milyen oldalak vannak ezzel kapcsolatban ?
-
blackgamer #71
MÓRICZ ZSIGMOND
Rokonok ...folytatás
Otthon nagy izgalom fogadta. Lina megkapta a ruhát a varrónőtől, és éppen próbálgatta, emiatt ez alkalommal az ebéd késett. Körbeállták, úgy csodálták, hogy milyen szép. Maga Pista sem tudta, hogy ennyire szép asszony a felesége. Aztán eszébe jutott, hogy még nincs kész az ebéd, s ettől ret-tenetesen ideges lett, újra igazíttatta a ruhát, ami minden vál-toztatás nélkül is pompásan állt neki. Pista a délutáni izgal-mak elől bemenekült a városházára, s beletemetkezett a munkába. Végre elkövetkezett az indulás ideje, Lina olyan volt, mint egy darab fa, Pista furcsán érezte magát a taxiban a feleségével. Meg sem álltak a Kardics-házig.
Inas nyitott nekik ajtót, s lesegítette a felső ruhákat. Kar-dics bácsi személyesen jött elébük. Igen szép társaság volt együtt: egy ügyvéd, Kemény Boldizsár, a tankerületi főigaz-gató, a prelátus tagjai, a többiek is mind vagy üzleti, vagy hi-vatali hatalmasságok voltak. Pista igyekezett tájékozódni, inkább csak figyelt s arra vigyázott, hogy elég méltósággal üljön. Hirtelen villant át az agyán, hogy Magdaléna is itt lesz, pedig gondolhatott volna rá, hogy Boronkay Feriék is itt szoktak lenni. Ha Magdaléna megjön, akkor igazán két-ségbeejtő a helyzet, mert kénytelen belátni, hogy jelenlé-tében nem tud uralkodni magán. Végre jelentették, hogy te-rítve az asztal, de szerencsére Magdaléna sehol.
Asztalbontás után külön kis csoportok képződtek, és Pis-ta továbbra is el volt választva a feleségétől. Aztán egy röp-ke pillanatra sikerült egymás mellé kerülniük, hogy odasúg-ja neki: „Te vagy a legszebb. Gyönyörű vagy." Aztán Kar-dics bácsi termett mellettük, s lelkesen dicsérte Linát, sőt megcsípte az arcát és derékon ölelte eközben. Lina nem mert tiltakozni, de húzódozott, megmerevedett és egészen belepi-rosodott. Pistát a gyöngyösi bor nagyon felvillanyozta, s hogy a nagy veszedelem nem következett be, Magdaléna je-lenléte, olyan vidámságot érzett, mint diákkorában.
Kardics bácsi ezt az alkalmat ragadta meg, hogy Pista fi-gyelmébe ajánljon egy villát a villasoron. Pista önkéntelenül nevetett, mert a megszámolt pénzre gondolt, ami a zsebében volt. Lina ugyanis bankjegyeket is adott és ezüstpénzt s nik-kelt is, hogy ne jöjjön zavarba, ha valami történik. De annyit nem, hogy most mindjárt egy villát vehessen belőle a villa-soron. A bankigazgató szerint most kellene vásárolnia, mert ha egy év múlva teszi, akkor felmerül a gyanú, hogy a hiva-talában szedte meg magát. Mindenesetre bogarat tett Pista fülébe. Éjfél előtt távozott a prelátus, Lina intett, hogy men-jenek ők is, diszkréten elbúcsúztak. Hazafelé Pista agya azon járt, hogy hét-nyolc éve laknak már ebben a házban. Szerette ezt az otthont, de előre belepirult a gondolatba, hogy ha Kardicsnét látta bejönni hozzájuk. Nehezen tudta elmondani Linának a villavásárlás dolgát, az asszony rögtön megrémült, nehogy valami baj legyen.
Másnap reggel nagyon morózusan és fáradtan ébredtek. Pista nem álmodta meg, hogy mit kell tennie, de úgy érezte, a vonatja be van állítva valami új vágányra, s az most már megy, idegen vonatvezető ül a mozdony mellett, s ő utasként megy, kényszerútlevéllel, deportálva valami ismeretlen vi-lág felé.
