94075
10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!


[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • ghost cb
    #56
    jah. De tényleg ez a lego-s kép király mert pojén. A fejreállt tankok is, és azis ok ha egy ismertető mellé betesztek képet. De átlagos képeket ne. Mondjuk Ariete-röl jöhet mert az elég ritka tank. Most csak 9 képem van rolla.
  • Yetike
    #55
    A mai modern hadviselés inkább a légierőre épül. A légierő megszerzi a légiuralmat (ezzel teret biztosítva a földi csapatok számára), felderíti a terepet, kijelöli a célobjektumokat és a légvédelmi egységeket (mobilt és "szilárdat"), ezeket rakétacsapásokkal megsemmisíti ill. megpróbál minél nagyobb csapásokat mérni az ellenség harckocsi parkjára, gyalogságára, utánpótlására stb.re.

    Mindezeket összevetve azonban a légierő csak teret biztosít a páncélos egységek és a gépesített gyalogság számára, akiknek a feladata az immár "meglazított" terep elfoglalása és megszállása.

    A gépesített gyalogság a városok elfoglalásában játszik nagy szerepet, mivel oda lövészpáncélosnál komolyabb páncélossal bemenni badarság.

    A modern gyalogság páncélosok nélkül semmit sem ér. Gondold el, mész a sivatagban 200 mindenféle bizbasszal felszerelt elitkatonával, és találkozol egy légi - gyalogsági fedezettel rendelkező páncélos egységgel. A katonáidnak beszarni nincs idejük, máris 1000 darabra szállnak a repeszromboló gránátoktól, miközben szemből próbálják kilőni a drótcsévelésű rakétáikkal. Mindez történik 1,5 - 2 km távolságból ( egy huzalos rakéta max sebessége a huzal csévelése miatt kb 300-400 m/s, a páncélosból kilőtt lövedék sebessége kb 1000 m/s ).
  • Punker
    #54
    van 1-2 jó képem nekem is, de a tár b*szakodik...
  • ghost cb
    #53
    A cikket (azt lehagytam):Tábor "Archy" Áron irta
  • ghost cb
    #52
    A SEP mit jelöl?
  • ghost cb
    #51
    Észak-Amerika legendás harcos indián törzse az apacsok. Nem csoda hát, ha a US ARMY legfőbb harci helikoptere is a törzsbe tartozik. Ebből már könnyedény rájöhetünk, ezúttal az AH-64 Apache-ról lesz szó.


    A történelem előtti idők.

    A gép története egészen 1963-ig nyúlik vissza. Ekkor írta ki az ARMY a Fire Support Aerial System (kb. légi tűztámogató rendszer) nevű pályázatát. A cél egy erős, mindent elsöprő harci helikopter kifejlesztése volt. Nem titkoltan az AH-1 Cobra utódjának szánták az új típust.

    A versenyben a Lockheed legyőzte a Sikorsky-t, így 1969-ben megkapta a megrendelést az YAH-56 Cheyenne-re, melyet szintén egy igen híres indián törzsről neveztek el. A Cheyenne forradalmi újításokat is tartalmazott, mint például a tolólégcsavar, mellyel a gép végsebessége 405 km/h lett. Ám a típus a tervezett 1,2 millió dollár helyett 2 millióba került, így a hadsereg lemondott róla. Inkább elkezdték átalakítani a Cobrát a közben dúló vietnami háború tapasztalatai alapján.

    Megszületik az új törzsfőnök.

    Már ekkor látszott, hogy a Cobra nem repülhet az idők végezetéig, (ennek ellenére még ma is aktív szolgálatban áll), ezért mindenképpen szükséges volt egy másik, korszerűbb típus kifejlesztése. Ki is hirdették a pályázatot, melyre a Sikorsky, a Lockheed, a Boeing Vertol és a Bell mellett a Hughes is jelentkezett. Végül a Bell és a Hughes maradt talpon. A Prototípusok legyártását követően kezdődhetett a tesztelés. A Bell a Cobrára épített, mondhatni felturbózta azt. Az YAH-63-as két hajtóművet és T vezérsíkot is kapott. Első repülésére 1975-ben került sor, de nemsokára már le is zuhant.

    Ez elvette a kedvét az ARMY szakembereinek, így az amúgy is jobbnak látszó YAH-64-es választották. A fejlesztés során a négyágú főrotor lapátjainak végét megtörték, ezzel nőtt a maximális fordulatszám, míg a zajszint csökkent. Elhagyták az itt is alkalmazott T vezérsíkot, és itt alkalmazták először az X alakú farokrotort, melynek lapátpárjai két külön síkban helyezkednek el. A tesztelés során csak egy gép zuhant le, amelyik a kísérő T-28-as géppel ütközött össze. A tervezőgárdának a Nemzeti Repülésügyi Szövetség odaadta a Robert J. Collier-díjat. Közben a Mcdonnell Douglas felvásárolta a Hughes-t. Így a berepülést '84-ben már Steve Harvey, az MDD legtapasztaltabb pilótája végezte.

    Felépítés.

    A gép hagyományos harci elrendezésű. Elöl a fegyveroperátor/másodpilóta, míg mögötte egy kicsit feljebb a pilóta ül. Mindketten képesek egymás faladatát átvenni, kivéve a pilótát, aki nem indíthatja a Hellfire rakétát. A személyzet az összes többi létfontosságú berendezéssel együtt védve van a 12,7 mm-es lövedékek ellen is, ezt kevlar páncélzat biztosítja. Saját tapasztalataim alapján a kabin nagyon kényelmes, tágas. Minden kezelőszerv könnyen elérhető, nem kell nyújtózkodni, legalábbis ami a pilótát illeti. A gép páncél nélküli részeit átlagos hengerelt alumínium lemez borítja, így súlya pont optimális.

