Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #30354
    Pardon, én is rosszul írtam, Tavor, nem Travor. :)

    A TAR-21 az 1990-es évek elején kezdett formát önteni, amikor a hadsereg ismét felvetette a gépkarabélyok cseréjét. Az 1967-es háború után az IDF már egyszer eljátszotta ezt, akkoriban az FN FAL volt a fő fegyverük, de az FN FAL túl érzékeny volt a porra és homokra, szemben az arabok AK-47-eseivel. Akkor az izraeliek végigpróbáltak szinte minden fegyvert, amit csak be lehetett szerezni a piacon, de a katonák többsége az FN FAL tapasztalatai alapján gyakorlatilag azt tesztelték, hogy mennyire tűri az adott fegyver azt, ha ütik-vágják, mint sarki kurvát. A legtöbb fegyver erre bánásmódra úgy reagált, hogy sértődötten széthullott darabjaira, ergo nem felelt meg a katonák kényes ízlésének. A végeredmény az lett, hogy az IDF a legjobb fegyvernek az AK-47-est tartotta volna. Az viszont nem volt igazán megoldható, lévén a szovjetúnió az arabokat támogatta. Megoldásként fogták a Valmet Rk.62-est, ami az AK-47-es tökéletesített, 7.62x51-es NATO kaliberű változata volt, kicsit megváltoztatták (pl. 5.56x45mm-es lőszerre alakították át), hogy jobban megfeleljen a helyi igényeknek, köré építettek egy egész családot, és voilá, megszületett a Galil. A Galil pedig megfelelt az IDF igényeinek, csak volt egy kis probléma. Az USA az 1970-es években katonai segélyként nagy mennyiségű M16-ost juttatott az izraelieknek. Hiába volt jobb a Galil, az M16-os olcsóbb volt, márpedig az IDF-nek a tömeghadsereg kiszolgálása is a célja volt (hiszen sorkatonaság, vagy mi a szösz dívott), így végül a Galil csak egyes, kiválasztott egységek fegyvere lett.

    A Tavor hasonló utat járt, és jár be. 1991-ben a hosszú M16-osok a nehéz Galilok és a megbízhatattlan M4-esek leváltására kezdtek tervezni egy olyan fegyvert, ami könnyű, egyszerű, könnyen szétszerelhető, ugyanakkor elég rövid ahhoz, hogy könnyen lehessen vele szűk sikátorokban, lépcsőfordulókban is mozogni.

    A fegyver alapjában véve Bull-pup elrendezésű, ahogy a Steyr AUG, FAMAS, FN F2000, stb., hátul a zárszerkezet, a tár, és a fegyver súlypontjába került a pisztolymarkolat. A működése az AK-47 és a Galil útját követi, gázdugatyús, forgózáras rendszerű. A fegyver könnyen átszerelhető jobb ill. bal kezes használatra, de ehhez félig szét kell szerelni a fegyvert. Ez hátrány abból a szempontból, hogy éppen a városi harcban előfordulhat olyan szituáció, amikor nem lehet csak jobb vagy bal kézzel lőni, és ekkor a lövész felé néz a kivetőnyílás, ami nem túl kellemes élményben részesülhet lövés kiváltásakor. Az izraeliek még egy ponton "nyúltak", eldöntötték, hogy a fegyveren nem lesz nyílt irányzék. Egy Red Dot irányzék került a fegyverre alaphelyzetben, ami mögé 4x nagyítású távcső kerülhet, illetve az irányzék helyére lehet nagyobb távcsövet is felszerelni. A Red Dot irányzék sokat javít a közeli célpontok elleni kapáslövések hatékonyságán, főleg a kevésbé gyakorlaott (sorállományú) katonák esetén. A fegyverből 3 fő változat készült a Galilhoz hasonlóan, egy "normál" méretű változat, amelynek az előágy alá M203-as gránátvetőt is lehet felszerelni, egy kis méretű változat rövidebb előágyal és csővel, és egy mesterlövész változat, amely hosszú csövet és kétlábú állványt kapott. A fegyver szabvány STANAG tárakkal etethető, illetve az azokban használható más alternatívákkal (pl. C-MAG).

    A keresztségben a Tavor Assault Rifle - 21st Century (Tavor Gépkarabély - 21. század), röviden a TAR-21 nevet kapta, a rövid változat az MTAR-21 (Micro Tavor), a mesterlövés változat a STAR-21 (Sniper Tavor) nevet.

    A fegyver maga elég sikeresnek mondható a piacon. Kolumbia, Guatemala, Örményország, Thaiföld és Portugália speciális egységei is rendszeresítették már.

    Izrael, nos az egy más kérdés. 2003-ban bejelentették, hogy rendszeresítik a fegyvert. 2006-ban meg is rendeltek 16.000 darabot belőle. Viszont itt meg is állt egyenlőre a mennyiség, ismét nem a fegyverrel van a baj, hanem az árával. Az USA katonai segélyként roppant olcsóan tud szállítani M4 és M16 gépkarabélyokat (ha lehet hinni a szóbeszédnek, 40 dollár per darab körül). A Tavort képtelenség ilyen áron előállítani, az IDF mintegy 800 dollárnak megfelelő sékelt fizet az IWI-nek a TAR-21 darabjáért. Ahogy most kinéz a TAR-21 ismét csak egyes kiválasztott egységek fegyvere lesz, az IDF nagy része használja tovább az M16 és M4 gépkarabélyokat.

    [center]
    TAR-21 M203-al


    A Tavor "robbantot" ábrája


    A Tavor rövid változata, ami a ráncfelvarrása után a Tavor-2 nevet kapta


    A Tavor-2 9x19mm-es lőszer tüzelő géppisztoly változata


    Izraeli kezekben