A hivatalban nem történt semmi baj, megcsinálta az első szerződést, amiért ötven pengőt kapott. A polgármester úgy beszélt vele, mintha a fia lett volna. Tanácsot kért tőle, hogy kell neki Kardics bácsit felfognia. Kardics remek ember, a semmiből teremtette meg a Takarékot, s az ma az Alföld leg-különb bankja. Ha ő valamit jónak talál, azt vakon el kell fo-gadni - vélekedett a polgármester. - Kardics sógorod a leg-nagyobb jóakarattal van hozzád. Úgy érezte magát, mintha valósággal beérkezett volna, mintha már benne volna abban a különös társadalmi szövetségben, amely a várost jelenti, a közéletet, a hatalmat, a valóságot.
Otthon Adélkának, a húgának a levele várta. Már tíz éve nem érintkeztek, rosszul esett Pistának, hogy ezt is felbon-totta Lina. Szörnyű levél volt. Áradt belőle a panasz és az őszinteség. Hogy a házassága nem sikerült, most már kény-telen elmondani, és segítségért fordulnia bátyjához. Sokszor még a betevő falatjuk sincs meg az öt gyerekével. Lecsapta a levelet, s ökölbe szorult a keze. Elmondta, hogy mennyire sajnálja a húgát, de Lina közölte, hogy ő felelős a sorsáért. Egyszer hopp, másszor kopp. Valamilyen apróságon össze-zördült Lina és Adél, de Pista már nem is emlékezett rá, ak-kor jobb meggyőződése ellenére a felesége pártjára kelt va-lami ügyben, de most ő ezzel nem is kíván vitatkozni, mert csak azt érzi, hogy a húga éhezik a gyerekeivel együtt. Ez-után magához hívta Bercit, hogy adjon fel a postán ötven pengőt, s elővett az íróasztalfiókjából egy rózsaszínű utal-ványt, megcímezte Adélkának, s ráírt ötven pengőt. Aztán tüntetően az utalványt az íróasztal sarkán hagyta, hogy Lina ha bejön, lássa. Mintha egy nagyon kínos adósságot fizetett volna ki.
Lina nagyon felháborodott, amikor meglátta. „ Nézze, Pista, maga nagyon veszélyes útra lépett. Ha maga most már fel akarja szedni az összes rokonát, a nagybácsikat, a testvére-ket, az atyafiakat, akkor aztán nem tudom, mi lesz ennek a vé-ge. Most már magából fog élősködni az egész poloskafaj?" Pista felugrott, mintha kígyó csípte volna meg. Felállott, és a felesége elé lépett. „Magának a Kopjássok poloskafaj? (...) Ötven pengő miatt maga így elveszti a fejét? Maga adta ne-kem azt az ötven pengőt? A Szentkálnayak segítettek ki en-gem a nyomorból? Abból élek én tizenhat éve, hogy az apád egy nyulat küld, meg egy kosár rohadt almát?" - Pista érezte, hogy nagyon elszaladt a szája, mert nem szerette az apósát, aki lenézte őt, mert nem tud pénzt. keresni, s eltűri, hogy az ő lánya itt cseléd legyen és szakácsné. Az öregúr egyébként is roppant nagy gondot fordít arra, hogy mindig gavallér legyen. Megkötötte a nyakkendőjét, és elment.
A szeme könnyekben égett, és vadul rohant előre. Kifelé sietett a városból. Nem bírt volna most emberekkel találkoz-ni. Hirtelen reménytelennek látta az életét, s folytatta magá-ban a vitát. Majd eszébe jutott Menyhért, a testvére, be kell hozni Zsarátnokra, a város most építi a Múzeumot, ide kell Menyhértet igazgatónak meghívni. Cikkei jelentek meg, könyvei is. Ásatásoknál dolgozik, jó neve van a Tudomá-nyos Akadémiánál. Azonnal írni fog neki, hogy szerezzen ajánlólevelet nagynevű tanároktól, tudósoktól.
Majd azon kapta magát, hogy a villasoron sétál, valaki üd-vözölte, aztán hirtelen gyökeret vertek a lábai. Egy nő ment előtte. Magas, egyenes, karcsú nő, rendkívül elegáns, vilá-gos színű kosztümben. Az egész nő rafináltan egyszerű és mégis rafináltan előkelő. Jaj! Szentkálnay Magdaléna! Per-cekig lélegzethez sem bírt jutni. Magdaléna egyenes léptek-kel ment. Mintha valami szomorúság lebegne felette. Nem tudta, mit tegyen, ha egy kicsit közelebb ér, mintha forróság csapná meg, ha elmarad, rémület. Most megállott egy kapu előtt s becsengetett. El kellett mennie mellette, mert ha visz-szafordul, az sokkal feltűnőbb lett volna. Ő mereven kö-szönt. Kalapot emelt, s Magdaléna ránézett, felismerte, visz-szabiccentett. Majd bement a villa kapuján. Különös, szép ház. Lassan ment az erdőig, s akkor visszafordult. Átment a túlsó oldalra, s ahogy jött, jól megnézte a villát. De megijedt, hogy Magdaléna kinéz valamelyik ablakon.
