milyen oldalak vannak ezzel kapcsolatban ?
-
blackgamer #64
Mikszáth Kálmán
A Noszty fiú esete Tóth Marival ...folytatás
Az idei szüreten egy új vadász jelent meg a Somlyó-völgyben, Noszty Feri öltött álruhát, hogy észrevétlenül te-repszemlét tarthasson, finoman Tóthékról informálódott. Egyszer csak megpillantotta a lányt, ahogy a vincellér kuny-hójába osontak be a szolgálóval. Nagyon óvatosan surrantak be, nehogy bárki észrevegye őket. Feri először arra gyanako-dott, hogy titkos találkára siet, de amikor együtt kiléptek az ajtón, s a két fiatal lány ruhát cserélt, kiderült, hogy a szüreti bálra mentek, amelyet a fiatal iparosok szerveztek. Feri rögtön kitalálta, hogy mi volt Mari álöltözetének a célja, s igyekezett a maga hasznára fordítani ezt. A lány nyomába eredt. Mari egyébként már megbánta a kalandot, túl sokáig kellett állnia a többi lány közt, éppen amikor a visszavonu-lás módozatán töprengett a hamupipőke, egyszerre csak a sor előtt termett a vadász, s félreérthetetlenül feléje intett a kezével. Ő észre sem vette, a bal szomszédja hívta fel rá a fi-gyelmét. Egész teste megremegett, minden vér az arcába szökkent, s nagy boldogság fogta el. Mari járatlan volt a csárdásban, nem tudott olyan trükkökkel incselkedni, mint a többi táncos, a kopogósnál Feri átkapta a lány derekát két kézzel, s föl-fölemelgette. Majd a tánc végén elkérte a lány rózsáját. Aztán magára hagyta egy kicsit, majd újra táncra perdültek. Ekkor váratlanul ismerős arcot fedezett fel a for-gatagban, Velkovics Rozáliáét, igen elcsodálkozott, hogy mit keres ott. Nincs mit tennie, mint minél előbb el kellett il-lanni, nehogy lebukjon.
Valóban Velkovics Rozália volt, és nincs benne semmi ör-döngösség, mivel Velkovics György uram és családja min-den évben Somlyón töltött néhány napot. Trencsénben ez a becses, ez imponál. Híre fut az egész környéken: Velkovi-csék szüretre mennek, de véletlenül egy nappal hamarabb érkeztek, mert az egyik nagynéni, akinél szerettek volna megszállni, temetésre ment. Tóth uramék nagyon örültek a vendégeknek. Derűs látvány volt, amint ott ültek hosszú évek múltán megint együtt a szőlőbeli villa mestergerendás, fehérre meszelt falú nagyszobájában. Róza tavalyi udvarló-jára tett csípős megjegyzést az öreg Velkovics.
Ezalatt Róza felfedezte Mari szobalányát a kisasszony ru-hájában, kifaggatta a lányt a történtekről, s az töredelmesen bevallotta, hogy az úrnője parancsolta a ruhacserét, s ő kény-telen volt engedelmeskedni. Levette a kalapját, s így nem volt annyira feltűnő jelenség, ahogy barátnőjét, Marit keres-te. Ekkor a négyeshez készülődtek, de szegény Mari hiába várta táncosát, az eltűnt. Ráadásul a szervezők is keresték, s így kiderült a kínos eset, szegény szeretett volna láthatatlan-ná válni. A körülállók színes történetet találtak ki a titokza-tos idegenről. Azt állították, hogy Patkó volt, a híres betyár. Sok asszony csak amiatt sopánkodott, hogy nem sikerült jobban szemrevételezniük. Aztán szegény Tóth Mari tudo-mására is hozták az invenciójukat, amin a leányzó nagyon megdöbbent. Ezután gyorsan hazafelé indultak, s szerencsé-re éppen időben sikerült a ruhacserét megejteni Klárival, a szobalánnyal, így nem derült ki a turpisság. Este a lányok a lovagjaikról meséltek elalvásig.
Mari ezután nagyon megváltozott, feltűnően kereste a ma-gányt. Még Rózát is elkerülte, órákig előgyelgett egyedül a szőlőben, töprengve, ábrándozva, lesve az égen úszó felhő-ket, vajon hova mennek, minek mennek, ki küldi őket? Tóthné asszony nagy sopánkodással panaszkodott fűnek-fá-nak, a doktornak, az ispánnénak: Mari nagy változáson ment át, az a szilaj, akaratos gyermek most olyan szelíd, jó, mint egy bárány. A doktor azt mondta, hogy a szomorúság ellen nem tud medicinát.
