-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
StarFist #18344 Azért mert az AMD-65 egy elbaszott konstrukció volt. Elvileg a harckocsizóknak, ejtőernyősöknek, tüzéreknek, légvédelmi tüzéreknek számták, ahol a hosszú cső akadályt jelenthet a tevékenység végrehajtása közben (pl. járműbe ki és beszállás). Azonban az alkalmazott megoldások finoman szólva is kispályások voltak.
Egyrészt a váltámaszt alkotó acélrúd hihetetlenül gyenge minőségű acélból készült (orosz metóduas szerint a cuccnak nem kell 10-20 évet kibírnia a katona kezében). Nálunk menetrendszerűek voltak voltak a törések az acélrúdon kialakított csavarmenet és a tokba forgathatan illeszkedő befogó elem találkozásánál (sry a körülményes fogalmazésért, de már több mint 10 éve nem foglalkozom részletekbe menően a haditechnikával, bizonyos részegységek nevei már nem ugranak be).
Ezenkívül a rövidebb cső miatt romlott a találati pontossága (röviden drasztikusan nőtt a szórása) már a 150-300 méteres távon is. Sorozat lövés esetén az első utáni lövések már a lőszerpazalás kategóriába tartoztak.
A váltámasz acélrúdja is tört vonalvezetésű volt (nem esett egybe a cső vonalával), ami szintén nem pozitív irányba befolyásolta a találati pontosságot.
Egyelövéssel még úgy ahogy megállta volna a helyét, ha az állomány 9 (sorállomány) illetve 20-30 (műszaki főiskola) lőszernél többet kapott volna évente gyakorlásra. Ezt tetézte, hogy csak hidegbelövésen mentek keresztül a fegyverek. A szabályzat által előírt, lőszerrel történő belövés a vágyálom kategóriába tartozott.
A melső markolat is erősen ambivalens érzelmeket váltott ki, volt aki tudott úgy lőni, hogy azt markolta, más nem (én is mindíg előtte fogtam rá a perforált köpenyre).