Ahogy lehajtott fővel ment, valaki odaköszönt neki, egy régi iskolatársa volt Hollaky Jani, akinek rettenetesen kelle-metlen hangja volt. Röviden előadta élettörténetét, s amikor épp protekciót akart kérni a főügyésztől, akkor a kaszinóhoz értek, s kezet nyújtott, majd gyorsan besietett, szegény Jani nem volt bejáratos a kaszinóba, így csalódottan ment tovább. A kaszinóban egy másik iskolatárs csapott le rá, egy őrnagy, akivel a harctéren találkozott legutóbb. Hosszú, mulatságos történeteket adott elő, majd váratlanul gratulált Pista jöven-dőbeli villájához, a Boronkay-villához, az alispán mesélte az őrnagynak. Kopjáss nagyon meglepődött, de nem merte ki-mutatni. „- Boronkay Feri bemegy államtitkárnak a föld-művelődésügyibe" - folytatta magyarázatképpen, majd a Sertéstenyésztő kapcsán elmondta, hogy rettenetesen eláz-tatta őket. Szerinte Makróczy bűne. Pista ettől egy kicsit megborzongott, mert a saját sorsát látta benne előrevetítve. Vigyázni kell, hogy valami bűnt ne kövessen el, mert akkor minden szóba bele lehet kapaszkodni. Ezután egy rövid idő-re még beugrott a hivatalába, ott találta Péterfí doktort, s a véleményét kérdezte a Sertéstenyésztőről, a referens el-mondta, hogy valódi panama. Ezután valósággal vágyott ha-za, s elhatározta, hogy megbékíti Linát.
Egész délután ott zsibongott benne a gyötrő érzés, hogy feleségét megbántotta. Ahogy letette a kabátját, bement a konyhába, ott vasalt Lina, amikor magához ölelte, az asz-szonyból kitört a sírás, de végül sikerült kiengesztelnie. Ek-kor tudta meg, hogy újabb rokon van a háznál, Kati néni, aki mindenáron felajánlotta a segítségét. Aztán keserűen ecse-telte Tákonyi András bácsi sanyarú sorsát Rimavölgyön, s kérte, hogy valami állást szerezzen neki Pista. Aztán a szü-leiről mesélt. Az apjának kevés volt egy asszony, szerelmes volt Koltaynéba, meg nem csalta a feleségét, de senvedt miatta, csak messziről imádta. Pista rohanva ment ki a szo-bából, de a konyhában se tudott megmaradni, ki kellett szel-lőztetnie a fejét.
A hivatalban egész délelőtt a Sertéstenyésztő aktáit vizs-gálta. Tipikus magyar alapítási ügy. Egy Kaiser nevű bérlő kibérelte Szentkálnaynak a kisállomás mellett levő tízholdas tanyáját sertéstelepnek. Ezen 1928-ban óriási vállalkozásba kezdett. Sertéstömegeket és kukoricarengeteget vásárolt össze. Hatalmas hiteleket használt fel, s készpénzzel a zse-bében Amerikába szökött. Az építkezés színvonala kielégítő, hiszen amerikai rendszerű aklokat és berendezéseket építte-tett. Az öreg Szentkálnay részvénytársaságot alapított, bele-vonta a várost, s a vejét, Boronkay Ferencet tette üzletveze-tő igazgatónak. Mielőtt az üzem tudott volna produkálni va-lamit, a sertés ára lement, a kukorica ára meg fel. Egyik ámulatból a másikba esett, ahogy a, mérleghamisítás, a ra-vasz elszámolások, a könyvelési manipulációk labirintusába belenézett. Napokon keresztül számolt.
