milyen oldalak vannak ezzel kapcsolatban ?
-
blackgamer #72
MÓRICZ ZSIGMOND
Rokonok
Főbb szereplők:
Kopjáss István – Zsarátnok főügyésze
Szentkálnay Lina - a felesége
Kopjáss Menyhért - a testvére
Kopjáss Albert - a testvére
Kopjáss Adél - a húga
Berci bácsi - a nagybátyja
Lajos bácsi - az édesanyja testvére
Makróczy - a korábbi főügyészhelyettes
Kardics - a takarékpénztár igazgatója
Kardicsné
Polgármester
Martiny doktor - az ellenzék vezére
Boronkay Feri
Szentkálnay Magdaléna - Kopjáss titkos szerelme
Péterfi doktor - beosztottja
Kopjáss István arra ébredt, hogy a felesége a másik szo-bában telefonált, arról érdeklődött, hogyan kell elkészíteni a nyulat, hogy neki jólessen. Ez nagyon meghatotta a szívét, felkönyökölt az ágyban, hogy jobban hallja a felesége hang-ját, olyan bizakodó, boldog, mint amilyen már nagyon régen volt. Bizony sokáig tartott a vacsora, amit az este a tisztele-tére rögtönöztek a városházi urak. Tegnap a délelőtti városi közgyűlés főügyésszé választotta. Nem volt tegnap még em-ber, aki meg merte volna jósolni, hogy nem Makróczy győz, aki helyettes főügyészként már évek óta dirigálta a várost Nyújtózott, és kényelmesebben hevert el az ágyban, s eszé-be sem jutott, hogy felkeljen. Aztán valami dallam suhant át a lelkén, szinte belepirult. Az éjjel egy teljes óra hosszáig húzatta ezt a nótát, és senki se tudta, miért. Magdalénáért, ugyanis valaki megemlítette Boronkay Ferit, s ez elegendő volt, hogy Boronkayné Szentkálnay Magdalénát idézze fel, hétéves emlék ez a dal.
De ez a mai reggel kellemes volt, átölelte felesége dere-kát, s óvatosan szorította magához, s csodára, az asszony en-gedett. Engedte magát megölelni, s nem féltette a ruháját. Pár perc múlva ágyba hozta a reggelit is, pedig ez csak gye-rekkorában volt szokás, Lina azonban nem tűrte. Aztán el-mesélte, hogyan bukott meg az ellenfele, Makróczy. A vén szamár elszólta magát a közgyűlési terem előszobájában. Azt mondta zs. v. Olyan volt ez, mint valami gyilkos golyó, ez lőtte le őt. Zs. V ez van ráütve minden bútorára, minden tárgyára, minden marhájának a tomporára: zs. v. azaz Zsarát-nok várósa (tulajdona). De mindenki tudja, hogy a városi gazdálkodásra való célzással ezt úgy szokták mondani, hogy azt teszi, hogy „zsebre váglak". Így mindenki kihúzta a ne-vét a szavazócéduláról, azt mondják, még maga az ispán is. Kopjáss István tanácsnok olyan észrevétlenül élt azon a ta-nácsházán, hogy Makróczy éppen azért egyezett bele, hogy ezt a nevet írják a jelölőlistára harmadiknak. Soha semmibe bele nem keveredett, a neve tiszta maradt. Aztán cigarettára gyújtott, Lina ezért sem szólt, pedig nemigen értékelte a fér-je dohányzását, különösen nem az ágyban.
Majd Lina elszámoltatta a húsz pengővel, amit a vacsora előtt kapott „Csak nem zabáltál el húsz pengőt?" - kérdezte közönségesen az asszony, ezt nem igen szerette a feleségé-ben. Aztán bevallotta, hogy cigánnyal húzatta, erre Lina gya-nút fogott, hogy talán nő is volt a társaságban, de megnyug-tatta Pista, hogy nem. Ekkor elszánta magát, hogy felkel, s új-ra Magdalénára gondolt, mintha nem is Boronkay jött volna be, hanem Magdaléna. Ha nem jut eszébe ez a nő, akkor nyu-godt, megbízható és boldog ember. Egy-egy év is elmúlik, hogy eszébe jut. Általában a nők nincsenek rá hatással. Meg van elégedve a feleségével. Minden igényét kielégíti, nem is kíván többet. Okosnak és jónak tartja, s valami nagy lelki bé-kességet tud neki adni, de mintha az emberi szívet az örvény és a veszély vonzaná, már régen figyeli magát, hogy tartalék-ban őriz a lelke mélyén egy ilyen veszélyes álomképet Még szerencse, hogy csak ritkán találkoznak. A két nő hasonlít, valami családi vonás van bennük közös, de Lina a természe-tes, egyszerű teremtés, Magdaléna pedig a faj kitenyésztett, szinte egzotikus virága. Most újra vérhullámot kapott.