Kopereczky hozzálátott, hogy beváltsa az öreg Nosztynak tett ígéretét, nem kis energiájába telt elintézni, hogy Ferit vá-lasszák meg szolgabírónak. Az ifjabb Nosztynak tisztelgő látogatásokat kellett tennie a környék előkelőségeinél, s meg kellett szerettenie magát. A sorban az első Palojtayék vol-tak, akik még a ház asszonyának születésnapjára is meginvi-tálták.
Szokás volt, hogy a fiatalok korcsolyát hoztak magukkal a mulatságra, mivel a kert alatt ott volt a befagyott Mammut-szem (így hívják a tavat), óriás ezüst karika, melyen csodás élvezet siklani. Odaállítják a partra a cigányt, s a zene hang-jainál folyik a mulatság, míg csak be nem sötétedik. Feri megállt a jégtábla szélén, és az összképben gyönyörködött, amikor látja, hogy egy mellette elsuhanó hölgy elesett a fel-karcolt, szinte porzó tükörlapon. Odasietett, és a kezét nyúj-totta, hogy felemelje, s csók akkor nézett lovagjára a leány, s teljesen összerezzent, az arcából kiszökött a vér. Feri is csak most ismerte fel Tóth Marit. Sokáig eltöprengett azon a hasonlóságon, ami a vadász és e fiatalember között volt, még a hangja is. Aztán meglehet, hogy az egész beteges kép-zelődés, beteges érzékek, homályos álmok űznek vele csalfa játékot, hiszen bemutatkozott, s Noszty Ferencnek mondta magát Aztán később is a Nosztyakról beszélgettek, s Mari megtudta, hogy a főispánné is Noszty lány, sőt arról is szó esett, hogy a család teljesen tönkrement
Feri direkt nem csatlakozott a fiatalokhoz, pedig tudta, hogy Mari köztük van. Tudott az idegeinek parancsolni, hi-
140
szen elsőrendű játékos volt. Úgy érezte, kedvezőbb számára, ha visszatartja magát, s nem közeledik szembeszökő módon a leányzóhoz. Inkább kinn maradt az asszonyok között, s ka-tonahistóriákkal mulattatta Fruzina mamát és környezetét. Csak később mondta meg Marinak, hogy emlékezteti őt egy lányra. Majd Feri visszament a vénemberek közé, egykedvű, közömbös arccal, mint egy diplomata, s ha a cselszövő Máli néni látná most, bizonyosan elégedetten cirógatná meg az or-cáit. Mari pedig a fiatalság szobájába nyitott be, de egyik sem volt ott lelkileg, ahol a testével. Feri nagy unszolásra volt haj-landó elmesélni a somlyói szüreti emlékeit, s vallotta be, hogy azt a lányt, akit akkor megtáncoltatott, égre földre kere-si, már újsághirdetést is adott fel, hogy megtalálja, mert bi-zony feleségül venné. Mari azt kérte tőle, hogy egyszer alka-lomadtán mutassa meg neki azokat az újságokat.
Tóth Mihály uram kórházat alapított a birtokain, mert va-gyona egy részét valami jó célra szánta. Az Isten iránta való jósága megtermékenyítette az ő szívének jóságát is. Az örök-lött vagyon rendszerint gőggel jár, a szerzett vagyon bizo-nyos alázatossággal, bizonyos bocsánatkérés-félével az em-beriség iránt, amely elől a tejfölt leszedte. A kórházat Szent Sebestyén-pihenőháznak nevezte el, mert az ispotály szó el-lenszenves azon a vidéken. Csakhamar felvirágzott a kórház, tele lett betegekkel és szimulánsokkal, s a nép is belátta Tóth Mihály áldozatkészségét, számos jellel mutatta ki iránta sze-retetét és nagyrabecsülését, úgyhogy az úr, akinek csak az volt a célja, hogy Lázároknak és ügyefogyottaknak vigaszta-lást nyújtson, önmagának szerezte a legnagyobb vigasztalást és gyönyörűséget.
Egy nap beállított hozzájuk Noszty Feri, s amikor Mari megpillantotta, majd kiugrott a bőréből. Bevezették a sza-lonba, majd diszkréten átnyújtotta az újságokat Marinak, az-tán csakhamar felkelt és búcsúzott. Amikor Tóthék magukra maradtak, a házaspár megállapította, hogy milyen szép fia-talember a szolgabíró, csak Mari nem nyilvánított véleményt a szülei előtt, hanem a szobájába sietett, s mohón olvasni kezdte a cikkeket.
