milyen oldalak vannak ezzel kapcsolatban ?
-
blackgamer #70
MÓRICZ ZSIGMOND
Rokonok ...folytatás
Menyhért az egyetlen, akivel beszélni tud, s most minden-áron megnyugvásra volt szüksége. Fantasztikus tervek lo-bogtak fel benne: csatornázás, központi kórház. Olyan gyor-san ment, mintha valami kergette volna, a kaszinóba érkez-ve szórakozottan játszott, vesztett is. Martiny nagy hangon adta elő, hogy Boronkay Feri villát épített a Sertéstenyésztő tégláiból. El fogjuk licitálni az ipsét! - s figyelmeztette, hogy nézzen minél hamarabb utána a dolgoknak, mert attól a gazembertől kitelik, hogy ezt a pár napot fel fogja használ-ni, míg szabad kézből eladhatja. A főügyész elsápadt és hall-gatott A doktor tovább folytatta, együtt vannak az adatok, iratok, feljelentések. Te még nem vagy benne a maffiában, új ember vagy, akit közbizalom emelt az állásába. Ekkor árul-ta el, hogy ő és Kardics rokonok. „No akkor nem is szóltam" - mondta meglepetten Martiny.
Ez így van Magyarországon, kicsi az ország, mindenki rokon. Magyarország a rokonságok és a panamák lápvilá-ga. Ez egy olyan furcsa ingovány, hogy aki ebbe beleplán-tálódik vagy akklimatizálódik, vagy elpusztul - állapítot-ták meg közösen, s valóban sikerült egy közös őst találni, méghozzá a nagymamát. Martinyi tréfálkozva felveti, hogy rokoni jusson meg kéne vennie a Boronkay-villát, s igen elcsodálkozott, amikor Pista elmondta, hogy csak egy na-pot késett, mert már ő megvette, így kellemesen eldiskurál-tak. Majd sürgöny jött Menyustól, hogy a kilencórás vonattal jön, s fél tizenkettőre ideér. Linának azt hazudta, hogy esti értekezlet van.
Az öccsével nagyon megörültek egymásnak, végre kibe-szélhette magát őszintén, mintha csak magának mondaná. Menyus minden döntését helyeselte: a házvételt, a magasabb nívójú életet, a Sertéstenyésztő dolgában tett lépéseket, s ez Pista számára őszinte lelki megnyugvást jelentett. Csak Ber-ci bácsitól intette, benne nem lehet megbízni, bevallotta, hogy a maga húszezrét ki sem engedi fizettetni. Kikísérte az állomásra, s ott az orvossal futott össze, aki szintén szegény rokont vitt ki, s megpróbált protekciót kérni tőle, kocsit ren-delt, de amikor beült a taxiba, rájött, hogy nincs nála pénz, amikor kiszállt, sokáig kotorászott, végül a sofőr is protek-ciót akart kérni tőle. Régen aludt már ilyen jól, nyugodtan jóízűen.
Ahogy beért a hivatalba, a főmérnök várta, másnap lesz annak a pályázatnak a lezárása, amelyet a város hirdetett egy vashídra, amely a régi rozzant fahíd helyére fog kerülni. A főügyész élénk érdeklődést mutatott az ügyben. A másik na-pirendi pont az volt, hogy város Ráczkevey kúriáját készül ajánlani adóhivatalnak a minisztériumnak, amelyet megfele-lő áron meg is vesz a tulajdonostól. Egy ellenérv merül csak fel, hogy három kilométerre van a várostól, de ez nem jelent-het akadályt, mert millió érv szól mellette: történelmi emlék az épület, a család mindig is nagy pártfogója volt a városnak, s nem utolsó sorban a tulajdonos unokaöccse államtitkár, meg egyébként mindenkinek érdeke fűződik ehhez. A fő-mérnök arra hivatkozva, hogy mivel holnap zárul le a pályá-zat, elkérte a pályázatokat, hogy ne legyen készületlen és tá-jékozatlan, de ezt megtagadja a főügyész, mivel szabályta-lan. A főmérnök nagy haraggal vette a kalapját és távozott, mivel szerette volna a statisztikai számításokat is kiíratni, hogy a Holub és Társa céget informálhassa. Aztán behívatta a titkárt, Péterfi doktort, és a Sertéstenyésztő aktáit kérte. Eközben a polgármester hívatta.
