-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#27954
Molnibalage, itt válaszolnék, mert egymás után kétszer veszett oda a privi üzenőablakba írt válaszom (ha mellékattintok az ablaknak, a "háttérre", eltünt a privi ablaka...).
Ezen kívűl még az lenne a kérdésem, hogy az L/M Sidewinder verziók nagyon eltérnek egymástól vagy szinte ikertestvérek?
AIM-9L (1971-1982): Újabb, erősebb hajtómű, megjelenik az argon-hűtésű infrafej, új harci fej, az első vezérsíkok kettős deltaszárny alakúak, de "hegyes" végűek.
AIM-9M (1982-2003): Újabb, gyérfüstű hajtómű, külön hűtést nem igénylő infrafej, új csali-azonosító elektronika (megpróbálja kiszűrni, melyik hőforrás csali, és melyik lehet az eredeti célpont), új harci fej, lézeres távolsági gyújtó.
AIM-9S (1986-?): Az AIM-9M butított verziója, a csali-azonosító elektronika nélkül, az 1990-es évek második feléig sok baráti, közeli baráti ország ezeket kapta teljes értékű 9M helyett, mint Törökország, Tajvan vagy Ausztrália.
AIM-9P (1978-1994?): Az AIM-9J/N alapján kifejlesztett olcsó, egyszerű Sidewinder változat, amely részben átépített Aim-9B/E/J rakétákból lett legyártva. Azoknak az országoknak szánták eredetileg, akik nem voltak megbízhatóak eléggé az újabb L/M rakétákhoz (pl. Pakisztán, Irán) vagy nem tudták/akarták megvenni a drágább L/M rakétákat (pl. Brazilia). Mivel az infrafejük érintetlen maradt, a P-k csak a cél háta mögül indíthatóak, szemből nem, igaz az idő előrehaladtával pár fejlesztést megkaptak, például a P-5-ös már rendelkezett csali-azonosító elektronikával. Noha eredetileg exportra szánták, az USAF a saját B/E/J állományának egy részét felújította P-re, amiket második vonalbeli járőrözéshez, éleslövészetekhez használtak fel (az olcsóság itt is kiütközött).
Az M verzió az mennyire gyorsan terjed el?
Elég gyorsan, az 1980-as évek végén a frontvonalbeli egységeknél ez volt a standard típus, az első Öböl-háborúban mind a Navy, mind az USAF M-szériával volt felfegyverkezve.
Az is fura, hogy az AIM-9P az egy export verzió volt, legalábbis tudtommal, de mégis 12000 darab legyártásáról van infóm. Hova ment ez az iszonyatos mennyiség? Nem használta ezt az USAF "véletlenül"?
Pontosabban 21000 a legyártott P változatok száma, de mivel sok közülük átépített AIM-9B/E/J, ezért a 12000-es adat inkább az "újonnan" gyártottakat takarhatja. Írtam, hogy igen, az USAF is sok P-vel rendelkezett, de az exportmennyiség is elementális volt, ne feledjük el, hogy a nyugat barát világ nagy részébe ez a típus került eladásra.
Arról nem is beszélve, hogyha a P export verzió volt, akkor a NATO tagállom ezt használták az F-16 gépeken és Jaguaron vagy ők kaptak a '80-as években akkor igen modern M verziót is?
A Törökök például AIM-9P-ket, majd AIM-9S-eket vásároltak/kaptak. Az angoloknál viszont már az 1970-es években lehetett L, majd M Sidewindereket látni. A német Phantomok 1980-ban kapták meg az AIM-9L-eket, de a fejlettebb M-eket később sem (igaz az 1990-es években már ott volt az IRIS-T fejlesztés). A Svédek az AIM-9L licencét is megkapták az 1970-es évek végén, de az M-eket már nem (a Cseh Gripenekhez külön kellett az AIM-9M-et integrálni, mert addig a Gripenek csak az L-ek indítására voltak felkészülve). Szóval ez eléggé kesze-kusza dolog.
A készítők szerint a tripla rakétaindító sín nem elterjedt az AGM-65-höz, ezért lekorlátozták az egy függesztési ponton max. 2-re a hordozható mennyiséget. Dupla AGM-65 indítót én még az életben nem láttam és neten sem találtam. Van tripla és sima.
Pontosan, van a LAU-117, és a LAU-88. Viszont a hármas indító három rakétával elég decens légellenállást produkál, ezért sokszor csak két-két rakétát raknak a LAU-88 alá, általában a belső és az alsó sínre.
Én úgy tudom, hogy az összes "kisebb" bombából van 3 záras tartó. Azt nem tudod, hogy ezalól mik a kivételek a kazettás bombák közül? MK-20, CBU-52/58/71/98 stb. és CBU-103? (A CBU-97 típusból meg csak egy függeszthető nem?)
Helyesebben: van egy fajta hármas tartó (az USAF a 2-est már kivonta), jelenleg a TER-9A (Triple Ejector Rack). Ez képes minden, legfeljebb 1000 fontos légibombát hordozni az MK80, MK20 és CBU szériából.
Az MK-82 féklapos változtata a Snakeye az bármilyen gépre rakható vagy nem?
Amennyire én tudom, igen.