Ezután megtelt élettel a Tóth-ház, udvarlók lepték el, Mari nem bújt el előlük többé, nyájasan beszélgetett, tréfálkozott velük. A széptevőkből hamarosan udvarlók leltek. A követke-ző héten nagyon szívesen fogadták Ferit nemcsak az öregek, de Mari is. Csak Noszty Ferivel foglalkozott, a többiekkel kurtán bánt el. Tóth uram rokonszenve is fokozódott iránta, mert örömmel látta, hogy az új szolgabíró milyen lelkiismere-tesen tölti be hivatalát. Aztán egyre nyilvánvalóbbá vált mind-annyiuk számára, hogy az udvarlók közül Feri felé húz a le-ányzó szíve. Tóth Mihály olyannyira a bizalmára érdemesítet-te, hogy a Szent Sebestyénben az ő számára fenntartott szoba kulcsát a fiatal szolgabíró rendelkezésére bocsátotta. Aztán ar-ról is szó esett, hogy Feri Trencsénben katonáskodott, amire Tóth uram igencsak felkapta a fejét, s két jó barátja felől ér-deklődött. Feri nagyon zavarba jött, amikor a Velkovics és Stromm Adalbert neveket meghallotta. Tóth Mihály ekkor el-határozta, hogy utánanéz Feri múltjának Trencsénben.
Feri sógora és apja közösen arra az elhatározásra jutnak, hogy nem szabad tovább halogatni, vegye el feleségül Tóth Marit, ugyanis Pesten nagy mulatozásokat csap, szenvedé-lyes kártyás, s egy vándortársulat primadonnájának csapja a szelet nagy lelkesedéssel, nehogy még botrány legyen abból, ha kitudódik a dorbézolása. Kopereczkynek is kezd egyre inkább a terhére lenni az állandó kölcsönkéréseivel, végül feltételül köti ki, hogy kérje meg a lány kezét. Nemsokára kitűnő alkalom kínálkozik a terv kivitelezéséhez, Tóth uram meghívja Rekettyésre rókalesre, a szolgálót fegyverért sza-lajtja Ferinek. Ahogy egy rókalyuk előtt álldogál, s egy ró-kacsaládot figyel, elébe toppan Mari ugyanabban a ruhában, amit a somlyói szüretkor viselt. Most már együtt nézik a ró-kákat, majd összebújnak, Feri megcsókolja, s megkéri a lány kezét, aki igent is mond.
A lánykérést titokban kellett volna tartani, de a Noszty csa-lád minden tagja értesült róla. Feri elszánta magát, hogy Tóth uramtól is megkérje a lánya kezét, de a legnagyobb meglepe-tésére nem találta otthon, csak a felesége fogadta azzal a hír-rel, hogy Trencsénbe utazott, hogy ügyeit elrendezze. Teltek-múltak a hetek, de Tóth Mihálynak sehogy sem akaródzott ha-zajönni. Kopereczky már az állomásfőnököt rendelte maga elé mindennap, hogy jelentse, megérkezett-e már. De amikor visszatért, a főispánt kereste fel nyomban, s mindenféle ma-gyarázat nélkül arra kérte, hogy meg ne jelenjenek nála Marit megkérni, mert az biztos, hogy kosarat kapnak.
Ez a váratlan fordulat nagyon felbolygatta a Noszty famí-liát, s összedugták a fejüket, hogy mit csináljanak. A két fő cselszövő: Vilma és Máli néni volt Ferivel együtt. Az ifjú szolgabíró levélben nyújtotta be a lemondását, s kérte áthe-lyezését más vármegyébe, s Malinkát jelölte meg utódjának. Hamarosan egy jótékonysági bál. jó alkalmat nyújtott haditer-vük megvalósításához, nem törődhettek bele ilyen könnyen a vereségbe. Vilma felkérte Marit, hogy vegyen részt az élő-kép bemutatásában. Marinak szüksége is volt már egy kis változatosságra, mivel nagyon megviselték az események, csak egy bökkenő volt, apja még mindig Trencsénben tartóz-kodott, s így nem tudta a családból senki sem elkísérni, vé-gül Máli néni vállalkozott.