Egy délelőtt hívatta a polgármester, s közölte vele, hogy fel kell utaznia Budapestre, a miniszter másnap reggel ki-lenckor fogadja. A polgármester részletesen és pontonként kidolgozta vele, mit kell mondania, mit kell sejtetnie. A cél az volt, hogy a minisztert a nagy városi kölcsön szükséges-ségéről meg kell győznie. A vonat háromnegyed tizenkettő-kor indult, az alispánnal utazott együtt. Pista nem volt hoz-zászokva a bérelt szakaszos utazáshoz, kicsit szorongva gondolt rá, hogy a folyosón emberek állnak. Az alispán vit-te be taxin, de a taxit ő fizette. Nem pihent le a hotelben, ha-nem elment Menyhért öccséhez. Egy kis cukrászdában ültek le addig, amíg a miniszterhez mehetett.
Kedvetlen egy viharos nap volt. Egész nap a minisztert hajszolta, most ide küldték, majd oda, míg végre délután hat órakor sikerült a minisztériumban mégis a színe elé kerülni. Visszafelé is az alispán volt az útitársa. A parlamentben alig volt képviselő, volt úgy, hogy heten maradtak a teremben. Kezdte megérteni, hogy lehet az, hogy az egész ország meg van véve. Mindenki függ valami szálon, valami módon a kormánytól. Ő mint főügyész annyira szolgája a kormány-nak, hogy egy szabad gondolata nem lehet. Olyan az élet, mint valami dzsungel. Vadak élnek benne, s marcangolják egymást, és felfalják, akit lehet. Itt senki sem ért alapjában semmihez. Itt az a baj, hogy mindenki olyan helyen áll, aho-vá nem készült. S aki ért valamihez, az sehol sincs. Egy per-cet sem tudott aludni, az alispán bezzeg kellemesen szunyó-kált, csak Zsarátnok közelében ébredt fel. Ekkor Pista el-mondta, hogy szeretné, ha a múzeumigazgatói posztra Menyhért, az öccse kerülne, az alispán szerint nincs akadá-lya, mivel a polgármester nagyon kedveli.
Még ébren volt Lina, amikor hazaért, s büszkén mesélte, hogy a miniszterrel kezelt. Kati néni jelenléte zavarta őket, mindig ott nyüzsgött körülöttük. Mikor kibújt az ágyból reg-gel, arra gondolt: csak ez a Lina volna egy kicsit magasabb koncepciójú... milyen kár, hogy belefúl az örökös főzéseibe, mosogatásaiba. Reggel ment referálnia polgármesternek. Mindenről beszélnie kellett: Nagyon jót mulattak azon, hogy a miniszter punktum rollert visel. Aztán nyílt az ajtó, s belé-pett Kardics, csatlakozott a társasághoz, s úgy nevetgélt a két öreg, mint két diák, s Pista percek alatt be volt avatva mindenbe.
Váratlanul Kardics felajánlotta, hogy kiviszi a villatelep-re, hogy megnézzék a szóban forgó villát. Pista hiába tilta-kozott, hogy a feleségével együtt szeretné megtekinteni, az öreg hajthatatlan volt. Amikor beléptek a villába, nagyon ha-talmasnak érezte. Ellenben Magdaléna nagyon kedves volt, s nagyon magas, magasabb, mint Lina, ez lepte meg a leg-jobban. Pista jó ideig semmit sem hallott abból, amit beszél-tek, csak nézte a termet. Nagyon határozottnak, biztosnak, öntudatosnak találta Magdalénát, ahogyan a falon található festményekről beszélt, s megtört a varázs. A kert még káprá-zatosabb volt, mint várta, némán megdöbbenve bámulta.. Ez-után ideiglenes szerződést írt alá. A vételárat nagyon kevés-nek találta, az összeg az építési összegnek legfeljebb a felét tehette ki. Kardics bácsi hazavitte, Pista abban a boldog tu-datban ért haza, hogy van már háza, ahová pénteki zsúrra meghívhatja az újdonsült ismerőseit, rokonait. Amikor elbú-csúzott a bankigazgatótól, úgy érezte, hogy úgy áll ott, mint egy komornyik.
