Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #27722
    Nem is lesz soha egyszerű. :)

    T-10: A Szuhoj cég 10.-edik Deltaszárnyú terve, a Szu-27 család gyári elnevezése. Az eredeti T-10 volt a család prototípusa, a gép azonban több téren sem felelt meg az elvárásoknak. A gép sokkal kevésbé volt kecses, mint utódja, a szárnyvégei le voltak kerekítve, stb.
    Szu-27Sz (T-10Sz): Az alaposan átdolgozott T-10 eredménye az első valódi sorozatgyártátott példányok, ami egy légifölény vadászgép, mind a PVO, mind a VVS részére. Ugyan sokszor nincs jelölve, de a "Szu-27" valójában a Szu-27Sz-t jelöli.
    Szu-27UB: A Szu-27Sz kétüléses változata, a gép gyakorlati képességei megegyeznek az együléses változattal, csak 1.1 tonnával nehezebb, és a végsebessége némileg alacsonyabb.
    Szu-27SzK: A Szu-27Sz exportváltozata gyengébb képességű radarral, IFF rendszerrel, stb.
    Szu-27UBK: A Szu-27UB exportváltozata gyengébb képességű radarral, IFF rendszerrel, stb.

    J-11: A kínai licencgyártott Szu-27SzK és Szu-27UBK kínai elnevezése.
    J-11B: A J-11 továbbfejlesztése, kínai hajtóművel, kínai radarral és PL-12 levegő-levegő rakétával.

    T-10K: A Szuhoj Szu-27Sz repülőgépfedélzeti változatának a prototípusa. Kacsaszárny, fékezőhorog, légi utántöltő csonk. A futómű nem volt még megerősítve, és a félszárnyak valamint a vízszintes vezérsíkok nem felhajthatóak. A rendszerbe állított Szu-27K-k közül kettő ilyenből lett átadva.
    Szu-27K / Szu-33: A Szu-27Sz repülőgépfedélzeti változata. Kacsaszárny, fékezőhorog, légi utántöltő csonk, megerősített futómű, felhajtható félszárnyak és vízszintes vezérsíkok. A fegyverzeti rész csapármérő képességét fejlesztették, hajó elleni robotrepülőgépek és R-77 levegő-levegő rakéta hordozására képes.
    Szu-27KUB / Szu-33UB (T-10KM2): A Szu-33 bázisán kialakított kétüléses változat, amelynek az orra a Szu-32/34-hez hasonlóan egymás melletti üléspozicióval kialakított. Hivatalosan csak kiképzési célú gép, de valószinüleg a Szu-33-as szintű harcértéke nem sérült. A gép felhasználható légi tankerként (ezt a feladatot jelenleg sima 33-asok töltik be), és elképzelhető, hogy AW&C feladatkörben is alkalmazzák majd. Eddig két prorotípusról tudni.

    Szu-27P: A PVO igényeinek megfelelően átlalkított hosszútávú elfogó vadászgép visszahúzható légi utántöltő csonkkal. Csak proto szintig jutott.
    Szu-27PU / Szu-30: A Szu-27P kétüléses változata. Az eredeti PU-ból 5 db-ot a PVO megkapott kiképzési célra, de végülis nem terjedt el, a bevált MiG-31-eseket jobbnak tartották a feladatra. A PU fejlesztése folyamán folyamatosan újabb dolgokkal fejlesztették a gépet, új radar, csapásmérő fegyverzet széles skálája (TV és lézer irányítású fegyverek). A PVO-hoz került gépeket Szu-30-ként emlegették.

    Szu-30MK: A Szuhoj első komolyabb exportra szánt gépe a szovjetunió széthullása után, 1992-ben mutatták először be, de valójában egy feltupírozott Szu-27UB volt még csak. 1994-ben az egyik Szu-27PU-t szabták át bemutatógépnek. Új radar (N001), 12 függesztőpillon (papíron 8.8 tonna fegyverterheléssel), új levegő-levegő (R-77) és levegő-föld (Kh-29T/L, Kh-59T, Kh-31) fegyverek.

