Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #26882
    Sajnos pontos részleteket nem nagyon lehet tudni a tengók reaktorairól, mivel ezek szigorú titoknak minősülnek, tehát abból élünk, ami kiszivárgott, vagy nyilvánosságra hoztak.

    A reaktor típusától függ, az első tengók esetében a fejjel lefele fordulás esetén némi problémát okozhatot, hogy állítsák le a reaktort (az akkori kor szokásai szerint a vészleállításhoz szükséges szabályzórudakat a gravitáció segítségével lehetett volna a helyükre lökni). A mai reaktoroknál ezeket már figyelembe vették, a vészleállítás parancsára a reaktor minden esetben biztonságossá kell, hogy válljon. Sőt, az S8G típus esetén (amit tudtommal végülis nem építette be egy tengóba sem) a primer hűtőkör vízáramának gyors forgása tartotta fent a mag reakcióját, ha a vízáram megállt valamiért, a reaktormag visszahűlt pillanatok alatt, és a reakció megállt.

    Két folyékony fém hűtöközegű reaktor volt, az amerikai USS Seawolf (az USS Nautilus testvérhajója) nátrium hűtésű reaktort kapott először, de a folyamatos technikai problémák miatt végül ugyanolyan nyomottvizes modellt kapott, mint a testvére.
    A második model a szovjet 705-ös típus (NATO: Alfa), aminek a reaktorának primer körében olvadt ólom-bizmut keringet, a fém sokkal jobban vezeti a hőt, így a reaktor hőteljesítményének nagyobb részét sikerült hasznosítani (ez a fém hűtő- és hőközvetítő közeg lényege). A reaktor és a kiszolgáló rendszerek kompaktsága miatt a becslések szerint jó 300 tonnával kevesebbet nyomott, mint egy hasonló teljesítményű, hagyományos nyomotvizes modell esetén. Az Alfa azért is érdekes volt, hogy a magas szintű automatizálás, és az (elvi) megbízhatósága miatt csupán 29-32 fős személyzetre volt szükség (viszont jól jellemzi a helyzetet, hogy ebből 25 fő tiszt, a maradék négy pedig tiszthelyettes, tehát a karbantartó, suvickoló "aljanépen" spóroltak annyit, amennyit csak lehetett). Hogy miért nem vált be? Nos a reaktor több "apró" problémát is felvetett, egyfelől ha a primer kör megdermedt, akkor az a reaktormag végét is jelentette, nem lehetett újraindítani már őket, tehát a reaktoroknak folyamatosan működniük kellett, bármilyen műszaki hiba a "halálukat" jelentette. A tengeren ugyan viszonylag kevés karbantartó munka volt, de ennek az volt az ára, hogy a kikötött hajón végezték el a rendszerek folyamatos felülvizsgálatát, karbantartását (ezeknek a tengóknak két személyzetük volt, egy "tengeri" és egy "parti", ez utóbbiak dolga volt a kikötőbe visszatért hajók működtetése, karbantartása). A hűtőkör a magas nyomás és hőmérséklet miatt erősen korrozív volt, a hűtőkörbe jutott oxidánsok komoly bajokat okozhattak, a karbantartás egyik fele pont abban merült ki, hogy megakadályozzák, ill. kezeljék ezt a jelenséget.

    Végül a jelenlegi modern nyomottvizes reaktorok hatásfoka és kompaktsága olyan szintre jutott, hogy jelenleg nem használnak folyékony fém hűtő és hőközvetítő közeget.