A felesége éppen csúnyán veszekedett a cseléddel, Pista ezt nem bírta hallgatni, áthívta a másik szobába, és megkér-te, hogy ne vitatkozzon ilyen közönségesen a lánnyal. Büsz-kén mondta, hogy vett egy házat, de amikor a felesége a szerződést kérte, akkor rájött, hogy az Kardics bácsinál ma-radt. Tehát nincs, állapította meg Lina. Aztán kiment, majd kisírt szemmel jött vissza. Az a baj, hogy valakit be akarnak csapni azzal, hogy rátolnak egy pompás házat ingyen - sírt keservesen a felesége, és arról is felvilágosította férjét, hogy a fizetéséből nem fogja tudni fenntartani a házat, neki is csak abból lesz plusz jövedelme, amiből másoknak, azaz a váro-séból.
A gazdasági tanácsnoknak adta át Berci bácsi szénjét, aki biztosította róla, hogy a legkedvezőbben fogja referálni. Egyenlőre hetek teltek el, de a panamának a legtávolabbi nyomait sem lelte, s hirtelen most úgy érezte, mintha fekete szálakkal lenne átszőve az egész élete: Eddig is megéltem a magam tiszta, egyszerű életében, ezután is megleszek. Ami-kor belépett a szobába, egy felbontatlan levél várta, Albert öccsétől érkezett. Teljes nyomorban él a családjával, egy szobás lakásban szoronganak négy gyerekkel, nincs állása, már annyira kétségbeesett, hogy öngyilkos akar lenni. Fájt ezt olvasnia, megnézte, mennyi pénz van a zsebében, s azt feladta neki rögtön. Elment a kaszinóba, a felesége már azon gúnyolódott, hogy talán már kártyázni is fog.
A kaszinóban alig voltak. Martiny doktor szinte odaparan-csolta az asztalhoz, römit játszottak, ebben nagyon erős volt Pista, s nyert is. Aztán a város ügyeiről beszélgettek, hogy a minisztériumban közölték, hogy csak jövedelmező dologra adnak pénzt: a csatorna, iskolák renoválása nem jövedelme-ző. A tömegnek nincs semmi befolyása a vállalkozásra és végrehajtásra, s míg egyfelől be van dobva mint szabad egyén a létbe, másfelől magára van hagyva.
Zúgó fejjel ment haza. Ezek olyan dolgok, hogy egy em-ber feje nem elég rá, hogy átfogja. Még egy ellenzéki politi-kus legalább kibeszélheti magát, de egy tisztviselőnek hall-gatnia kell. Ahogy hazaért, az asztal felett égett a nagy csil-lár, de annak csak egy körtéje, az alsó. Véletlenül felpillan-tott a lámpára, s mosolygott, eszébe jutott, hogy milyen re-mek csillárok vannak Feri villájában. Büszkén újságolta el a fiúknak, hogy vett egy új házat, azok teljesen felélénkültek a hírre, s aznap nem lehetett velük mit kezdeni. Linának nem újságolta el sem a tíz pengőt, amit öccsének küldött, sem a kártyasikereit.
Lina kétségbeesetten figyelmeztette férjét, s keserű pa- _-nasz fakadt fel belőle: „tudja maga, mi az egy asszonynak, aki felépítette már az életét, egy csapásra kifordulni magá-ból.Amit maga csinál, azt jelenti, hogy mindaz, amit én ed-dig tettem semmiség volt. ... A véletlen kilódította a biztos pozíciójából, a kör, amelybe most került, egészen más, mint az, amelyben eddig élt." Meg van ijedve, hogy a pusztulás felé halad férje, hiszen azoknál az új ismerősöknél, akiknél vendégeskednek, teljesen mások az anyagi viszonyok, ők képtelenek ezzel lépést tartani. Pista rémülten hallgatta fele-ségének halk és okos szavait. Valóban a lelke mélyén min-denben igazat kellett adnia a feleségének. Ők képtelenek olyan pazar vacsorákat adni a jövedelméből. Lina szerint ezek az urak mind olyan pénzből élnek, amit nem szokás el-könyvelni azon a címen, amin kapják, hanem hamis címe-ken. Ráadásul a háta mögött ott vannak a szegény rokonok, akiket magával akar cipelni. Annyira nem viheti fel az Isten
a dolgát, hogy az összes testvéreinek ugyanolyan pozíciót biztosítson, mint amilyen magának van.