Nagy halom gratuláló levél érkezett, aztán a kezébe akadt Lajos bácsi levele, aki szintén gratulál az egész Kopjáss csa-Iád nevében és Isten áldását kéri, de nem tud eljönni, mert lehullott már róla minden ruha. A fia, Elemér elvégezte a Ze-neakadémiát, de most nincs állása, szegénynek kávéházban kell muzsikálnia. Tudta, hogy feleségének elege van a roko-naiból. Végül elküldte a régi ferencjóskáját, amit már tíz éve kihízott. Kopjáss fél tizenegykor indult el hazulról.
Óvatosan lépkedett, mert minden kapu előtt át kellett lép-ni egy kifolyót. Még híddal is kevés helyen volt letakarva a szennylé. Be is kell menni innen a főutakra valamerre. Nem lakhat tovább ebben a félreeső utcában. Ha lesz csatornázás, ha nem, neki akkor is el kell költöznie. Ahogy kiért a Ferenc körútra, a takaréktár igazgatója köszönt rá, Kardics, aki igen nagy úr volt a városban, a Nagytakarék révén a legnagyobb hatalom, és igen nagy házat vitt. Aztán pillanatok alatt kide-rítették, hogy a felesége révén rokonok, Kopjáss Ferdinánd lánya, Szidónia volt Kardics neje. Bár eszébe jutott, hogy a családi hagyomány szerint Kopjáss Ferdinánd kijátszotta a testvéreit, és zsebre vágta a többiek részét is, de végül rá-hagyta, hogy sógorok. Kardics csütörtök estére meghívta Ist-vánt és feleségét. Az újdonsült főügyész mosolyogva, s bol-dog megelégedéssel haladt tovább a városháza irányába.
Tizenhét éve jár be a városházára, de ilyen lelkes üdvöz-lésben még sohasem volt része, mint ez alkalommal. Ahogy betoppant, egy újságíró rögtön ott termett a Zsarátnoki Új-ságtól, de a titkár már be is fúrta magát közéjük. Betessékel-te a fogadószobába. Kicsit le is volt forrázva, hogy miért kell annyit várnia. A várakozás őrli meg az idegeket, az töri le a szarvakat, az oszlatja el legjobban az önbizalmat. Talán nincs is nála senki, csak azért várakoztatja, hogy el ne bízza magát. Végül nagy nehezen feltárul a polgármester szobája.
Irataiba mélyedve ült az asztalnál. Bocsánatkéréssel kezd-te István a mondandóját, majd rögtön eldicsekedett, hogy Kardiccsal találkozott, aki egyébként a sógora. Ennek igen megörül a polgármester. Az öregúr olyan típusú ember, aki amíg meg nem szólal a legszellemesebb ember, de amint el-kezd beszélni, a hallgató lehűl, mert várja, csak egyre várja, hogy mit akar, hová akar kilyukadni. A csatornázásról be-széltek, amit fontosnak tartott a főügyész, de az öregúr sze-rint nagy a költsége, s csak azután következhet az útburko-lás. Aztán arra kéri Kopjásst, hogy ne nagyon szervezze át a jogügyi osztályt. Majd az amerikai kölcsön jött szóba, a Ser-téstenyésztőre kellene fordítania polgármester szerint, de neki rögtön eszébe jutott, hogy ez volt az utóbbi idők legna-gyobb panamája. Boronkay ellopta a Sertéstenyésztő egész alaptőkéjét, villát építtetett belőle saját magának, ezért megy most csődbe a Sertéstenyésztő.
A másik központi probléma a kisbérletek dolga volt. Eköz-ben Pista úgy tett, mint a gyermek, lesütött fejjel és hízelkedve nézett fel, a polgármester mint a nagybácsi, aki rendre tanítja a gyermekeket, felülről becézve. Tízezer kisbérlet volt, s a ter-ményárak hirtelen zuhanása a kisbérlőket a legnagyobb nyo-morba döntötte, ellenben a város nem engedhetett semmit ne-kik, mert akkor veszélyeztetve volt a költségvetés. Csak ebből volt a városnak jövedelme. Mint a tanyai iskolák ellenőrzője jól ismerte ezt a problémát, ő akkor a szegény gyerekek érdekeiért harcolt. Aztán előadta kedves gondolatát, hogy azt kellene elér-ni, hogy az emberek örömmel adózzanak. Majd arra kérte az öregurat, hogy adja elő ő a maga álláspontját a kérdésben. Az-tán váratlanul azt mondta, hogy a kecske is jóllakjon, a káposz-ta is megmaradjon. A polgármester előbb elbámult, még a sze-me is merev lett, aztán harsányan elnevette magát, hisz akkor jó, mondta a nevetése, ha ez egy ilyen kezes bárány. Hiszen ez-zel a fiúval nem lesz semmi baj.
