10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!


[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #18301
    Részben igazat adok. Viszont a jelenleginél kevesebb szolgálati állománnyal nehézkes lenne bármiféle NATO v. más békefentartó missziót felvállalni. Jelenleg úgy tudom háromforgásos rendszer van a missziók terén. Még tavasszal beszélt Lippai alez. arról, hogy már akkor felvetődött a kétforgós eset - vagyis a hat hónapos forgás, amit te feltételezel. Ezzel annyi a gond, hogy hat hónap távol a családtól, foggal-körömmel, majdcsak... és itt kezdődik a probléma. Elvileg jelenleg eltávot kapnak a visszatérő katonák, és van idő még arra, hogy a következő misszióra is kiképezzék őket. Ezt úgy valósítják meg, hogy mindenféle egység meg missziókba. Erről írtam már korábban: a tatai harckocsizók is mentek, noha igazából ők eredetileg nem éppen erre kaptak kiképzést, azt a misszió elött kapják meg, aféle gyorstalpaló módon. Az Index topicban J Dagain vetett fel ezzel kapcsolatban egy jó kérdést: ő mint szerződéses gyalogos, aki a jelenleg, ottan felmerülő feladatokra készül gyakorlatilag az elejétől, hogy bízzon meg egy társában, amikor az illető lehet, hogy évekig egy íróasztal mögött ült, de jelentkezett misszióba, kiválasztották, és megkapta a kiképzést - no de akkor sem az a kifejezett gyalogos.

    A másik probléma ez a bizonyos 2000 képzett, harcedzett ember. Nem szeretnék semmi rosszat mondani a katonákra, mert hiszem, hogy a többség minden tiszteletett megérdemel. De szintén J Dagain az, aki mesél arról, hogy a raj géppuskása nem bírja cipelni a fegyverét egy gyakorlaton, hogy az alig húszéves őrmester kiképzés közben nem figyel alaki dolgokra (egyenruha, menetelés, stb.) és a többi.

    A harmadik probléma, hogy egy hadsereget nem lehet úgy felépíteni, hogy holnap azt mondjuk, hogy na, kovács kettő sándort és még x ember az utcáról behívunk, kapnak két hónap kiképzést, kezükbe adjuk az kalát, aztán "ha zűr van, akkor arra fele kell futni" parancsal elintézni. Nemcsak testileg, de szellemileg is fel kell készíteni azt az embert a feladatára. Kell egy jól kiépített kiképzőrendszer, kell a megfelelő logisztika, amely adott esetben egy sokszorosára duzzadó létszámot is képes kiszolgálni és nem utolsó sorban kell az a tiszti kar, amely képes ezt az embertömeget megfelelően vezetni, tisztában van annak képességeivel, és ennek megfelelő döntéseket hozni. Lassan a felső vezetésnél is rájönnek, hogy az, hogy nincs tartalékosképzés, de még csak tartalékos rendszer sem, egyszer nagyon visszaüthet. Ilyenkor jönnek a civil kezdeményezések, a lelkesedés, mint amilyen a nemzetőrség, vagy a MATASZ. Csakhogy ez nem jó. Ezt fentről is támogatni kell, megteremtve a szükséges jogi alapokat a működéshez, és biztosítani a feltételeket. Az egyesült államokban ez úgy néz ki, hogy a tartalékost bármikor behívhatják szolgálatba, és ha kell, akár irakba is elküldhetik, illetve bizonyos időnként kiképzésre kell megjelennie, de ugyanakkor adókedvezményt kap, és ha kiképzésen vagy behíváson van, akkor nem lehet elbocsátani (azt most hirtelen nem tudom, hogy ilyenkor mi a pontos státusz, talán az állam fizeti addig a kiesett bérét). A felszerelés, a kiképzés és minden egyébb az állam kontójára megy. Egy időben még B-1B bombázók is voltak a légierő nemzetőrség-parancsnoksága alatt.

    Az is igaz ugyanakkor, hogy a jelenlegi helyzeten is változtatni kellene, amire viszont kicsi az esély. Nehéz ügy, annyi szent.