    A hajtóművek burkolatát megerősítették, hogy a személyzet ráállhasson. A gép mindenfajta létra és emelvény nélkül teljes körűen szervizelhető, köszönhetően a lapos kialakításnak. A futóművek elhelyezése biztosítja a gép rendkívüli stabilitását a talajon. Elviselik a 12,8 m/s-os földetérést is, így nagyban hozzájárulnak a személyzet túlélőképességének növeléséhez. A farokkerék teljesen körbefordul. Az elektronika nagy részét a törzs két oldalán végig húzódó konténerek tartalmazzák. Visszatérve a túlélőképességre, nagy hangsúlyt fektettek rá a tervezők.

    A nagy függőleges sebességű földetérésnél a kerekek mellett a gépágyú is energiaelnyelőként szolgál, mikor a pilóta és az operátor közötti részbe fúródik. Így az amúgy is "agyonpáncélozott" fülkében ülők sérülésmentesen megúszhatják a kalandot. Önvédelmi célokat szolgál a rotor mögé épített AN/ALQ-144-es típusú rendszer, ami nagy hőpamacsokat gerjeszt, s ezzel megzavarja az ellenséges rakéta hőérzékelőjét. Szintén ezt a célt szolgálja a farokrészre telepített M130-as infracsapda vető, mely 30 db fáklyát fogad be. A gép hajtóműve végül is a General Electric T700-GE-701 lett, mely 1723 LE-t adott le fejenként. Az Apache 2db ilyennel rendelkezik. További általános adatokat a táblázatban olvashatjuk. (A 2. részben...)

    Az Apache rendelkezik APU-val is, mely lehetővé teszi a külső áramforrástól független hajtóműindítást, és a hidraulikus rendszerek nyomását, valamint az elektromos rendszerek áramellátását is biztosítja.

    Különleges műszerek

    Az ebbe a kategóriába tartozó berendezéseket összegyúrták és felragasztották a géptörzs elejére. Alapvetően két részre osztható az orr. A felső részben található az AN/AAQ-11 PNVS. Ez egy infravörös-éjjellátó berendezés, mely biztosítja az éjjeli, illetve hőképet a pilóta számára. A sisakba épített kijelzőn, mely a jobb szem elé hajtható reflexüveg, megjeleníthető a képe, a célzási és repülési adatokkal együtt. A rendszer együtt mozog a pilóta fejével (pontosabban sisakjával) vízszintesen + 90 fokban, míg függőlegesen + 20 fok illetve - 450 fokban. Ez alatt található az úgynevezett TADS (célfelderítő- és követő) rendszer, ami vízszintesen +240 fokban, míg függőlegesen + 30 fok és - 60 fokban téríthető ki. Ennek bal oldali részét képezi az infravörös éjjellátó- és célzó berendezés, mely az operátornak biztosít éjjeli képet a célfelderítéshez, illetve célzáshoz. A jobb oldalra építették be az elektro-optikai és lézeres célmegjelölő részt, mellyel a precíziós fegyverek bevetése válik lehetségessé. Ezzel a világon először az Apache büszkélkedhetett.




    Ezen kívül a gép rendelkezik az úgynevezett DASE rendszerrel is, mely hihetetlen mozgékonyságot biztosít az Apache-nak. Erre jelenleg egyetlen nem amerikai típus sem képes, egyedül talán a közös nyugat-európai fejlesztésű Tigre helikoptert kivéve, mely a forgószárnyasok körében ritkának számító bukfenc manővert is könnyedén végrehajtja. De ezzel is csak elérni tudja az Apache képességeit, meghaladni nem.

    Turbános indián.

    Az Apache legújabb változata, mellyel folyamatosan cserélik le a régebbi "A" típust, az AH-64D Longbow Apache. Ez a gép megnövelt elektronikai blokkokat kapott, melyeket a törzs két oldalán található konténerek aszimmetrikus megnagyobbításával tudtak elhelyezni. Ezen kívül jellegzetes, de nem kötelező (lásd Hollandia) tartozéka a gépnek az úgynevezett "turbán".

    Ez valójában egy radar, melyet a rotor tengelyére szereltek fel. Így az operátor akár ködben is teljes 360 fokos képet kap a környezetről. Még a fedezék mögül sem kell előbújnia a gépnek, hiszen a radar kilóg a rotor fölé. Ennek segítségével az AGM-114L radaros Hellfire indítására is sor kerülhet. Így a gép csak 2-3 másodpercet tartózkodik fedezék nélkül a levegőben. Ez már a XXI. század technikája, amit az európai és az orosz ipar is csak jelentős késéssel tud behozni.

    Fegyverzet

    Az első és legfontosabb fegyver ami a gépen található, a "Chain Gun" becenévre hallgató M-230E típusú, 30 mm-es, egycsövű gépágyú.

    Ez kategóriájában világelső. Tűzgyorsasága 600-650 lövés/perc. A lövedék 2908 km/h-val hagyja el a csövet, ami már 2,5 km-ről lehetővé teszi az 5 cm vastagságú páncél átütését. Élettartama 10 000 lövés. Ezt még egyetlen ágyú sem közelítette meg. A skulókat egy futószalag szállítja a tárból, mely a főrotor tengelyében található, a fegyverhez, majd egy másik futószalag az üres hüvelyeket vissza, hiszen azok többször is használhatóak. Ezzel elkerülték a heveder okozta elakadásokat. Lőszer javadalmazása 1100 db, de a futószalagon elfér még 90 db. Többféle lőszert is alkalmaznak - mind csereszabatos az ADEN/DEFA típusokkal -, de általában az M789 HEDP kombinált repeszhatású-páncéltörő van betárazva. A páncél átégetésén kívül repeszei 4 m-es körzetben rombolnak. A fegyver függőlegesen +11 fok és - 60 fokban, míg vízszintesen + 100 fokban téríthető ki. Ha megszűnik a hidraulikanyomás, automatikusan beáll 11 fokos helyzetbe (tehát a földön is így rögzítik).