Még negyedóráig beszélgettek az aktuális városi problé-mákról. Akkor a polgármester az újságírót behívatta, s a bal oldali kis szobában összeültette őket, s nagy fejtöréssel és még nagyobb óvatossággal leadta első programját.
A polgármester nagy fogadótermében már ott várakozott a kisbérlők legnagyobb bujtogatója, Martiny doktor, valamivel fiatalabb ember Kopjássnál, negyvenéves férfi. Az a különös fajta ember volt, akiről messziről látszik, hogy szeret vesze-kedni. Sietett jó előre felhívni a főügyész figyelmét bizonyos anomáliákra, s megemlékezett arról is, hogy valaha együtt har-coltak az analfabétizmus, műveletlenség és a szegénység jár-mában szenvedő földművesekért. Megfogta a parasztok kezét, megszorította, az ügyvédét is, és egyszerűen s egy önkéntelen kis hunyorítással ennyit mondott: „Az a fő, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon." Először elcsodálkoz-tak, de aztán úgy értelmezték, hogy a főügyész melléjük állt.
A hivatalban mindenki olyan szívélyesen fogadta, hogy már el is felejtette, hogy milyen szorongással érkezett, hogy átvegye Makróczy birodalmát.
Jóleső érzésekkel indult haza, otthon virág volt az aszta-lon. A gyerekek ujjongtak, s tele voltak hírekkel, hogy az egész iskola tudja a zs. v. esetet. Azt is megtapasztalták a fi-úk, hogy mennyire más érzés a főügyész gyerekének lenni. Ebéd után összeült Linával, s elmondott neki szóról szóra mindent. Linának eszébe jutott, hogy még nincs is ruhája, Pista biztatta, hogy varrasson gyorsan egyet a varrónővel. Aztán valódi babkávéból főtt kávét hozott, ami nagyon jóle-sett, úgy fogta fel, mint a mostani helyzet betetőzését.
Másnap már otthonosan mozgott a hivatalban, referáltatta magának a legsürgősebb ügyeket. Nagyon meg volt magával elégedve, hogy semmi baklövést nem csinált. A riport az új-ságban nagy feltűnést 'keltett, különösen nagy sikere volt a jelszavának, hogy „a káposzta is megmaradjon, a kecske is jóllakjék", úgy idézték e régi mondást, mintha sohase hallot-ták volna. A másik passzus, amin jót derültek, hogy „adófi-zetésre kell lelkesíteni az embereket". Csak reggel jutott eszébe Pistának, hogy nem korrigálta' a hírlapíró cikkét, de feltűnt neki, hogy valaki a magasabb politikai tanításokat szépen kihúzta, s így maradt egy friss és vicces előadás az új főügyész első napjáról. Bizonyára a polgármester avatkozott bele ennyire a nyilatkozatába.
Míg ezen tűnődött, egy bankember jelentkezett nála. A Nagy-takarék küldte be egyik tisztviselőjét. Valami egyszerű ügyben kellett neki egy aláírás. Valami pörös ügy volt a város és a Taka-rék között. Nem adta meg az aláírást, hogy ő nem jogosult an-nak megadására, de mindez nem volt elég a banktisztviselőnek, mindenáron rá akarta venni Pistát, hogy legyen a bank ügyfele. Azon gondolkodott el, hogy ő ama sose lesz kapható, hogy igaz-ságtalanságokat és jogtalanságot kövessen el.
A polgármester hívatta, s megrótta, hogy nem korrigálta a cikket, s felhívta az egyik részlet visszásságára a figyelmét: mindenki az igazság alapján áll, de ha a joggal és törvénnyel szemben az igazságot hangsúlyozza a főügyész, esetleg visszatetszést kelthet bizonyos körökben. A polgármesternek ma nem volt jó kedve, nagyon sokat nyargalászott ezen az igazság szón. Aztán rákérdezett arra is, hogy mi van a Taka-rékkal. Kardics telefonált a polgármesternek, hogy Kopjáss megtagadott egy aláírást. Azzal védekezett, hogy még nem ismeri az ügyet, s azt sem, hogy mi a város álláspontja. Ez-után barátságosabbra változott, s a vadászatról beszélgettek.