Előadta Kardics bácsi nagyszabású terveit a Sertéste-nyésztőről, aztán a polgármester felszólította, hogy adja át a pályázati anyagokat, ő személyesen vállalja érte a felelőssé-get. Ezután Pista elmondta, hogy Martiny doktor is jól infor-mált az ügyben. A polgármesternek nem nagyon tetszett a dolog, s nem igazán értette, hogy honnan a kapcsolata vele, mire Pista sejtelmesen közölte, hogy rokonok. Nem értette azt sem, hogy mi lehet az ellenzéki politikus célja ezzel, hogy egyszer csak így hirtelen bejelenti, hogy rokonok. A főmér-nök már várt az iratokra, Pista úgy látta jobbnak, hogy leg-alább megvárakoztatja egy kicsit, s megugráltatta a Sertéste-nyésztő ügyében, majd elengedte a pályázati anyagokkal, de úgy érezte, mintha tolvajlás történt volna.
Ezután kifaggatta Péterfit, hogy kik a rokonai, de kiderült, hogy erdélyi, s csak pár éve költöztek a városba. Az érdekel-te Pistát, hogy milyen irányban elfogult a referense, de meg-nyugodott, hogy pártatlan. 1921-ben indult a Sertéstenyész-tő, egy sertéskupec határozta el, s egy részvénytársaságot alapítottak másfélmillió korona alaptőkével, de a pénzzuha-nással tönkrement, ezután jött Kaiser, s ő fújta fel az egészet, de ő is megbukott, s Amerikába szökött. Szentkálnay volt a következő tulajdonos, a város adott egy földterületet a vál-lalkozásnak, de az a mai napig nincs átírva a nevükre. Az alaptőkéjük növeléséhez a Takarék kölcsönzött újabb össze-geket, s elkezdődött az építkezés, a Holub és Társát bízták meg. Csak váltókkal tudtak fizetni, de az erős téli fagyokra való tekintettel az építkezés szünetelt.
Ezután került sor a vállalkozás átszervezésére, új alapokra helyezték, tőzsdei papírokat bocsátottak ki. A város erősen tá-mogatta, s a részvényárak szépen emelkedtek. A modem ser-téstelep hamarosan felépült, de túlméretezett lett, s nem volt elég disznó, nem lehetett gazdaságosan üzemeltetni, ekkor kezdődött a leépítés, erre még rátett a kukorica árának emel-kedése, és a sertésvész. A kolera idején a megbetegedett disz-nókat bevitték a Sertéstenyésztőbe, ott kifizették, és leírhatta veszteségnek. Az igazgatóságban érdekeltek: Szentkálnay mellett Boronkay Feri, a veje, Kardics igazgató, Makróczy, az alispán meg a polgármester veje. Ez valósággal a Kellermann Alagútja, melyet regényben kellene megírni.
Egész délelőtt dolgoztak, és senkit sem engedett be magá-hoz, majd újra nekiültek s elölről vették át az egészet, s pon-tosan végigmentek a két év történetén. Fél tizenkettőkor eszébe jutott, hogy neki át kell mennie Kardicshoz, s tizen-ötezer pengő boldog tulajdonosa lesz, de üres zsebbel még-sem mehet. Reggel röstellt Linától kérni, mert magyaráz-kodnia kellett volna Diákként mindig az anyjától kunyerált kis pénzeket, s azután az édes kis feleségét tette meg maga felett anyának és felettes hatóságnak. Rettenetes volt ugyan-akkor, hogy ő ennyire pénz nélkül van. A hivatali szolgát küldte el haza húsz pengőért, amit a felesége el is küldött egy számonkérő levél kíséretében. Azután a Takarékba tele-fonált, de ott arról értesítették, hogy nincs benn Kardics. Úgy érezte, hogy ez szándékos packázás. Milyen jó, hogy nem épített arra a tizenötezer pengőre. Ezután mozgósította Pétet, hogy nézzen utána minden apró részletnek, menjen el a telekkönyvhöz, s írja ki Szentkálnay teherlapját.
Le s föl járkált, s hallatlan düh és bosszúvágy kezdett benne úrrá lenni. Átsétált az épület túlsó szárnyába, a mér-nöki hivatalba, ahol egy ismeretlen fiatalembert talált, aki jegyzetelgetett s rajzokat készített. Kiderült róla, hogy a Holub és Társának dolgozik, s a pályázatokból készített jegyzeteket. Pista teljesen felháborodott és elzavarta. Ez-után azt szuggerálta magában, hogy ő még semmibe se ke-veredett, még tiszta. Ekkor megjelent a tegnapi taxisofőr, s protekcióért könyörgött, kifizette neki a tegnapi fuvardíját, s dühösen elzavarta, de még előtte megkérdezte a beadvá-nyának a számát. Más apró ügyek is hevertek az asztalán, a kisbérlők dolgai, siralmas körülmények között élnek, de a szociális támogatásról a kormány nem volt hajlandó gon-doskodni, nem volt rá pénz. Ekkor érkezett lélekszakadva Péterfi dr., Szentkálnaynak a Sertéstenyésztő felállítása óta hatszázötvenezer pengővel szaporodott a betáblázott adós-sága, érthetetlen, hogy a bank ezerkétszáznegyven holdra ennyi új kölcsönt folyósított. Áron felül meg van terhelve az egész vagyon.
