A megoldást talán németek találták meg, az új PUMA IFV esetében alaphelyzetben 29 tonnás, és szemből a 30mm-es, minden más irányból a 14.5mm-es lövedékek ellen nyújt védelmet. Ugyanakkor kétféle páncélgúnyát is kaphat, a nehezebbel a tömege 43 tonnára nő, viszont szemből a 105mm-es pct. lövedékek ellen is véd (hogy melyik ellen, arról nincs info), és körkörösen bármelyik RPG-7 változattól.