    Szintén fő fegyver a Rockwell által kifejlesztett AGM-114 Hellfire is. Bevethető minden repülési módban, a földközeli lebegéstől a maximális sebességű és magasságú repülésig bárhogyan. Ez a páncéltörő rakéta az első helikopterről bevethető precíziós fegyver a világon. Félaktív lézeres vezérléssel működik. Az Apache TADS rendszere, vagy egy külső célmegjelölő (általában kommandósok, vagy egy OH-58D Kiowa rotortengelyén lévő célmegjelölő) megvilágítja a célt, és az arról visszaverődő lézersugarakat, akár 8 km-ről, befogva, a rakéta meghatározza annak pontos helyét, majd kilövi azt. Az érzékelő a rakétatest orrában, egy speciális plexi mögül kandikál ki. Természetesen rendelkezik robotpilótával is, mely képes meghatározni a ballisztikus röppályát, ha a cél hatótávolságon kívül esik.




    2.rész:


    Létezik még infravörös irányzású rakéta is az Apache fegyvertárában, mely lehetővé teszi a passzív és teljesen önálló célfelderítést is. A fegyverből az Apache 4-es blokkokban összesen 16 db-ot szállíthat. Ezeket a rakétákat az AH-1W Super Cobra is hordozhatja, bár az korlátozott terhelhetősége miatt csak 4 db-ot. Felszerelhető vele még az AH-60 Black Hawk (UH-60 átalakított, harci változata), az OH-58D Kiowa Warrior (megint egy indián), valamint az A-10-es és a Harrier Gr. 7-es is. Ez utóbbiak 3-as felfüggesztéssel hordozhatják. A Hellfire 2-esen a nagyobb manőverező képesség érdekében már nem csak az első, de a hátsó vezérsíkok végét is kitéríthetővé tették. Ezek mellett a maximális túlterhelés 13 g, így igen extrém fordulókat is végezhet. Sebessége 1,17 Mach, ami igen nagy becsapódási energiát eredményez.

    Ezzel lehetővé vált a ma ismert minden nem amerikai harckocsi (kivételként az Abrams-ra gondolok) páncélzatának áttörése, még a legvastagabb homlokpáncélé is. Az Abramson kívül csak a reaktív páncél jelenthet még akadályt. Az AGM-114B a szokásos lézeres, illetve infravörös mellett még egy kombinált infravörös-radar irányítású változatát is kifejlesztették. Ezek már kettős, kumulatív/repeszhatású robbanótöltettel rendelkeznek, amit már a reaktív páncélzat sem képes elhárítani. Az AGM-114K illetve L változatokat kifejezetten az AH-64D Longbow Apache számára fejlesztettek ki. A K egy digitális robotpilóta segítségével rendkívül alacsonyan is képes megközelíteni a célt, rossz látási viszonyoknál is.

    Az L pedig egy aktív lokátoros változat, mely a Longbow Apache radarjától kapja a célkoordinátákat, majd a megközelítés második fázisában már saját radarjával fogja be azt, és vezeti rá magát. Hasonlóan a repülőknél alkalmazott AIM-120 AMRAAM-hoz. Földi telepítésű változat is létezik, ez esetben egy Hummer terepjáró hordozza azt. Szintén fontos fegyver a nem irányított, Hydra típusú rakéta. Ezek 70 mm-es fegyverek, melyek 19-es rakaszokból, bármely magasságból indíthatóak. Hatásos hatótávolsága 6 km-en belül van. Az M261-es robbanófej járművek ellen, míg az M225-ös élőerő ellen, hiszen 2500 db acéltüskével pusztítja az ellenség sorait. Ebből a fegyverből a "törzsfőnök" összesen 76 db-ot hordozhat, de általában csak 2x19-et visz, 2x4 Hellfire mellett. Önvédelmi célokra szolgál a világszerte közismert és kedvelt AIM-9 Sidewinder. Ezeket eleinte 2 db hordozható külső fegyvertartókra függesztették, majd miután kiépítették a szükséges vezetékeket és csatlakozásokat, a szárnytövek végére szerelhetőek, így nem csökken a földi támadó képesség.

    Szintén ilyen célokat szolgál a francia fejlesztésű Mistral. Ebből 4 db-ot hordozhat az Apache (szárnyvégeken). Ez a típus passzív infravörös irányzású, hasonlóan a Sidewinderhez. A gép közli a cél koordinátáit az infravörös érzékelő segítségével, majd indítja a rakétát. Ezután a rakéta önállóan folytatja útját, s saját érzékelőjével semmisíti meg a célt. Felszerelték lézeres közelségi gyújtóval is. Max sebessége 2,6 Mach, hatótávolsága 300-és 6000 m között mozog. A robbanófej tömege 3 kg. Eredményességéről a magyar légvédelmi tüzérek mesélhetnének pár érdekes dolgot. Ide tartozik a híres amerikai Stinger is. Ez a típus is rendelkezik infravörös (+ ultraibolya) tartományban működő különleges érzékelőfejjel, de van optikai célzású változat is.

    Mindkettő a "tüzelj, és felejtsd el" elven működik, mint ahogyan a Hellfire, a Sidewinder és a Mistral is. Max sebessége 2 Mach, hatótávolsága 4,8 km. Lokátorállomások ellen alkalmazható az AGM-122A Sidearm rakéta. Ez a típus a besugárzásjelző adatait felhasználva működik. Max sebessége 2,3 Mach, hatótávolsága 17 km. Hajók ellen vethető be a rendkívül jól sikerült AGM-84A Harpoon. Ez a harceszköz horizonton túli célokra is indítható. Indítás előtt a központi számítógép átadja a rakétának a céladatokat. Ezután a rakéta már önállóan közelíti meg a célt, egészen a tengerfelszínhez közel, majd egy gyors emelkedést követően rázuhan a célra. Max sebessége 0,75 Mach, hatótávolsága 92 km. Az Apache 2 db-ot hordozhat a belső fegyvertartókon. Szintén hajók ellen használható a norvég fejlesztésű Penguin. Ezt az egyszerű fegyvert az indítás után magára lehet hagyni, hiszen infravörös, vagy aktív lokátoros keresőfeje magától azonosítja a célt, és megsemmisíti. Max sebessége 0,8 Mach, hatótávolsága 27 km.

