Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #1054
    A Vietnami tapasztalatok azt mutatták, hogy a szárazföldi csapatok támogatására egy hangsebesség alatti, erősen felfegyverzett és páncélzott, nagy túlélő képességű harci gépre van szükség. Másfelől pedig szükség volt az Európai hadszíntéren valamilyen módon ellensúlyozni a Varsói szerződés rendkívül nagy létszámfölényben lévő tankjait. Ezekre az alapokra lefektetve tendert írtak ki, melyekre az Northrop A-9 és az Fairchild A-10 gépek jelentkeztek, a győztes pedig az A-10 lett, ám kisebb módosításokra volt szükség, és megszületett az A-10A.
    1975 és 1983 között összesen 713 darabot gyártottak e típusból (érdekesség, hogy a kétüléses A-10B-ből csak egyetlen darab készült). A gép gyakorlatilag a fő fegyvere, a GAU-8 Avenger 7 csövű, gatling rendszerű, 30mm-es gépágyú köré épült, amelynek tűzgyorsasága 2100 vagy 4200 lövés/perc (a pilóta választhatja meg) és a törzs alsó felének jó két harmadát a gépágyú és lőszerdobja fogalja el, melyben 1174 lőszer található. Emellett maximálisan 7258 kg-nyi fegyverzet függeszthető a szárnyak és a törzs alatt található pilonokra, ezek lehetnek AGM-65 Maverick irányított rakéták, 70 mm-es irányitattlan rakéták, szabadesésű [gyújtó, páncéltörő, repesz vagy kazettás] bombák, gépágyúkonténerek és AIM-9 Sidewinder levegő-levegő rakéták. A gép igen jó túlélőképességgel van megáldva, a pilóta egy titánium "kádban" ül, és a főbb egységeket páncélzat védi, és a hajtóművek érdekes elhelyezése is azt szolgálja, hogy ha az egyiket találat is éri, a második hajtómű lehetőleg ne sérüljön.
    Eredetileg 8.000 repült órára tervezték a gépet, amely 2005-ben járna le, de az első Öböl-háború után a politikusok és a katonai vezetők ezt 2016-ig tolták ki (ez kb. 12.000 repült órát jelent gépenként), de már vannak tervek az üzemeltetés 2028-ig való kitolására is (ez 18.000-24.000 repült órát jelentene).
    A gép fő alkalmazási taktikája a szorosan föld feletti repülésből való rácsapás, majd egy kör után újabb rácsapás, ha szükséges. A gépágyúhoz rendszeresített, Staballoy nevű uránium maggal ellátott páncéltörő lőszere a tévhittel ellentétben nem sugárzó, és nem kimerült fűtőelemek anyagából készült, hanem az uránérc U238 jelű nem radioaktív eleméből, azonban mint minden nehézfém, ez is erősen egészségkárosító hatású, viszont ez a lőszer a gyakorlatban még (a természetesen tévedésből történt baráti tűz által) az M1A1 harckocsi oldalpáncélzatát is képes átütni.
    A Sivatagi Vihar kétségkívül sokat javított a gép renoméján (nem teljesen ok nélkül: az A-10A tipus egymagában 987db harckocsi kilövésével dicsekedhet), mivel addig nem volt népszerű az amerikai politikusok körében, márpedig a repülőgépekkel kapcsolatosan ők mondják ki a végszót. A Sivatagi Vihar ugyanakkor rávilágított a gép hiányosságaira is, mint például arra, hogy nincs beépített éjjellátó berendezése - igaz ezt a találékony pilóták úgy orvosolták, hogy az egyik Maverick rakétájuk infravörös kameráját használják éjjellátó berendezésként. Szintén hátrány, hogy a gép egyik pillonját "kibérli" az AN/ALQ-119 ECM konténer, mivel a gép nem rendelkezik beépített ECM rendszerrel. A 90-es években több módosításon is átestek, de ennek ellenére még mindig az Amerikai Légierő legegyszerűbb elektronikával felszerelt gépei.
    Olykor találkozni az OA-10A megnevezzésel is, amelynél az "O" az Observer vagyis megfigyelőt jelenti. Az OA-10A gépek feladata az előretolt harctéri megfigyelés, a tüzérségi vagy légicsapások eredményességének gyors ellenőrzése, és szükség esetén a célok kijelölése, ehez pedig egy felderítőkonténerre, és megfelelően átalakított kommunikációs rendszer kellett - az OA-10A ebben különbözik a sima A-10A-tól. Erre a vietnami háborúban egyszerű civil gyártámú propelleres gépeket használtak, de ezek könnyű célpontjai voltak akár egy egyszerű légvédelmi géppuskának is, így a 80-es évek elején felmerült, hogy ezt a feladatot is az A-10 veszi át. Mindemellett ezt a feladatot ma már pilótanélküli gépek végzik.

    Főbb adatok:

    Hossz: 16,26 m
    Fesztáv: 17,53 m
    Magasság: 4,47 m
    Max. Felszállósúly: 22.680 Kg
    Max. Hasznos teher: 7.258 Kg
    Max. rep. sebesség: 706 Km/h
    Utazósebesség 1525 m-en: 623 Km/h
    Hatósugara 2 órás bevetésnél 18 db Mk82 227Kg-os bombával és 750 gépágyúlőszerrel: 402Km
    Hajtómű: 2 db TF34-GE-100 Gázturbinás Sugárhajtómű, egyenként 41,12 KN tolóerővel
    Fegyverzete: 1 db GE GAU-8/A 7 csövű Gatling-gépágyú max. 1174 lőszerrel
    11 db felfüggesztési pont a törzs (3 db) és a félszárnyak (4-4 db) alatt, melyekre max. 7258 Kg-nyi fegyverzettet lehet függeszteni. Ezek lehetnek SUU-23 20mm-es gépágyúkonténerek, Mk81/Mk82/Mk83/Mk84 hagyományos vagy Paveway I/II/III lézerirányítású, szabadesésű légibombák (jellegzetes bombafelfüggesztések: 28 db Mk82 227Kg-os légibomba, vagy 6 db Mk84 894 Kg-os légibomba), CBU-87/89/97 kazettásbombák, MK 77/78 gyújtóbombák, Mk79 napalmbombák, AGM-65 Maverick rakéták (akár 12db-ot is vihet), AIM-9 Sidewinder levegő-levegő rakéták.

    2003-ban a rendszerben álló gépek számai:
    USAF aktív állomány: 72db A-10A és 72db OA-10A
    ANG (légi nemzetőrség): 64db A-10A és 30db OA-10A
    Tartalékba helyezve: 24db A-10A és 12db OA-10A


    Az 'Iraqi Freedon' hadművelet (ie.: II. Öböl-háború) során Bagdad felett megsérült A-10A


    OA-10A


    A-10A Maverick rakétát indít