-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
#3026
"Légierõ. Repülés. De szép dolgok ezek.
De nem nálunk. Eleve, Magyarországnak nincs önálló légiereje. A gengszterváltás idején rövid ideig volt, aztán mégiscsak besuvasztották a Szárazföldi Parancsnokság fennhatósága alá. Ez így nagyon jó, meg is tette hatását a szakmai féltékenység, a zömében harckocsizó múltú vezérkari tisztek szépen elsorvasztották a légierõt. Na de ez itt a Droidzóna, tehát droidsztori következik, mégpedig a sokat vitatott JAS-39 Gripen vadászgépek körül folyó dolgokról lesz szó. Az igazán súlyos és fájdalmas ebben a sztoriban az, hogy ez a droidság az országnak dollármilliárdokba került, és ha utánaszámolunk, kiderül, hogy a Gripenek megvásárlásakor minden magyar állampolgár zsebébõl kb. százezer forintot húztak ki. Hja, kérem, a haditechnika nem olcsó mulatság. Nézzük, mit sikerült ennyi pénzért megvenni.
Most nem is arról írnék, hogy mekkora egy rakás szar ez a repülõgép. A barom magyarokon kívül nem is vette meg senki, csak a barom svédek használják, mert nekik muszáj. A gép befejezetlen, még egy csomó alapdologra nem képes, mint például a földi célok elleni csapásmérés, csak késõbbre ígérgetik a szoftverek frissítését, meg az újabbnál újabb rendszereket, amitõl majd tudni fogja. Még szerencse, hogy többfeladatú vadászbombázónak hívják. De 2010-ig örüljünk, ha fel lehet vele szállni. Annak ellenére rendszeresítjük ezt a svéd szemetet, hogy már 1995-ben döntés született az F-16-os rendszeresítésérõl, ami egy rengeteg háborúban kipróbált, folyamatosan fejlesztett, vagy ötven ország által üzemeltetett repülõgép, amit teljesen készen szállítanának, nem kell hozzá semmit külön venni, pláne nem kéne évtizedeket várni az alaprendszerek mûködõképessé tételére, és így is alig több, mint a felébe kerülne a hiperszuper Gripennek, ami egyébként a legdrágább repülõgép volt a tenderen. (A másik két induló az F-18-as és a Mirage 2000 volt.) De nem, az okos droidok kitalálták, hogy az F-16 egy elavult gép, mert a hetvenes években jött ki, és nem kell. Igen, az alapváltozat valóban 1976-ban repült elõször, az meg már más kérdés, hogy a legújabb változat, az F-16 Block 60 meg 2004-ben, és bemutatásakor máris megvette vagy hat ország, és még az se került annyiba, mint ez az összevissza tákolt IKEA-repülõ. A Gripent pedig csak súlyos megvesztegetési botrányok közepette tudták eladni, többek közt olyan balfasz országoknak, mint Magyarország. A cseheknek is majdnem eladták, de ott nem volt olyan hülye a számvevõszék, hogy ne vegye észre a tender körüli "érdekes" dolgokat. Ott épp most folyik a tender felülvizsgálata. De hagyjuk ezt, repülõs körökben ez már lerágott csont.
A mai dühöngésem tárgya tehát nem is a repülõ maga, hanem a hozzá rendszeresített fegyverzet. A Gripeneket azért vásároltuk meg, mert a régi MiG-21-esek elavultak, lejárt az üzemidejük, és selejtezni kellett õket. A légierõ - helyesen - olyan váltótípust keresett, amely nem csak kiváltaná az öreg MiG-eket, hanem egyúttal pótolná a korábban kivont Szu-22-es csapásmérõ vadászbombázókat is, és egyúttal a 2010-ben kivonásra kerülõ MiG-29-eseket is felválthatná. Azaz egy többfeladatú vadászbombázót kerestek. Ez teljesen rendjén való, hiszen manapság már csak ilyen sokoldalú harci repülõgépeket építenek és rendszeresítenek mindenhol. A típusváltás egyik alternatívája lett volna, hogy a MiG-21-eseket felújítják és modernizálják, új fedélzeti számítógéppel és elektronikai rendszerekkel látják el. Románia például ezt a megoldást választotta, és a román légierõben már évek óta repülnek a MiG-21 Lancer elnevezésû, Izraelben átépített gépek. Nekünk azonban új gép kellett, bár már a kezdet kezdetén is lehetett tudni, hogy nem sok pénz lesz rá.