Próbálta megnyugtatni magát, bár vele maradtak a gyötrő gondolatok. Mindenesetre Albertnek segít, legalább annyira, hogy élni tudjon, de különösebb terheket nem vesz a nyaká-ba. Elég a maga baja. Már az is gyanús, hogy még eddig egy szót sem hallott a Sertéstenyésztőről. Pedig azoknak nagyon éghet a kapcájuk. Legrosszabb esetben felmegy a miniszter-hez, s előadja neki az egész dolgot. Ki tudja, hátha a polgár-mester is benne van. Nem szokatlan a mai világban egy fegyelmi a polgármester ellen. Lassan kezdett összezsugorod-ni az egész házvételügy a szemében. Különös, soha nem volt évek óta rossz éjszakája. Most viszont nem tudott aludni, s minden éjszakája egyre nyugtalanabb lett. Ha aludt is, nem-sokára felébredt. Tudta, hogy a rendes fizetéséből még a ka-matot sem bírná fizetni. Hát honnan lesz neki jövedelme? Linának igaza van, ezek már úgy kezelik őt, mintha közülük való tőkepénzes lenne. Másnap reggel gyűrötten és törődöt-ten ébredt.
Amikor megérkezett, a főmérnököt, Bisztriczayt faggatta a Sertéstenyésztőről. Szerinte az építmények elsőrangúak, csak túl vannak méretezve. Hármasban egész délelőtt az ak-tatömeget tanulmányozták. Borzalmas volt a deficit, aztán kimentek a helyszínre, Harangosra. A sertéstelepen csönd volt, a disznókat már elszállították. Aztán a főmérnök arról tájékoztatta, hogy útnak indult a köleséri bányából az első két mintavagon, Pista megijedt, mert nem tudta, hogy ez az ügy már ennyire előrehaladt. Aztán figyelmeztette a főmér-nököt, hogy Berci bácsi kitűnő üzletember, de pénzt nem le-het rá bízni, csak a szállított mennyiséget szabad neki kifi-zetni. Ő egyébként sem vállal felelősséget a szén minőségé-ért, erre Bisztriczay pedig azt válaszolta, hogy akkor nem veszi át, a szerződés úgysincs aláírva.
Ahogy a zsebébe nyúlt, egy idegen női zsebkendő akadt a kezébe, idegenül nézte, nem tudta, kié, aztán rájött, hogy Magdalénáé. A benne levő parfüm, vagy mi, elkezdett mele-gíteni, izgatni, zsibbasztani. A szívére ment valami, az előb-bi ügy elvesztette jelentőségét. Amikor hazafelé tartott, s be-fordult az utcába, nagyot lélegzett.' Erőt kellett gyűjteni, hogy a felesége szeme elé kerülhessen, s Lina ne vegye ész-re rajta, hogy valami történt. Most bezzeg hálás volt Kati né-ninek a jelenlétéért, mivel nem kellett beszélnie, sőt nem is lehetett, ellenben hallgatni joga volt. Lina el akarta venni a kabátját, hogy eltegye, de Pista olyan ijedt mozdulattal kap-ta el, hogy a felesége elkezdett gyanakodni, hogy mi lehet a zsebében, aztán egy óvatlan pillanatba a nadrágzsebbe csempészte Magdaléna kendőjét. Lina csak kivitte a kabátot és titokban áttanulmányozta, s nagyon megnyugodott, hogy semmi különöset nem talált.
A délutáni alvás után Kardics bácsi hívatta, s a Sertéste-nyésztőről beszélgettek, hogy az egy valóságos aranybánya, csak ügyesen kell intézni a dolgát. Ekkor elővett egy paksa-métát, s kiteregette az aktákat, százezrek röpködtek, váltók-nak egész tömege feküdt a szerződés mellett, s rábeszélte Pistát, hogy írja alá, mert ennél jobb üzletet nem lehet csi-nálni a városban. Nagyon csüggedten ült, csak arra vigyá-zott, hogy meg ne látsszék rajta. Kardics folyószámlát nyi-tott Pista számára, amire tizenötezer pengő kerül, ami termé-szetesen a rendelkezésére áll. Úgy ment el, mint aki elvesz-tette az ártatlanságát. Mikor az utcán találta magát, olyan volt, mint a lány, aki először volt legénylakáson, ahová oly hetykén és magabíztában ment, s ahol a kíváncsiság, az aka-ratnak pillanatnyi kikapcsolódása elvette az erejét, s megté-pettnek és rongynak érezte magát. Valami konfliktus volt benne, a régi énje s a mostani közt. Valami belső zűrzavar. Egyáltalán nem tudott eligazodni, s ez rémes volt és boldog-talanság.