Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #26552
    Na, nyaralásból back. Rövid jellemzés: Korfun egy fia haditechnikai jellegű eszközt láttam, az pedig parti őrség festésű, svéd eredetű CB90-es gyors partmenti hajó volt.

    @Hancu:

    A Messzer 109-esek gyártását is csak akkor indították be itt, amikor a szövetségesek nekiálltak szétbombázni a német gyártást.

    Nos ennél egy kicsit összetettebb azért a képlet emlékeim szerint. Anno az 1930-as években több kisebb német-barát nemzet, mint Finnország, Románia vagy Magyarország küzdött azért, hogy a legújabb német gépeket, illetve azok licencgyártási jogát megvegyék. A német Légügyi Minisztérium azonban egész egyszerűen nem volt hajlandó a legújabb, rendszerben lévő, vagy oda készülő típusokat átadni bárkinek is. Emiatt ezen országok általában Olasz, esetleg Francia vagy Angol repülőgépeket szereztek be. Mi az Olasz érát erősítettük, ugye a Re2000 "Héja" vadászgépekkel és a Caproni bombázókkal. Szóba került a He112-es gépek rendszeresítése, de a németekre, mint fegyver-beszállítókra ebben az időben úgy tekintettek, mint megbízhatattlan és kiismerhetettlen tényezőkre, ezért nem is volt jellemző semilyen német fegyver a német határokon kívűl. 1941-ben Németország rájött, hogy elhibázott lépés volt tőle, hogy nem foglalkozott egyáltalán azzal, miféle fegyverek is vannak a potenciális fegyvertársainál, csatlósainál. Gyakorlatilag mindenki másféle fegyverrel rendelkezett, másféle doktrinát képviselt. Ekkor érkeztek az első Me-109D-k Magyarországra, és kapta meg a Me-109 és a Me-110/210 licencgyártását is. Német szemszögből a licencgyártás kiadása érthető lépés volt: a saját gyáraik már így is csúcsra voltak járatva, természetesen a bombázások veszélye is belejátszott a döntésbe, de inkább az, hogy a magyar gyárak egyfelől a Magyar Királyi Légierőt, másfelől "túlgyártással" a német légierőt erősítették. Ha nem teszik meg, akkor vagy elfogadják, hogy a magyarok nem fognak túl nagy segítséget jelenteni a levegőben, vagy pedig ők adnak át gépeket a Magyaroknak a saját gyártásukból. Nem szabad elfelejteni, hogy a németországból ide érkezett első Messzerek második vonalbeli D és E gépek voltak, nem a legfrissebb változatok.

    A harckocsik licencgyártása esetén nem szabad elfeledkezni arról, hogy Magyarország ha akart volna sem tudott volna Párducokat gyártani nagy sorozatban. Egész egyszerűen nem volt meg rá a megfelelő gyártástechnológia. Az összes magyar harckocsi, páncélautó és rohamlöveg szegecselt páncélzattal készült, sem az öntés, sem a hegesztés terén nem volt olyan gyártástapasztalat, ami lehetővé tette volna a modern harckocsik gyártásának gyors beindítását. Az meg elég egyértelmű volt, hogy a magyarok kérhették a legmodernebb Párduc és Tigris harckocsikat, de azokat mégis inkább a német erők, azok közül is főleg a kiemelt egységek kapták meg. A 44M Tas prototípus gyártása folyamán az egyik fő probléma a megfelelő gyártástechnológia kiforratlansága volt tudomásom szerint. Ha valóban komoly gyártási és fejlesztési terveink lettek volna, akkor sokkal többet kellett volna ezekre áldozni, és sokkal jobban kellett volna őket védeni (lásd a WM23 Ezüst Nyíl II. alulpontozása a Bf-109G-k licencgyártásával szemben). Magyarország azonban sem politikai, sem gazdasági szemszögből nem erőltette túl a dolgot, már az is szép eredmény ugye, hogy a Király-géppisztoly és a Gebauer-géppuska sorozatgyártásáig eljutottak.