Ezalatt Bisztriczay főmérnök értesült a történtekről, elő-ször a polgármesterhez akart rohanni, mint reggel, de most más volt a helyzet, a főügyész markában érezte magát, mert a Holub és Társa alkalmazottjának a jelenléte olyan alapot szolgáltatott a főügyésznek, hogy akár el is távolíthatta a hi-vatalából. Holubhoz rohant, hogy csinálni kell valamit a fő-ügyésszel, mert a markában van. Az építész teljesen fásult volt teljesen el volt adósodva, Markóczyt, aki az ő embere volt megbuktatták, most itt ez a botrány, ez már túl sok ne-ki, most már okosabb nem pályázni, nem maradt más hátra, csak egy revolvergolyó. Ekkor toppant be váratlanul Kar-dics, Bisztriczay referált a történtekről, majd közösen vették a kalapjukat, s elmentek a polgármesterhez.
A polgármesternél épp egy küldöttség volt, de azonnal végzett a kérelmezőkkel, egyszerűen mindent megígért, és melegen kezet rázott a deputáció tagjaival. Kardics bácsi vi-harosan rontott be, a főmérnök összefoglalta a történteket. A polgármester pár pillanatig a semmibe bámult, majd felka-pott az asztaláról valami barnás vasúti szelvényt: a Bátay Ber-talan-féle köleséri bányaajánlatot. Bisztriczaynak hályog esett le a szeméről, meg van mentve minden, gyorsan tárcsázott, s megtudta, hogy Berci bácsi valóságos 'príma' salgótarjáni sze-net küldött. Kiderült, hogy már nem először próbálkozik így, csak valami rosszféle tufája van. „Borzasztók ezek a rokonok" - jegyezte meg gúnyosan a polgármester. A főmérnök elment. Kardics nem kis kárörömmel mesélte el, hogy a főügyésznek sosincs pénz a zsebében, mert a feleségétől kell zsebpénzt ku-nyerálni, bezzeg az asszonykának hétszázhúsz pengője van a Takarékban. Még szerencse, hogy ennyire elővigyázatos volt, s csak egy előszerződés van, s a pénzt még nem utalta át neki. Közben a polgármester hívatta Kopjáss főügyész urat, akinek karrierjéről úgy határoztak, hogy ezennel lezárul.
Megérkezett a főügyész, a polgármester élénk színekkel ecsetelte, hogy a főmérnök milyen vétséget követett el, s ezt számon fogja kérni, mert Holubék nem is akarnak pályázni. Aztán meghívta vásárnap estére a feleségével együtt Boron-kayék búcsúestjére, ahol egyúttal a felesége is megcsodál-hatja majd jövendőbeli otthonukat.
Pistáékhoz szombaton Berci bácsi állított be, teljes oda-adással beszélt a bányájáról, sőt felvetette, hogy nemcsak a szenet kéne a városnak megvennie, de magát a bányát is. Kati néni, aki egész héten vizitről vizitre ment, amikor meg-pillantotta az öregurat, óva intette tőle őket, s Berci bácsi ugyanezt cselekedte. A szénért járó provízió zavarta Pista lelkiismeretét, még eddig sohasem kapott, s most el is hatá-rozta, hogy a köz céljaira fogja fordítani. Szeretné bevonni a város vezetésébe a rokonait, s így megtisztíthatná a közéle-tet. Berci bácsi nagyvonalúan osztogatta tanácsait: „Fiam, a rokont szeretni kell, de vigyázni is kell." Aztán amikor Lina belépett a szobába, lehalkították a hangjukat, s amikor Pista kettesben maradt a feleségével, elmondta a polgármester szí-ves invitálását Boronkayékhoz.
Kellemesen telt a vasárnap este, Magdaléna teljesen elbű-völte, zavarában még a pezsgőt is az ingére löttyintette. Ber-ci bácsi még itt sem hagyta békén őket, itt is pénzt kunyerált. Péterfi bizalmasan a fülébe súgta, hogy a minisztériumba bekérték a Sertéstenyésztő papírjait, s elképzelhető, hogy a polgármester hamarosan hívatni fogja. Pista végre nyereg-ben érezte magát, a titkár már a kártyaszobába tessékelte.