A Gripen kétféle légiharc-rakétát kap majd. Látóhatáron túli célpontok ellen a vadonatúj AIM-120 AMRAAM amerikai rakétát hordozza majd, ami valóban remek választás, mindenféle szempontból. Ráadásul ebbõl is a legújabb, 2000 óta gyártott változatot kapjuk. Igaz ugyan, hogy mire a rakétavásárlás aktuális lesz, 2008 körül, már lesz még újabb változat is, de végül is ne kötözködjünk, ezzel sincs semmi baj. Hát a rakétával nincs. Na de a gépnek el is kell tudnia indítani az AMRAAM-ot, különben csak nehezék. Nos, természetesen nem tudja... A svédek persze rögtön megígérték, hogy készítenek hozzá szoftvert is, meg indítósínt is, persze jó pénzért, de van egy bökkenõ: Magyarország ugyan megkaphatja az AMRAAM-ot az USA-tól, de nem adhatja tovább Svédországnak sem a fegyvert, sem a dokumentációt, mert Svédország csak társult tagja a NATO-nak, nem pedig teljes jogú szövetséges. A jogszabály pedig jogszabály, amit az amerikaiak nagyon komolyan vesznek. De ha netán mégis sikerülne megoldani a problémát, akkor meg nem lesz annyi rakétánk, hogy a pilóták éleslövészeten kipróbálhassák, gyakorolhassanak az AMRAAM-mal. Majd ha háború lesz, játszhatnak vele, addig nem. Egyébként a MiG-29-eseknél is megvan ez a probléma, a magyar pilóták sohasem indítottak még R-27-es vagy R-73-as rakétát, pedig ezek lennének a 29-es fõ fegyverei.
A második fegyverkategória a kis hatótávolságú légiharc-rakéta. Mit hordozhat a Gripen? Az AIM-9 Sidewinder rakétát, például. Ez is jó kis rakéta, a legújabb verziója, az AIM-9X egészen bámulatos paraméterekkel rendelkezik. Csakhogy mi nem azt kapjuk. Még csak nem is az elõzõ változatot. A mi Gripenjeink a kivénhedt AIM-9L változatot fogják cipelni, ami még a vietnami háború idején gyártottak, és aminek a harci értéke manapság nagyjából egy kóbor kutya faszával egyenértékû. Ráadásul ezeket a svéd és a német légierõ selejtezésre váró készletébõl kapjuk, jó részük már közelít üzemideje végéhez. Ezek a rakéták kisebb harcértéket képviselnek, mint a MiG-21-esek R-60-as rakétái, pedig azok a világ egyik legrosszabb hatásfokú légiharc-fegyverei voltak! Na persze, a hivatalos magyarázat most is megvan: azért ezt vesszük, mert olcsó! Tesco Gazdaságos Légierõ bazmeg. Röhej.
A földi célok elleni fegyverzet? Ó, igen, van az is. Hivatalosan a Gripen szinte mindent hordozhat, amivel a NATO-ban a levegõbõl a föld felé lõni lehet. Hivatalosan... A gép az amerikai Paveway lézeres irányítású bombákat fogja hordozni, ami remek dolog, csak éppen ugyanezeknek a bombáknak a sokkal pontosabb mûholdvezérlésû változatait fele ennyiért megvásárolhatnánk. A gond csak az, hogy ezeket a Gripen nem tudja hordozni. Olyan rugalmas kis gép ez, az elkészülése után két évvel megjelent fegyvert már nem is lehet rátenni. Remek. Földi célok elleni rakétának az AGM-65 Maverick különféle változatait ajánlják, ami szintén amerikai fegyver. A Gripen ezekkel sem tud mit kezdeni, mert nincs hozzá megfelelõ indítósín. Azokat még csak most tervezik.
Összefoglalva tehát, mire is költöttek el sok milliárdot az adófizetõk pénzébõl? Van egy hipermodern, csilivili repülõgépünk, ami távolsági légiharcra nem alkalmas, közelharcban harminc éve elavult rakétákkal szórakoztatja az ellenséget, földi célok ellen pedig csak korlátozottan vethetõ be. Ez igazán remek, ugyanis a MiG-21-esek pontosan ugyanezt tudták, mindenféle modernizálás nélkül is. Ráadásul a Gripenhez nem vásárolják meg a sisakba szerelhetõ adatmegjelenítõket, mert az drága, és így a modern amerikai lézervezérlésû bombák hatékonysága is hasonló lesz, mint a MiG-21-es régi, 250 kg-os bombáié. Inkább újították volna fel a MiG-eket, és akkor nem kéne sírni, hogy jaj de kevés a pénzünk! De nem, mert a MiG orosz gyártmány, tehát a Sátántól való, el kell pusztítani.