    A fegyverzet részét képezi még a BGM-71 TOW páncéltörő rakéta. Ezt azért rendszeresítették, mert vannak országok, akik az Apache-t igen, de a Hellfire-t nem kaphatják meg. A fegyver huzalirányítású, vagyis 2db vékony drótot húz maga után, melyen a röppálya helyesbítéseket kapja a fedélzeti számítógéptől. Max sebessége 1003 km/h, hatótávolsága 500-3750 m. Ezen kívül felszerelhető még 4 db 870 literes póttartály is. Ezekkel lehetővé válik az USA-ból Európába való közvetlen átrepülés (1905 km-es hatótávolsággal). Általában a hosszabb bevetéseken az egyik nem irányított rakétablokk helyére függesztik fel a "nyolchetvenes kulacsot". Gyorsabb áttelepüléshez szállítógépekbe is begyömöszölhető a "törzsfőnök". A C-130-as Hercules 1 db-ot, a C141 Starlifter 2 db-ot, míg az óriás C-5-ös Galaxy 6 Apache-ot szállíthat.

    Őslakos a harcmezőn

    Az Apache 1991-ben mutatkozott be az "Operation Desert Storm" (sivatagi vihar hadművelet = öböl-háború) keretein belül, nem kis eredménnyel. Első bevetésére mindjárt a "nyitó gálán" sor került, január 17-én hajnalban.

    01:00-kor emelkedett a levegőbe a 8 db AH-64 Apache-t és 2 db MH-53J Pave Low-t számláló Normandy kötelék a szaúd arábiai Al Jouf reptérről. Mindegyik Apache a 101. légi mozgékonyságú hadtesthez (101st Airbone Division) tartozott, míg az MH-53-asok a Légierő állományába tartoztak. Céljuk a Bagdad határában kiépített, 3 körletből álló légvédelmi rakéta rendszer volt. A 190 km/h-s tempót tartva követték a szorosan a földhöz tapadó MH-53-asokat. Ezek a pontos navigáció érdekében utaztak együtt az indiánokkal. Az AH-64-esek fegyverzete 8db Hellfire-ből, 19db nem irányított rakétából és a beépített 30 milisek teljes (1190 db) lőszer javadalmazásából állt. A kötelék 02:38-kor kezdte meg a támadást. Az első Hellfire-t Dick Cody alezredes indította 5km távolságból, majd szépen sorba kilőtték az összes többit is.

    Ezek után jöttek a 70mm-es rakéták, majd végül a Chain Gun-ok raktak rendet. Összesen 27db Hellfire, 100db 70mm-es és 4000db 30mm-es lövedék tette a rakétakilövőket a földel egyenlővé. Ezzel megnyílt az F-117-eseknek az út a belváros felé. Ezt a lehetőséget jól ki is használták. A további hadműveletekben egyébként még a 82. légi mozgékonyságú hadtest (82th Airbone Division), az 1. lovassági hadtest (1st Cavalry), valamint az 1. gyalogsági hadtest (1st Infantry Division) helikoptereri vettek részt. Így az öbölben összesen 237 Apache volt bevethető. Ezek összesen 500db harckocsit, 120db páncélozott szállítójárművet, 120db tüzérségi löveget, 30db légvédelmi eszközt, 10db helikopter, valamint 10 db repülőgépet lőttek ki.

    Gyakran segédkeztek a mentőakciókban is, ilyenkor MH-53J-ket kísértek. Jelenleg az SFOR és a KFOR kötelékeiben hajtanak végre békefenntartó bevetéseket. Kosovóban még a bombázások idején próbálták bevetni néhány példányukat, de több gép is lezuhant. Az okok máig ismeretlenek, de valószínűleg vállról indítható rakétákkal lőtték le őket, így végül nem kerültek harchelyzetbe.

    A nemrég befejeződött afganisztáni hadműveletekben, valamint a most is folyó békefenntartó misszióban az elsődleges szerep az AH-1W Super Cobra-knak jutott, de most, hogy az amik megvetették a lábukat, mát az Apache-k is bekapcsolódtak a repülésekbe, őrjáratokba. Izrael is bevetette a típust, igaz nem reguláris hadsereg ellen. A jelenleg is tartó palesztin intifáda fő vezéreit és aktivistáit próbálják tizedelni. A célszemély autóját folyamatosan figyelik. Amint elhagyja a lakott területet és a nyílt területre ér, a készenlétben álló Apache befogja a célt. A rendkívül fejlett optikai rendszerrel még az autó márkája és színe is megállapítható, így nagyon kicsi hibaszázalékkal azonosíthatják a célt. Majd indítják a Hellfire-t, ami néhány másodperc múlva becsapódik. Ezzel a módszerrel a célszemély észre sem veszi, hogy megtámadták. Menekülésre semmi esély. Valószínűleg a tervezett Irak elleni hadjáratban is főszerepet játszik majd a típus, de annak D változata. Reméljük több bevetési jelentést nem olvashatunk majd, legalábbis a közeljövőben nem.