De előtte Kardics kapta el, s felvetette, hogy aláírhatnák a szerződést, most rögtön. Pistának nagyot lobbant a szeme, de aztán lehunyta, hogy bele ne lásson a másik. Úgy látszik, itt van a revizor, Péterfi igazat mondott, hirtelen sürgős lett. Óvatosan próbált kicsúsznia kezei közül. Majd a bankigaz-gató legnagyobb meglepetésére egyenesen rákérdezett, hogy a miniszteri biztos még ma éjjel visszautazik-e. Pista tovább folytatta a kínos beszélgetést, megemlítette, hogy informáló-dott a belégekről, számlákról, s kiderült, hogy mire ment el a pénz. Aztán váratlanul a két öccsét protezsálta be. Kardics szaladt referálni a történtekről a kártyaszobába.
Ezután Szentkálnayval beszélt a Sertéstenyésztőről, s azt mondta, hogy talán kevés veszteséggel is megúszhatja. Szentkálnay vértódulást kapott, amikor ezt meghallotta. Ezt még eddig senki sem merte neki így megmondani, még cél-zással sem. Tudta ő, de még maga előtt is takargatta. Aztán gyorsan másra terelte a szót, Pista csak bámult, hogy egy pil-lanat alatt kirázta magából az előbbi kínlódást. Már tud anekdotázni. A másik szobában hirtelen megpillantotta Mag-dalénát. Behunyta a szemét, és nem nézett rá. A cipőjét néz-te, csak lassan emelte fel a pillantását, a cipőjétől fel a com-bon végig, a derekán, a mellein, a meztelen karján és magas nyakán, a hajáig... Ahogy emelkedett a tekintete felfelé, úgy emelkedett a vére, mintha a hőmérőt húzná felfelé a tűz. Magdaléna és Pista szeme összeakadt, s végül zavarba jött a nő. Aztán beszédbe elegyedtek, s Pista felidézte annak a ré-gi bálnak az emlékét, amikor Magdaléna fűzöld ruhában volt, s éppen belemelegedtek a múltidézésbe, amikor az idős Szentkálnay oldalán megjelent Lina, s egyre azt hajtogatta, hogy ez a villa nem az ő álma. Egy pillanatra az övé volt ez az elérhetetlen nő.
Kardics jött, Pista elmondta, hogyan képzeli a Sertéste-nyésztő szanálását, szerinte egy szindikátust kell alakítani, amely megveszi a vállalatot, ez tesz ajánlatot a városnak, s eladják a részvénytöbbséget, mert csak a város tud hitelt sze-rezni. A Takarék igazgatója azonnal a polgármesterhez ro-hant referálni. Ekkor odalépett hozzá Lina, s panaszkodott, hogy milyen hazugnak érzi ezt a világot, amiben van. Mag-daléna miatt szóváltásba keveredtek, s nem győzte csitítani a feleségét.
Kardics kifordult a kártyaszobából, de nem volt hajlandó egy szót sem szólni. Így Pista maga ment be a kártyaszobá-ba, ahol tarokkoztak, ő csak kibicelt A polgármester fino-man megrótta őt, s gúnyolta az ellenzékiségét. Most már Kopjáss végképp nem tudta, hogy mit akarnak, övé lesz a ház,, vagy másképp döntöttek. Ezek a kérdések kavarogtak a fejében. Többé már az ő személye nem volt fontos, valami szorongás gyötörte, fenyegető veszély.
Magdaléna hűsítővel kínálta, s leültek beszélgetni, s ismét a hét évvel ezelőtti bál került elő. Az asszony azt mondta, hogy vannak Don Juanok, s ellen Don Juanok. A Don Juan tűzön-vízen keresztül áthalad, és belesodorja a nőt, míg csak meg nem hódítja... A másik típus viszont néma marad, és év-tizeden át tudja ugyanolyan hőséggel emészteni magát De itt megállt, mert nem akart túl messzire menni. Végül meg-kérdezte, hogy megveszik-e a házat, s ő a polgármesterre hi-vatkozva mondta, hogy talán igen. Aztán a nő finoman kisik-lott a további társalgás elől. Aztán Lina jött, hogy menjenek haza, de Kardics tartóztatta őket, nem lehetett elmenniük. Telt múlt az idő, már hajnalodott, takarítottak, amikor a pol-gármester titkára megjelent, s a társaság szétszéledt.