Mindennek december 20-án kellett eldőlnie. Kegyetlen hideg idő volt e napon. Malinka befagyva találta az ablako-kat, a főispánné azon aggódott, hogyha a Gyík befagy, át-húzhatja a számításaikat, ezért a szolgabíró Voglányba ma-gához rendelte a hivatalába az útbiztost, hogy készítsen je-lentést, majd kiadta a rendeletet. Ma este, amint besötétedik, szedjék fel a rekettyési hidat, úgy, hogy az éjszaka során jár-hatatlan legyen, korán reggel ismét rakják össze, s egypár pallódeszkával még erősítsék is meg, mert így követeli a közigazgatás érdeke. Malinkának Tóthéknál is a tiszteletét kellett tennie terepszemle céljából. A hírek szerint Tóth Mi-hály csak a következő napon érkezik, addig Igali uram hur-colkodott át hozzájuk, hogy legyen férfi a háznál.
Máli néni hintaja időben gördült be Mariért az udvarra, az élőkép főpróbája volt, s Homlódyné előre megnyugtatta Tóthnét, hogy ne aggódjon, ha a vártnál kicsit később érkez-nének, még lesz egy kis vacsora is. Mire Bontóvárra értek, este lett, a megyeház udvara tele volt hintókkal, az ablakok ki voltak világítva, nyilván mindenki összefutott. Sokáig tar-tott, míg eligazodtak, de meg kell adni, sikerült, mert Kope-reczky viharos tetszésnyilvánításban tört ki. Amikor össze-hasonlította a festménnyel az elébe táruló élőképet, a felesé-géhez szaladt, s egy csókot nyomott a szájára. Aztán a fény-képész levette így őket, s egy váratlan csók is elcsattant a pillanatnyi sötétben, nagyot szisszent Vilma, s egy óvatlan pillanatban szóvá is tette Malinka.tapintatlanságát.
Noszty Feri hiába próbált Mari mellé settenkedni, csak a vacsora előtti jókívánságok közepette sikerült elkapnia a lány, s néhány szót intéznie hozzá, de az kitért előle. Hom-lódyné lépett Mari mellé, s az indulást sürgette, rosszul érzi magát, erre hivatkozott, s közölte, hogy idehívja rögtön Nosz-ty Ferit, ami igen megdöbbentette a leányzót, a szemöldök-íve egyetlen hangos kérdés volt. Erre Homlódyné finoman megsimította a fejét, s elmagyarázta, hogy Ferinek dolga van Voglányban a férjével, ezért utazik velük.
Nagyon kínosan telt az út, ha egyet zökkent a kocsi, Feri térde összeért Mari lábával, kikerülhetetlen volt, bármennyi-re is összehúzódott szegényke a sarokban, csak az volt a baj, hogy kevés volt a kátyú. Máli' néni egész úton nyöszörgött, Voglány közelében közölte, hogy begörcsölt, s nem tud to-vábbmenni, orvosra van szüksége. Mari ott akart maradni, hogy ápolja a nénit, de az ragaszkodott hozzá, hogy Feri kí-sérje haza. Így történt, hogy kettesben maradtak a kocsiban. Feri hiába próbált társalgást kezdeményezni, a lány egy-két szóval elvágta a folytatást. Útközben, ahogy a rekettyési híd hoz értek, nagy tűzre lettek figyelmesek, már azt hitték úton-állók, de csak azért világították ki, hogy figyelmeztessék az útonlevőket, hogy a hidat javítják, s átmenetileg felszedték.
Mari megijedt, úgy érezte, hogy teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került, Feri hiába akarta megmagyarázni, először nem engedte, majd megfogta a kezét, s elmondta, hogy Mezernyére viszi, ott a kórházban tölti az éjt, olyan, mintha hazamenne, hiszen fenn van tartva ott egy szoba az apjának. Erre megnyugodott szegény leányzó, de közben kicsordul-tak a könnyei, Ferit a lelkiismeret szorongatta, szeretett vol-na világgá futni.
Éjfél után két óra tájban zörgette fel Szent Sebestyénnel szemben az orvost, s elküldték Máli nénihez. A doktor kinyi-totta a szobát, kioktatta Marit, hogyan zárkózzon be, s elin-dult az éjszakába Elbúcsúzott a lány Feritől, s elment, de nem juthatott messzire, a találékony néhai színész elővette a megfelelő kellékeket, s nem telt bele egy perc, átalakította Nosztyt öregemberré, parókát húzott a fejre, álszakállt ra-gasztott az állára, egy ócska köpönyeget terített rá. Kisvár-tatva meghúzta a kórház csengőjét. Egy idős asszony dugta ki a fejét. Pillanatok alatt a bizalmába férkőzött, s már belül is volt, befeküdt a számára kijelölt ágyba, s várta, hogy el-csöndesedjen a ház. Aztán lerángatta magáról az álruhát, s nesztelenül felment. A Tóth Mihálytól kapott kulcs segítsé-gével megfordította a mennyezeten lévő zárat, s óvatosan ki-nyitotta, hogy ne csapjon zajt. A szíve hangosan vert. Hatá-rozott, sőt dacos léptekkel közelített az ágyhoz. Majd észre-vette a fellette lévő csengettyűzsinórt, gyorsan elvágta, s ke-zébe vette a lány kezét, s úgy ébresztgette őt, akinek első mozdulata a rémületé volt, a második a szeméremé.