    Főbb technikai adatok (AH-64A).
    Törzshossz: 15,06m
    Törzshossz rotorral: 17,6m
    Magasság: 3,83m
    Szárny fesztávolsága: 4,98m
    Üres súly: 4657kg
    Max felszállótömeg: 8006kg
    Max fegyverzet tömege: 2800kg
    Max sebesség: 309 km/h
    Szabványos emelkedőképesség (1220m, 35oC): 259 m/min
    Csúcsmagasság: 6250m
    Hatótávolság: 611km
    Max repülési idő: 3óra 23perc


    Nagyjából összefoglalva az AH-64 Apache jelenti a majdnem tökéletes harci helikoptert. Ennek megfelelően nagy exportsikert is aratott. Elsőként Izrael kapott a típusokból, melyeket mostanság cserélnek le új D-kre. Ezen kívül Szaúd Arábia, Egyiptom és az Egyesült Arab Emirátusok, Hollandia, Görögország, Dél-Korea és Szingapúr is vásárolt a típusból. Angliában licenszben gyártja a Westland a D-típust WAH-64 néven. Felváltására már készül az RAH-66 Comanche. Ez már a Stealth technológia újításait is magán hordozza, így ő lesz a világ első "lopakodó" helikoptere. Meglepő módon ő is egy igen harcos indián törzsről kapta nevét. Vele egy másik írásban foglakozunk majd részletesen.

    Addig is látogassuk a Boeing honlapját (www.boeing.com), mert sok érdekes információra bukkanhatunk. Aki Apache képeket szeretne letöltögetni, ajánlom neki a cseh (angol verziója is van) http://www.voodoo.cz/ címet, ahol hatalmas Apache galéria található. Ha még mindig újdonságra vágyunk, nézzünk körül Papp Levente linkjei között is: www.extra.hu/plsz/links

    Makettek

    Apache-ból bőven van választék. 1:48-ban az Italeri a megfizethető, a Hasegawa a kevésbé megfizethető, de hiperrészletes kategóriát képviseli, de ha egyik sem felel meg, ott van még a jó öreg Revell is. Longbow tekintetében az Academy és az Italeri nagyon jó, a többiről hiányzik a plusz elektronika.
    1:72-ben akad Italeri, Revell, Hasegawa és Academy. Legutóbbi tetszik nekem a legjobban, főleg azért, mert egy izraeli matricát mellékelnek, igaz semmi mást.
    1:100-ban van Revell, míg 1:144-ben szintén Revell és Italeri.
    Az óriási 1:32-es méretarányban csak a Revell gyár makettet, így elnyerte az Apache nagyhatalom címet. Festést tekintve a szokásos amcsi Olive Drap az általánosan elfogadott, de Izrael sivatagi mintát alkalmaz (újabban). Erről bővebben a Modell és Makett 2000/5 számában olvashatunk.

    Felhasznált irodalom:
    Top Gun 1996/12, 1998/1, 2001/1, Modell és Makett 2000/5, Bill Gunston - Korszerű harci repülőgépek fegyverzete.
  • [NST]Cifu
    #50
    Egyenlőre a #28-as 2.-es, 5.-ös és 6.-os képéről van infom:

    2003 Októberében, Irakban, egy út melletti akna pusztította el. A legénységéből két fő meghalt, a harmadik megsebesült (és a negyedik? - Cifu). A tank egy M1A2SEP volt.
  • ghost cb
    #49
    jah. Haditechnika topik. :D yetike
  • ghost cb
    #48
    Nem a harkocsira épül a modern hadviselés hanem a gyalogságra. Minden őket segíti, ha áttétben gondolkozunk is (tankot segíti a légi fedezet, zátótűz stb)
  • traXion
    #47
    Köll, de Fegyverek topik van, csak szét van barmolva...

    Köll Model 16 Advenced 2 (M16A2) cikk?
  • Yetike
    #46


    T34/85, jól megfigyelhető a döntött páncélzat
  • ghost cb
    #45
    Szerintem maradjunk a GLOBÁLIS haditechnikánál, hiszen vanakinek 2.vh, vanakinek moderc harckocsik, helikopterek ,vanakinek meg a kézifegyverek tetszenek. Mindenki szurjon be mindent, csak olyan képeket ne, amiket akár tv-ben is láthatunk. Oyat mindenki letud tölteni. Köll apache cikk?
  • [NST]Cifu
    #44
    Ezt a "kell-e ma harckocsi?" egy kicsit abszurd dolog. Persze hogy kell, csak kell mellé rendes légifedezet (merev és forgószárnyas), kell mellé normális motorizált gyalogság és a harckocsit pedig el kell látni megfelelő önvédelmi berendezésekkel (pl.: ARENA, Zaslon).
  • ghost cb
    #43
    Hehh hehe. 71 képem van Apache-ról asszem van köztük jó is Beszúrjam a cikket érdekel titeket?
  • traXion
    #42
    Semmi.. Hangosan gondolkozom.
  • traXion
    #41
    Nem kell, S.W.A.T., Delta Force, Rangers kell ide, hajrá kommandósok!
  • ghost cb
    #40
    mieza fensöbbséges többesszám. Majd Cifu. ha akarja...
    Cifu: Nem mernék rá megesküdni szerintem Afghanisztán. Fenntartom.
  • [NST]Cifu
    #39
    He?
  • Yetike
    #38
    A II.Világháborús haditechnika inkább a szakterületem, a mai páncélosokhoz korántsem értek annyira :).

    Apache AH-64 - re gondolsz ? Na arról van egy jó képem, ajánlom a "kell e ma harckocsi" téma iránt érdeklődöknek.