Reggel időben ment be a hivatalába, Péterfi azzal a hírrel fogadta, hogy este feltúrták a páncélszekrényét, az éjjel fo-lyamán megvolt a minisztériumi ellenőrzés, a terhelő iratok, belégek otthon voltak, s így semmilyen terhelőt sem találtak Boronkay Ferire nézve. Most világosodott meg a számára, hogy Kardics miért tartotta vissza, s csak akkor engedték ha-za, amikor már befejeződött a revízió. Az egyik szekrény al-jában egy revolvert pillantott meg, ekkor hívatta a polgár-mester.
A polgármesteri fogadóterem küldöttséggel volt tele. Két-száz szegény tanyasi állott ott, köztük Mahiny dr., Pista elő-adta a tanyabokor-rendszer lényegét, sőt a tanyai vasútról is beszélt. Azután hirtelen a polgármester a rokonokra terelte a szót, itt van a Berci bácsi, s hozza a szenét, egyébként eddig is mindig a főügyész rokona szállította a szenet. Ő azért tud-ta oly régóta megőrizni a pozícióját, mert nem helyezte el a rokonait a vezetésbe. Pista próbálta elhatárolni magát a szénügytől, de a polgármester ebből sem engedett. Majd a Holub és Társa cég került terítékre, Pista nem győzött men-tegetőzni, ha a város rendezné a Sertéstenyésztő dolgát, ak-kor nem menne csődbe.
A polgármester itt teljesen gúnyos lett, tudta Kopjáss szin-dikátussal kapcsolatos terveit, de a Sertéstenyésztő megvá-sárlásához is pénz kell, s nem lehet áron alul megszerezni, mint például Boronkayék villáját. Van-e pénze erre, tizenöt-ezer pengőre van kilátása a Takaréknál, s még húszezres té-telre, ez már százezernek az egyharmada, csak egy bibi van, Berci bácsi szene, mert ő igen nagy gyorsasággal szállított.
Megy minden, mint a karikacsapás, a főügyész úr három elsőrangú tervvel állt elő - foglalta össze a polgármester gú-nyosan. Első: a bokortanya-rendszer életbeléptetése, hogy a kisbérlőket könnyebb legyen megfogni, zseniális, de nem népszerű, hiszen nem szociális érvekre hivatkozva akarja végrehajtani, hanem anyagiak miatt. A második, hogy Szent-kálnayékat úgy kell megmenteni, hogy az állam vegye őt magához mint például államtitkárt, itt is csak a szempont sántít, a kormány elég bölcs ahhoz, hogy kiválassza megfe-lelő embert a megfelelő helyre, de alólról kezdeményezve ez sem népszerű. A harmadik a legkolosszálisabb, egy konzor-cium vegye át bruttó hétszázezer pengőért, mert százezer pengő a részvénypakett, hatszázezer az átvállalt adósság, s akkor a város nyakába kell sózni, mondjuk egymillióért, ezen mind a három tag száz-százezer pengőt nyer, s a közvé-lemény rögtön panamára gyanakszik. Ráadásul még itt van Berci bácsi szene, akinek csak gyenge tufája van, és Salgó-tarjánból vett két vagonnyi jó minőségűt, hogy a gyengét el tudja majd sózni. Pistára mintha az egész roppant ház rásza-kadt volna, egyszerre elvesztette a lélegzetét, s halotti sá-padtság s halálverejték borította be a testét. A polgármester pedig lelkesen ismét a rokonokat emlegette, ekkor hirtelen felugrott, és magánkívül kiáltotta, hogy az éjszaka folyamán betörtek a hivatali szobájába, s feltörték a páncélszekrénye-it. A polgármester hűvösen és megvetően nézett rá, és közöl-te, hogy a rovancsolás az ő parancsára történt, és a zárakat nem törték fel, mert neki vannak kulcsmásolatai. Arról nem volt szó, hogy bemehetnek a főügyész szobájába, mondta Pista, de az öregúr rögtön tromfolt, hogy arról sem, hogy Berci bácsi szene nem Kalácsbányából származik, hanem Salgótarjánból. Tehetetlenül ült a nagy fotelben, elveszve, úgy, mint mikor betegen ült az édesanyja ölében, teljesen megsemmisülten. Majd felállt és távozott, mintha idegen lá-bakon járna. Kis idő múlva Kardics bácsi jött át a másik szo-bából, hogy gratuláljon a polgármesternek. - Én azt hiszem, ha holnap visszajön, akkor igen hasznavehető ember lesz, mert nemigen talált olyan embert a pályafutása során, aki ilyen gyorsan beletanult a dolgokba, s azon morfondíroztak, hogy ki lesz az a három tag.
Ebben a pillanatban Péterfi rohant be fejvesztetten a hír-rel: a főügyész lelőtte magát, orvosért szaladtak, de már ké-ső volt.