    Szu-30MKI: A Szu-30MK alapján kidolgozott erősen továbbfejlesztett változat India részére, komoly licencgyártási keretszerződéssel. A Szu-30MKI tolóerővektoros AL-31FP hajtóműveket kapna, kacsaszárnyal rendelkezik, új radart, továbbá a legújabb orosz rakétafegyverzetett (R-77, Kh-29/-59, stb.), részben nyugati és indiai avionikát (Fly-by-wire), ECM és EECM rendszereket. Az indiai szerződés végül felemásként indult, az első sorozat nyolc gépe Szu-30K jelöléssel érkezett, ezek alig többek egy kissé feljavított Szu-27UB-nél, majd Szu-30MK, végül az MKI gépek jöttek csökkentett képességekkel (FP hajtóművek és új radar nélkül, stb.), végül valamikor 2002 körül az első valódi, teljes értékű MKI-t is átadták.

    Szu-30MKK: A kínai légierő részére készült változat, amely a Szu-30MK és az MKI között helyezkedik el. Nincs kacsaszárny, nincs tolóerővektoros hajtómű, de új radar, jobb ECM/ECCM/RWR rendszer, GPS/Glosnass alapú navigációs rendszer és kivőbített fegyverzett.
    Szu-30MK2: A kínai haditengerészet részére készült változat, új fegyverrendszerek, első sorban a hajó elleni Kh-31A integrálásával.
    Szu-30MK3: Az oroszok által összeállított csomag, ami újabb fedélzeti rendszereket és fegyverzet integrációt tartalmaz, nem került megrendelésre.

    Szu-30MKM: Malajziának készült Szu-30MKI változat, az india és nyugati komponensek helyére orosz alkatrészek kerültek.

    Szu-30KI: Indoznéziának szánt együléses változat, az MK változat képességeivel.

    Szu-27M / Szu-35 (T-10M): Az eredeti Szu-27 program továbblépése az 1990-es évekbe. Együléses többfeladatú gép, tolóerővektro kormányzás, Fly-by-wire, kacsaszárny, "nedves" faroknyúlvány (üzemanyagtartály), és a plusz tömeg kompenzálásáre kompozit valamint litium-aluminium ötvözetek alkalmazása a sárkányszerkezetben. Eredetileg exportra szánták, de végül senki sem vásárolt belőle.

    Szu-37 (T-10M11): A tolóerővektoros hajtóművel felszerelt csúcsgépe a családnak, a egyik Szu-35-ös prototípusból kialakítva 1996-ban. A Szu-35-höz képest újak a nyugati színes kijelzők a pilótafülkében, oldalra kihelyezett joystick botkormány, ami ráadásul fixen beépített, és a rá kifejtett nyomás alapján irányították a gépet. A hangzatos Szu-37 "Terminator" kampány ellenére ebből a gépből sem kelt el egy sem, a T-10M11-et 2000-ben megfosztották az extráitól, és Szu-35-ös programban repült tovább, 2002-ben lezuhat.

    Szu-35BM: A Szu-35-ös legújabb változata, kacsaszárnyak nélkül, a legújabb radarokkal és fedélzeti elektronikával.

    Szu-27SzM: Az orosz légierő Szu-27Sz gépeinek felújítása, új N001V radar, három színes kijelző a pilótafülkében, Fly-by-wire, levegő-föld üzemmódok a radarnak és levegő-föld fegyverzet (egyes hírek szerint nem az összes Szu-27SzM kapta meg ezt a képességet). Új ECM és EECM rendszer, új kommunikációs rendszer.

    Szu-27IB / Szu-32 / Szu-34 (T-10V): A Szu-24 leváltására készült változat. A pilótafülkénél az orr kiszélesedik és papucsszerű lett, a két pilóta egymás mellett ül. A gép beömlőnyílása fix lett, így nagy szuperszonikus sebességet nem képes elérni, de mivel földközeli támadásra szánták, ez nem is probléma, behúzható utántöltő csonkkal rendelkezik, viszont a Szu-27 nagy méretű aeronamikai fékje nincs rajta. A faroknyúlványban hátranéző radar is elhelyezhető. A hosszú távú repüléshez a pilótafülke méretei elnagyoltak, a két pilóta az első futóműnél egy létrán mászik fel, az ülések mögött egy kis szabad tér van, ahol az egyik pilóta alhat is, amíg társa vezet, továbbá egy WC-t is beépítettek. A gép bázisán több alváltozat is kialakult, különféle fedélzeti rendszerekkel, ilyen volt a felderítő- (oldalra néző radar, optikai és elektronikai érzékelők, kamerák), rádióelektronikai- (radarzavaró konténerekkel) és tengerészeti (MAD szenzorral, ledobható szonárbójákkal, hajó elleni robotrepülőgépekkel és tengeralattjárók elleni torpedókkal) változat.