  • traXion
    #37
    Persze... Majd kimoderáltatjuk ha nem tetszik!
  • [NST]Cifu
    #36
    Ha a #24-es legfelső képére célzol, az a II. Öböl-háborúban készült.
  • ghost cb
    #35
    Ilyenen ne is gondolkozz. Lökd
  • Yetike
    #34
    Mondjuk fel nem tudom fogni mi rondíthatott el ennyire egy akkor rendkívül korszerűnek ( tekintve hogy az irakiak főleg elavult szovjet tankokkal - T55, T72, páncéltörő fegyverekkel vették fel ellenük a harcot, a totális légidominencia pedig a szövetségesek kezében volt ) mondhatü páncélost. Talán valami meghibásodás folytán a küzdőtérben egy kisebb detonáció felrobbantotta a lövedékeket ill. az üzemanyagot.
  • ghost cb
    #33
    Én nekem az egyik specialitásom az Apache. Nem én írtam róla hanem a fabulis makett magazinba egy ürge de pofás kis leírás. Yetike: ez vagy Kuwaitban van, vagy Afghanisztánban.De azért van Afghanisztánban szerintem mert Az M1A2-t (az oldalkötényről látszik, az A1-nél egyenes volt a két hátsó darab) Az 1. öbölháborúban nem vetették be (mert akkor még nem is volt csak M1A1.) Ugyhogy Afghanisztán marad. Más cikkből beszírhatok? nekem nem a specialitásom a fordítás.
  • traXion
    #32
    Milyen oldalról? Ezek az én képeim, csak lustaságból oda töltöttem fel...
  • [NST]Cifu
    #31
    A felső képhez hasonlókról mindig az jut az eszembe, hogy a mennyire igaz az az vélemény, miszerint a harckocsizók sérthetettlenségükbe vetett bizalma milyen ingatag is (lásd még Csecsenföld).

    Az öböl-háborúról még annyit, hogy ugye a nagyon sok kilőtt T-72-esnek lerepült a tornya. Mint nemrég olvastam ennek oka az, hogy egy esetleges oldalról jövő találat esetén az automata töltőberendezésben lévő meghajtótöltetek szépen felrobbanak. Mondanom sem kell, hogy ez esetben a legénység túlélési esélye a nullához konvergál...
  • traXion
    #30
    Valami jó csajt látott a 2. tank?

    [IMG][/IMG]
  • Yetike
    #29
    Az M1A1 - es képemet pont ugyanerről az oldalról szedtem : ).
  • traXion
    #28
    Amit a média eltitkolt...






  • Yetike
    #27
    Pontosan, a PVIB veszteségek jelentős része meghibásodás, üzemanyaghiány - ebből kifolyólag a saját személyzet megsemmisíti, vagy légitámadásnak tudható be, és ez nem csoda, mivel a német páncélosok nyugaton gyakorlatilag teljes légifedezet nélkül harcoltak - a Luftwaffe keleten volt lekötve.

    Olvastam pár visszaemlékezést, harctéri naplót a Tigris I - II harcteljesítményét illetően (szövetséges és német oldalról ! ), és igen érdekes. Ha gondoljátok begépelek párat.
  • [NST]Cifu
    #26
    Jó kis ismertető, a végén egész pofás kis topicunk lesz :)

    A JSz-2 ismertetőnél nem azt írtam, hogy elpicsázták a Tigris II.-eseket, hanem azt, hogy mindkét fél komoly veszteségeket szenvedett. Mivel 1944 végén a Német/Magyar légierő már nem állt a helyzet magaslatán (főleg üzemanyaggondok miatt), elképzelhetőnek tartom, hogy az KirályTigris veszteségek légitámadásból erednek...
  • Punker
    #25
  • Yetike
    #24
    Egy pár ritka kép : ).



    Azt hiszem egy M1A1 Abrams, még az öbölháborúban. Csúnyán elbántak vele...



    Egy büszke Sherman a normandiai partraszállás után.



    A kép magáért beszél :).
  • traXion
    #23
    Adok még párat...


    Ariete C2

    Ariete MBT

  • Yetike
    #22
    Bocsi a hosszú leírásért.
  • Yetike
    #21
    PanzerKampfwagen VI. Ausf. B Tiger II.

    A PzKpfw. VI. Tiger II. kétségkívül a II. Világháború legerősebb harckocsija volt egészen a háború befejeztéig, és a Szövetségesek nem állítottak vele szembe semmilyen harceszközt, mely hatékonyan alkalmas lett volna a megsemmisítésére. A Tiger II. kifejlesztésének tervei 1941 májusában készültek, egy évvel a Tiger gyártásának megkezdése előtt. 1942 őszén kezdtek hozzá a tervezők a tényleges munkához, egy új nehéz harckocsi kifejlesztéséhez, amely később a Tiger helyét kellett hogy átvegye. 1944 közepére a Tiger I. még mindig rendkívül hatékony harceszköz volt, de veszélyforrást jelentettek már számára a szovjet JS harckocsik, illetve a Szövetségesek által használt páncélvadász lövegek.

    Újra a Henschelt és a Porschét bízták meg a tervezéssel. A Porsche gyár két prototípus terveit készítette el, amelyek a VK4501(P)-n alapultak, és a VK4502(P) típusjelzést kapták. Az első változaton, a Typ 180 (Turm Vorne)-n a lövegtorony középen helyezkedett el, míg a Typ 181 (Turm Hinten)-n a torony páncéltest hátulján kapott helyet. A Typ 181-en ezért a motort középen kellett elhelyezni, míg a Typ 180-on a motor a páncélosban szokásos helyére, hátulra került. Az alváz a gázolaj-elektromos motorral egyetemben mindkét típusban megegyezett a VK4501(P)-ben használttal. Ezektől a különbségektől eltekintve a két típus teljesen ugyanolyan volt, csupán néhány mechanikai alkatrész különbözött. Ezekből a prototípusokból csak fa modell készült.