Mari rémülten próbálta kizavarni a szobából, s amikor lát-ta, hogy nem megy, az ablakpárkányra mászott, s azzal fe-nyegetőzött, hogy kiugrik az ablakon. Aztán Feri elkezdte magyarázni, hogy tisztességesek a szándékai, ő nem akar semmi mást, csak formailag kompromittálni, hogy Tóth Mi-hály uram kénytelen legyen hozzáadni Marit. Addig-addig beszélt Feri, hogy Mari is beleegyezett, s már a házasságot tervezgették. Pázmán doktor talált rájuk, majd Igali bácsi je-lent meg, s Mari nyájas csacsogással közölte vele, hogy őt most kompromittálták. Az öregúr hatalmas haragra gerjedt, s Nosztyt kereste, de annak már csak a hűlt helyét találta.
Gyorsan, mint a villámlás, úgy futotta be a vármegyét a hír. Örömmel rágódtak, csámcsogtak az eseten, sőt még egy újságcikk is hírül adta a történetet „Csavaros ésszel kifundált szerelmi kaland" címen. Tóth Mihály tehetetlennek érezte magát, a közvélemény várta már, hogy bejelentsék az eskü-vőt, de az apa hajthatatlan volt. A szokással ellentétben azon a véleményen volt, hogy nem elég, hogy elvették a lánya be-csületét, adja még oda a hozományát, fiatalságát is, szó sem lehet róla. Inkább felajánlotta a szomszédnak a birtokát jutá nyos áron megvételre, s azt tervezte, hogy elutaznak, nem engedi ennek a lump, hazudozó, megbízhatatlan fráternek adni egyetlen gyermekét.
Senki sem akarta megérteni az okoskodását, az otthona sem volt a régi, romokban hevert. A felesége azon az állás-ponton volt, mint a közvélemény, s a házasságot sürgette. Vé-gül magához hívta Tóth Mihály a lányát, s megkérdezte egye-nesen, szereti-e ezt a gazembert, s amikor azt felelte, hogy igen, akkor még egy kérdést intézett hozzá, hozzámenne-e akkor is, ha kiderülne, hogy ez az egész felhajtás csakis azért történt, hogy a hozományát megszerezzék, erre azt válaszolta Mari, hogy nem. Ezután Tóth uram még inkább ragaszkodott a véleményéhez, de amikor a felesége mérget kért az orvos-tól, megingott, s levelet küldött Ferinek, hogy beleegyezik a házasságba. De egyúttal nyomozásba kezdett a somlyói szü-reten történtekkel kapcsolatban, s magas jutalmat ígért annak, aki bármilyen dokumentummal tud szolgálni erről.
A tavasz közeledtével, egy nap levél érkezett Pápáról, amely Noszty Feri levélfogalmazványát tartalmazta, amely-ben arról számol be, hogyan halad Mari meghódításával, s hogyan játszotta ki a lányt. Aztán elérkezett a menyegző nap-ja. A Noszty család tagjai elégedetten érkeztek a fényűzőbb-nél fényűzőbb hintókon Tóthékhoz, már együtt volt a díszes kompánia, csak a menyasszony hiányzott, s amikor a vőle-gény végül az örömapát kérdezte, Tóth uram egész egyszerű-en bevallotta, hogy a lánya elutazott. Mintha leforrázták vol-na a családot, hatalmas szégyen volt, Feri éppen Tóth Mi-hálynak készült rontani, amikor az ajtóban váratlanul megje-lent Stromm Adalbert ezredes, s az ifjabb Noszty menekülés-re fogta a dolgot. Szétszéledt az esküvői vendégsereg.
Egy kocsiban üldögélt Feri, s azon morfondírozott, hogy elég nagy a világ, és van benne elég lány. Szebbnél szebbek, édesebbek. A hozományok se vesztek még ki. Ej, csak egészség legyen és egy kis tűrhető kányajárás.