Mellesleg jegyzem meg, hogy a Gripen harci túlélõképessége is nulla. Arról például senki sem tud, hogy a gépeken lesz-e infracsapda- és dipólköteg-szóró, ami az infravörös és radarirányítású rakéták elleni tevékenység alapvetõ eszköze, immár vagy negyven éve. A magyarok illetékeseknek eszükbe sem jutott ezt megkérdezni... Nem lesz rendszeresítve semmiféle aktív zavaróeszköz (ECM) sem, nehogy elrontsa a gép az ellenséges légvédelem szórakozását. A gép sérülésállóságáról szintén nem tudunk semmit, de a gép tervezõi sem sokkal többet. A svédeknek ugyanis nincs elsõ kézbõl szerzett tapasztalatuk a repülõgépek harci sérüléseirõl, igénybevételérõl. Svéd gyártmányú repülõgép még sohasem vett részt semmiféle éles hadmûveletben. Igy aztán senki sem tudja, mi az, amit a Gripen elvisel, és mi az, amit nem. Kipróbálatlan, kiforratlan technika. Mi, magyarok természetesen ebbõl is a legszarabbat választottuk, az elsõ változatot, amit, miután megtudtuk, hogy annál van újabb is, utólag megfoltoztak itt-ott, belerakták az újabb elektronikát és hasonlókat. Persze külön felárért.
És végezetül, hogyan fognak felkészülni a Gripen használatára a magyar pilóták? Miután a kiváló magyar repülõtiszt-képzést az elmúlt évek kormányai sikeresen szétverték, a tapasztalt pilótákat pedig a rendszeres leépítések keretében szélnek eresztették, sebtiben kellett pilótákat toborozni az új gépre. Több milliárd forintért egy tucat fiatal pilótát képeztek ki Kanadában a Gripen vezetésére. A srácokat hallelujázva mutogatta a szaksajtó egy darabig, arról azonban már nem írtak, hogy a kiképzés után pár hónappal már többüket le is szerelték, mert úgysem lesz pénz repültetni õket. Igazán jó ötlet, képezzünk ki egy csomó pilótát, aztán rúgjuk ki mindet. De ez még hagyján: ezek után a Honvédelmi Minisztérium féloldalas hirdetésekben keres jelentkezõket a repülõmagazinok oldalain vadászpilótának. Az már eszükbe se jut, hogy a drága pénzen kiképzett embereket esetleg visszacsalogassák! Persze, azok már biztos régen dobbantottak külföldi légitársaságokhoz, és eszük ágában sincs visszajönni bohóckodni. Röhejes a színvonal csökkenése is, hiszen az elsõ pilótákat még szigorú követelményrendszerben, a katonai fõiskolák hallgatói állományából válogatták, most pedig már csiricsáré színes reklámokban hirdetik, hogy akárki jöhet, csak valaki jöjjön már! Azt viszont nem írják oda a reklám mellé, hogy épp most csökkentették újra a magyar vadászpilóták repültóra-keretét, ami eddig évi 40-50 óra körül volt, mármint a szerencsésebbeknek, mert a legtöbben még ennyit se repültek. A NATO-ban viszont évi 160-180 repült óra a minimum egy harci pilótának, és ezzel még csak legfeljebb a tartalék tartalékja lehet egy frontvonaltól távoli repülõtéren. A Magyar Honvédség erre azt találta ki, hogy minden évben az egyik pilóta repülhet ennyit, a többiek meg maximum tíz-húsz órát. A következõ évben egy másik pilóta kerül sorra, és így tovább. Remek. Lesz egy csomó félig kiképzett emberünk. Arról már ne is beszéljünk, hogy a SAAB gyár hivatalos álláspontja szerint a Gripen évente legfeljebb 160 órát repülhet. Vagyis a Gripen egyáltalán nem képes a NATO-követelményeknek megfelelni!
S hadd mutassak be még egy példát, hogy okos szakértõink mennyire értik a dolgukat. A Gripenek rendszeresítése után a Honvédség 4 gépet akar felajánlani NATO feladatokra, míg 2+2 légvédelmi készültséget ad. Ezen kívül két darab kétüléses kiképzõgép is aktív lesz. Ha ezt teljesíteni akarják, akkor kb. 80 százalékos hadrafoghatóságot kell biztosítani, ami egy logisztikai csoda lesz, hiszen az amerikai légierõnek is csak 25-30% a hadrafoghatósági mutatója, a magyar átlag pedig általában 10 körül van. 80%-ot csak az izraeli légierõnek sikerült elérnie egyszer, a hatnapos háború során, amikor az egész ország egy emberként a hadsereget támogatta. Megnézném én azt, hogyan tudja a Magyar Honvédség ezt a színvonalat éveken keresztül, állandóan fenntartani!
Ennyi lenne tehát a szerény véleményem a Gripenrõl és a rendszeresítésérõl. A konkrét adatok Kõvári László úr cikkébõl származnak, az Aranysas magazin e havi számából, illetve más szakmai forrásokból. A fenti történetet egyébként szinte szóról szóra megismételhetném, ha megírnám azt, hogy hogyan cserélték le a légvédelmi rakétacsapatoknál a megbízható orosz rakétaütegeket a csapnivaló francia Mistral rakétákra, holott lett volna sokkal célszerûbb fegyverrendszer is, fele annyi pénzért. A lényeg, hogy ha azt halljátok, hogy valaki megtámadta Magyarországot, pucoljatok minél messzebb! Nehogy véletlenül a fejetekre essen egy Paveway bomba, mert a pilóta sisakcélzó híján melléejti."