    A Henschel prototípusa lényegesen gyorsabban készült (mivel sok alkatrésze megegyezett a PzKpwf. V. Pantherrel illetve a Panther II.-vel), és hamar meg is kezdték a gyártását. A VK4503(H) teljen különbözött a Tiger I-től, és inkább hasonlított egy megnagyobbított Pantherre. 1943. október 30-án a fából készült utánzatát bemutatták Adolf Hitlernek. Már az előkészültetek során legyártottak 3 darabot a kasseli Henschel telephelyen, a tényleges gyártás azonban csak 1944 januárjában kezdődőtt meg.




    Az első 50 Königstigert (King Tiger, Királytigris) a Porsche által tervezett lövegtoronnyal szerelték fel, a továbbiakat már a Henschel féle toronnyal (ezeket a Krupp gyártotta). A Porsche féle lövegtornyok eredetileg a VK4502(P) harckocsihoz készültek, melynek terveit elvetették, de a lövegtorony terveit elfogadták, és felhasználták a Henschel Tiger II-iben. Míg a Porsche féle torony egyöntésű 88 mm-es löveget tartalmazott, a Henschel félén a 88 mm-es löveget két darabból illesztették össze.

    A Porsche torony homlokpáncélja ívelt volt, ami egy csapdát jelentett a becsapódó lövedéknek, ezért a Henschelt megbízták egy másik lövegtorony tervezésével, amit a későbbi példányokban általánosítottak. Az új torony egyenes páncéllemezekből volt összerakva az ívelt részek helyett. A Henschel lövegtorony fél tonnával nehezebb volt a Porsche által készítettnél, így a harckocsi teljes tömege 67500 kg-ról 68000 kg-ra növekedett. A lövegtornyot 360 fokban lehetett forgatni, 19 másodperctől 77-ig terjedő idő alatt, amely a motor pillanatnyi fordulatszámától függött. A forgatást egy hidraulikus rásegítő könnyítette, melyet a motor hajtott.

    A Tiger II-t egy nagyon pontos, hosszú csövű, 88 mm-es 71 kaliberes löveggel látták el, valamint a fegyverzetéhez tartozott még három MG34 vagy MG42 géppuska közeli és légi célpontok ellen. A 88 mm-es löveg a Sherman, Cromwell, és T-34/85 típusú harckocsikat messze a lőtávukon kívülről, már 3500 m-ről képes volt megsemmisíteni. Az öt fős kezelőszemélyzetet vastag döntött páncélzat védte, amelyet csak néhány ellenséges fegyver tudott átütni nagyon közelről. Nincsen adat, illetve fotó sem látott még napvilágot olyan megsemmisült Tiger II-ről, melynek mellső- vagy homlokpáncélját harcban átszakították volna. A Tiger II. azonban messze állt a tökéletességtől, hibája elsősorban mozgékonysága, vagyis jobban mondva annak hiánya volt. Mivel tervezésekor még nem állt rendelkezésre újabb motor, a Tiger II-t is ugyanaz a motor hajtotta, mint a Tiger I-et. A motor teljesíményéhez képest a páncélos túlnehéz volt. A másik probléma az üzemanyag-fogyasztása volt. Terepen 100 km megtételéhez közel 1000 liter üzemanyagra volt szüksége, abból pedig amúgy is hiányt szenvedett a német haderő. A Tiger II. a motor miatt állandó karbantartást igényelt. 1944 végén a Krupp előállt azzal a tervvel, hogy a lövegtoronyba 105 mm-es L/68 kaliberű löveget szereljenek, de a tervet nem hagyták jóvá.




    Összehasonlításban az abban az időben használt szovjet-orosz harckocsikkal a Tiger II. a T-34/85 illetve a JS-122 páncélosoknál is sokkal jobb fegyver volt. A Tiger II. gyártása 1943 decemberében kezdődött, és 1945 májusában ért véget. Négy sorozatban gyártották, összesen 489 darab készült el az 1500-ból, amit megrendeltek. Ezek közül 150 darab szolgált a SS. nehézpéncélos-osztályokban.

    1944 novemberétől 20 Tiger II-t parancsnoki harckocsikká (Befehlswagen Tiger II. Ausf. B) alakítottak át a Wegmann gyárban, ezek további rádiós felszereléseket kaptak. Az első 1945 februárjában lépett szolgálatba. Két változata volt, melyekben a rádiós felszerelés eltérő volt. Mindkét típus csupán 63 ágyútöltényt szállíthatott.

    Az első Tiger II-k 1944 februárjában érkeztek meg a nehézpáncélos-osztályokhoz. Első bevetésük az 501. nehézpáncélos-osztály kötelékeiben, Minsknél volt 1944 májusában, majd ezt a sandomierzi bevetés követte Lengyelország területén 1944 májusában. Sandomierznél Koborow őrnagy 53. gárda páncéloshadoszálya zsámkánya lett három Tiger II. harckocsi. Az 503. nehézpáncélos-osztályt a normandiai "Wacht am Rhein" hadművelethez átvezényelték a Nyugati Frontra, ahol azonban az összes megsemmisült technikai hibái miatt. Ezt követően a Tiger II-k mindkét fronton jelen voltak, és mindenütt hatékony fegyvernek bizonyultak az ellenséges csapatokkal szemben, ha tapasztalt kezelőszemélyzet irányitotta őket. Néhány Tiger II. még Berlint is védte 1945 májusáig, amikor az szovjet-orosz kézre került. Az utolsó megsemmisített német harckocsi is Királytigris volt, melyet 1945 május 10-én robbantott fel saját kezelőszemélyzete. Jelenleg egy újrafestett példány található a belgiumi St. Vith-ben, de más példányokkal is találkozhatunk több ardenneki faluban Franciaországban.

    1944 decemberében a Henschel a Tiger II. 33 tonnás, könnyű változatának (Klein Tiger) terveivel állt elő. A harckocsiba Maybach HL 230 P 30 motort szántak, melynek teljesítménye 630 LE volt. Mellső páncélzata döntött volt, szélessége 80 mm volt, míg oldalsó páncélzatát még fejlesztés alatt álló rétegezett páncélzattal akarták megoldani. A Klein Tiger fegyverzete egy 100 mm-es Krupp által készített PWK (Panzerwurfkanone) volt, mely 200 mm-nyi páncél átütésére volt képes. A Klein Tiger papíron maradt.

