
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
#20740
T-62
A T-54/55 utóda, bizonyos elemei onnan származnak (mint a motor például), megjelenik a simacsövű löveg, de ez még csak 115mm-es. A sima cső által a fő páncélelhárít fegyvere a szárnystabilizált nyillövedék lett. Ez volt a szovjet erők fő harckocsija a T-64 és a T-72 megjelenéséig.
T-64
Az akkori kor technológiáját figyelembe véve legfejlettebb járművet akartak kiadni a szovjet mérnökök. A páncélzata már szendvics szerkezetű volt, a fő fegyvere egy 125mm-es simacsövű löveg lett, ami kapott egy automata töltőberendezést, így a személyzet létszáma három főre csökkent. A T-64 a szovjet csapatok elit járműve lett, nem váltotta ki a T-62-őt (és később a T-72 sem ezt váltotta ki), hanem mellette jelent meg, aféle csúcsragadozóként. A T-64 (és később a T-80) kapta meg mindig először a legújabb fejlesztéseket, úgy mint a lövegcsőből indítható pct. rakétát, a reaktív páncélzatot és így tovább, a tömegtípusok (mint a T-55, T-62 vagy a T-72) csak utána.
T-72
A T-72 a T-62 utódja lett, a páncélzata, a tűzvezető rendszere, de még az automata töltőberendezése is egyszerűbb kivitele volt a T-64-esnél, ergo olcsóbb is. Ez lett a varsói szerződés és a szovjetbarát államok fő harckocsija.
A T-64 utódja a csúcstechnika terén. Fejlettebb minden téren a T-72-höz képest (páncélzat, tűzvezető rendszer, rádiók, stb.). A megfelelő tömeg/teljesítmény arány miatt az amerikaiakat majmolva gázturbinát kapott. A T-64 és a T-80 kapta meg mindig a legújabb fejlesztéseket először. A T-80 achilles sarka a gázturbina lett, megbízhatattlan volt (csecsenföldön egy T-80-asokból álló egység egy egész egyszerűen lerobbant, amitől kissé kiborult a támadásért felelős orosz tábornok), rengeteget evett, és sok karbantartást igényelt. A megoldás a T-80UD lett, amely újra diesel-motort kapott. A szovjetunió felbomlása után a T-80 fejlesztése kettészakadt, az ukránok kifejlesztették a T-84-et (diesel-motorral), az oroszok pedig a T-80UM-et, amihez új, megbízhatóbb gázturbinát, vagy diesel-motort is adtak volna. De a kutya nem vette... (a pakisztániak vásároltak az ukránoktól T-80UD-ket)
T-80
T-90
Eredetileg a T-72BM továbbfejlesztése, de az új név szükséges volt, mivel a T-72 nevet összekötötte a köztudat a sivatagban lángoló, tehetettlen, esélytelen ócskavasakkal. A test és a meghajtás a T-72-ből származik, az automata töltőberendezéssel együtt, de új tornyot kapott, és felszerelték a T-80-ban használt tűzvezető rendszerekkel és elhárító rendszerekkel (Shtora-1). A végeredmény egy, a T-80-nál olcsóbb, megbízhatóbb harcjármű, ami harcérték terén nem volt sokkal rosszabb annál.
Gázturbina: Az 1960-as években a gázturbina feltünt, mint lehetséges erőforrás. Előnye, hogy kompakt méretű, de rendkívűl nagy teljesítményű lehet, hátránya, hogy a fogyasztása bődületesen nagy a diesel-motorokhoz képest, és működés közben sokkal több hőt termel, ami egyfelől felderíthetőség, másfelől a környező katonákra veszélyes (ie.: az M1 Abrams mögé alaphelyzetben nem állhatot a gyalogos fedezékként használva a harckocsit, mivel a gázturbina forró égésterméke rövid úton ropogósra sütötte volna). Ami azt illeti, az Abrams-ot elég sok kritika éri a gázturbinái miatt, főleg a fogyasztása a karbantartás igénye miatt. Ez utóbbi nem elhanyagolható, hiszen egy Abrams átlagosan 4-5 liter üzemanyagot kér egy kilométerre (egen, 100km-en bizony 400 liter), ami cirka háromszorosa-négyszerese egy diesel-motorénak. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy az alap Abrams-eknek nincs kisegítő áramforrásuk, tehát a gázturbinának akkor is mennie kell, ha a jármű áll, de a berendezéseknek áram kell (vagyis ekkor is cirka 37 litert eszik óránként). Az iraki tapasztalatok szerint 300 gallon (~1100 liter) a fogyasztása 8 óránként.