Kopjáss igencsak elcsodálkozott, hogy Kardics ilyen gyorsan telefonált. Péterfi doktor volt a referense, tőle tudta meg, hogy a Takaréknak volt egy kis bérlete, amelyet to-vábbadott, s ez a bérlő kivágta a fákat, s a törvénynek és szerződésnek nem tett eleget. Nem fásított, hanem kukoricát termelt. A banknak egyáltalán nem volt igaza, tudatosan tér-tek el a szabálytól, s azért kellett a városnak megindítania pert, mert az erdőhivatal utasította. Hogy ők kibújjanak a fe-lelősség alól, kénytelenek voltak a bankot, s a bank Macská-sit perelni. Aztán telefonon megbeszélték, hogy milyen alá-írásra van szükség, s kiderült, hogy csak egy kisebb horde-rejű dologról van szó. Mosolyogva vette tudomásul Kopjáss, hogy egészen úgy bánik ezzel a vele egykorú tisztviselővel, mint ahogyan ővele a polgármester.
Néhány nap múlva megjött a belügyminiszter megerősíté-se. Nagyon meg volt nyugodva. Most már igazán nyeregben van. A polgármester azt mondta, hogy nemsokára fel kell mennie a belügyminiszterhez tisztelegni.
Lina ruhája szerdára elkészült. Felpróbálta, s remekül állt neki. Határozottan megfiatalodott, állandóan dúdolt. Pista szerette otthon kibeszélni magát, Lina okosabb volt, s kritiká-val tudta nézni, amit ő elhamarkodott. A felesége meg a férje alkalmazkodó képességét csodálta, de ettől a csütörtöki va-csorától nagyon félt, nehogy valamilyen sértést kapjon. Mag-dalénára, az unokanővérére is sokat gondolt, nagyon rossz hí-re volt a korrekt, tisztességes asszonyok közt. Az urát nem szereti, ellenben hatalmi törekvések vannak benne. Őmiatta építették a nagy fasori villát. Ő iparművészeti tervező is, művész, s a saját tervei szerint hallatlan fényűzéssel beren-dezett villát épített a legmodernebb német stílus szerint. De nincs gyereke, terméketlen, s a gyerekes asszonyok nagy magasságban érzik magukat a meddők felett. Szerdán dél-után megérkezett Berci bácsi, Pista nagybátyja.
Lina nem különösebben kedvelte, mindig pénzt kunyerált, ha kettesben maradt Pistával, így minél tovább igyekezett a szobában maradni, hogy megkímélje férjét ettől az inzultus-tól. Lina egy darabig bírta Berci bácsi historizálását, de egy idő után csak ki kellett mennie. A nagybácsi rögtön kihasz-nálta az alkalmat, s előadta, hogy Kalácsbánya tulajdonosa lett Köleséren, s milyen jó minőségű szenet lehet ott bányász-ni. Újságpapírba csomagolva hozott is mintadarabot, hogy szakértőkkel megvizsgáltathassa Pista. Minden nagyon jól hangzott, csak egy baj volt, hogy Berci bácsi mondta, s ezért gyanakodva nézegette a főügyész. Ráadásul előállt azzal az ötletével is, hogy Zsarátnok városa rendeljen tőle, s felaján-lott rögtön húsz százalékos részesedést. Pista húzódozott, hogy nem akarja a presztízsét üzletszerzésre használni. Ami-kor Lina betoppant, a bácsi rögtön lehalkította a hangját. Az öregúrnak esze ágában sem volt, hogy elmenjen, ott maradt vacsorára. Másnap a reggeli vonattal utazott el, búcsúzóul még meg akarta pumpolni unokaöccsét, de Lina előrelátóan nem rakott Pista zsebébe pénzt. Amikor hazaért, Lina figyel-meztette, hogy Berci bácsi szavára nem lehet adni.
A napok kezdtek rendes kerékvágásba jönni, hazafelé ta-lálkozott Vadasival, a képviselővel, aki iskolatársa volt. Meg-lepte, ahogyan a képviselő az ország helyzetéről és a minisz-terről nyilatkozott. Népnyomor, munkanélküliség, munka-nélküli aratók, harmincezer munkátlan kubikus, ez mind nem létezik a miniszter számára. Mosolyog, hogy az mindig úgy volt, kell szegény embernek is lenni. Pista a miniszterelnököt nem ismerte, csak arcképről, s most ez a fesztelen leírás na-gyon megdöbbentette. Találónak érezte, csak azon döbbent meg, hogy egy kormánypárti képviselő beszél így.