    Konverziók :

    Befehlswagen Tiger II. Ausf. B - parancsnoki harckocsi
    Bergewagen - mentő páncélos (18 darabot gyártottak belőle)
    Jagdpanzer VI. Jagdtiger - páncélvadász
    Grille 17/21/30/42 - rohamtarack (csak prototípus)

    PanzerKampfwagen VI. Ausf. B Tiger II. műszaki adatai

    Tömege: 68000 kg
    Kezelőszemélyzet: 5 fő
    Motor: Maybach HL 230 P 30 / 12 hengeres / 700 LE
    Sebessége: Úton: 35-38 km/h
    Terepen: 17 km/h
    Hatótáva: Úton: 170-120 km
    Terepen: 80 km
    Üzemanyag tartálya: 860 liter
    Hossza: 7,26 m (löveg nélkül)
    10,28 m (löveggel)
    Szélessége: 3,65 m (páncélkötény nélkül)
    3,75 m (páncélköténnyel)
    Magassága: 3,09 m
    Fegyverzete: 88 mm KwK 43 L/71 & 3 x 7,92 mm MG34/42
    Lőszer: 88 mm-es lőszer - 80 (Porsche)/ 86 (Krupp)
    7,92 mm - 5850 töltény
    Páncélzata: 40-180 mm

    Képek :








    Henschel tornyos PVIB, jól látható a Zimmerit paszta.

    A Király Tigrisek magyarországi bevetéseikhez régebben volt egy jó linkem, most azonban nem találom, viszont ilyet hogy a JS2-k elpicsázták volna a PVIB - ket... Esetleg 1 PVIB vs 100 JSII esetén (mondjuk kb ez volt a helyzet, + a szovjeteknek volt üzemanyaguk lőszerük személyzetük alkatrészük és sok sok tartalék páncélosuk, a németeknek nem).

    A PVI - ról is berakok egy ismertetőt, az sem volt ám papírtigris : ).

    A leírás linkje : http://www.freeweb.hu/worldwar2/index.cgi?pg=jp38&bg=ger
  • [NST]Cifu
    #20
    Az Ariete a Fiat-Iveco és az Oto-Melara cégek együtműködésének gyümölcse, a Fiat gyártja a testet a hajtásláncal, az Oto-Melara pedig a toronyért és a lövegért felel. 1995-ben adták át az első példányt az Olasz haderőnek, és 2002 második felében szálították le az utolsó, 200.-adik tankot.

    Fő fegyvere az Oto-Melara által gyártott L/44-es 120mm-es simacsövű NATO-szabványnak megfelelő ágyú, amelynek csövét hőelnyelő burkolattal látták el, valamint füstelszívóval is felszerelték. Az ágyú kétirányú hidraulikus stabilizátorának köszönhetően képes mozgás közben is kellő pontosságot elérni. APFSDS (leválóköppenyes szárnystabilizált páncéltörő lövedék) és HEAT-FS (szárnystabilizált tankelhárító robbanó lövedék) lőszert rendszeresítettek hozzá. A tank tornyában 15, a testben pedig 27 lőszert tárolnak.
    Egy 7,62mm-es párhuzamisított és egy egy ugyanilyen, 7,62mm-es légvédelmi géppuska (a parancsnok buvónyilásánál) egészíti ki a fegyverzetett, ezekhez 2500 lőszert visz az Ariete.
    A védelmet szolgálja a torony két oldalán lévő ködgránátvetők (összesen 8), illetve egy RALM lézer-besugárzásjelző, amely 360°-os lefedettséget nyújt, és jelzi ha a lézer-távolságmérők vagy lézer-célzó berendezések sugároznak a tank irányában.

    A tank tűzvezető rendszerét (név szerint TURMS FCS) a Galileo Avionica készíti, és magában foglalja a parancsnok éjjellátó panoráma-periszkópját, a tüzér stabilizált periszkópját, amely infravörös keresővel is rendelkezik (ehez tartozik egy lézeres távolságmérő is), amelyhez a digitális tűzvezető számítógép tartozik. Ennek érdekessége, hogy a tankon lévő meteorológiai érzékelő adatait is figyelembe veszi. A tüzér periszkópjának képét a parancsnok egy TV-képernyőn figyelheti folyamatosan. A vezető a tank jobb oldalán, elöl foglal helyet és három periszkópja van, melyből az előre néző passzív infravörös érzékelővel van ellátva.
    Az Ariete erőforrása egy Fiat V-12 MTCA 12 hengeres turbó-diesel motor, amely 1300 lóerőt ad le, ezt egy, a német ZF gyártól licencelt automata váltómű osztja le, a váltó négy előre és két hátramenettel van ellátva.
    Maximális sebessége műúton 65km/h.
    Előkészítés nélkül 1.25 méteres, előkészítéssel 4 méteres gázlóképességel rendelkezik.

    Az Ariete bázisán készül a Palmaria önjáró löveg, amely egy 155mm-es NATO tarackkal lesz felfegyverezve. Készül a fejlesztett, C2-es változat, valószinüleg a páncélzatát erősítik meg, valamint a tűzvezető és kommunikációs rendszerét cserélik le a C1-nek.


    Ariete C1


    Ariete C1


    Ariete C2
  • [NST]Cifu
    #19
    Jó, kissé fáradnak már a kezeim, csak nézd meg milyen rosszul tördeltem a T-80 ismertető :))
  • [NST]Cifu
    #18
    Oké nekikezdek, de lehet, hogy ma már nem kerül fel (holnap meló... ).
  • Punker
    #17
    thx